Hirdetés
Fáradt boldogsággal vonszolom megtört testem a napon aszalódó kocsi felé. Fáradt vagyok mert zúzós volt a műszak, de boldog vagyok hogy lejárt, vége van. Szentségtörés lenne arra gondolni hogy holnap újrakezdődik minden.
Nyitom az ajtót, lent volt az ablak, de így is masszív meleg ömlik az arcomba. Beülök, kényelmesen elfészkelődöm, és kiélvezem az ülés örömét. Alaposan. Nem sietek sehova, felébred a rádió is, a YouTube meg pont ráérzett az egyik kedvencemre, hát nyitott ajtóval sziesztázom kicsit.
De kezdek éhes lenni, meg izzadni is, hát induljunk el. Könnyen indul az autó, kényelmesen kicsorgok a forgalomba, és hazára veszem az irányt. A műszerfalra pillantva eszembe jut, hogy tankolni kell, de örülök neki, ezek szerint csütörtök van, már csak egyet kell dolgozni.
Hazafelé semmi extra, csak a szokásos torlódás. Traktor a sor elején, mögötte busz, aztán tanulóautó, kamion, és kisebb - nagyobb kocsik kígyóznak. Lehetne előzni, de magyar közlekedéskultúra szerint egymás valagában megyünk, nem férnék be sehova.
Traktoros is látja mennyien vannak mögötte, van is hely ahová lehúzódhatna, de nem teszi. Inkább jót vigyorog nyomorult helyzetünkön.
Én leszarom. Vótmá' ilyen. Szinte minden nap. Ablakok lent, jön a hűs szellő, jó a zene, közbe száguldunk szédítő negyvennel.
Azért nagy sokára megérkezem a kúthoz. Töltöm a jóféle százas benyát, izzítom az appot, és mivel kevesen vannak, hát lesikálom a szélvédőt elöl hátul, meg a lámpákat és a rendszámot is. Ha már ingyen van. Aztán mennék, de nem tudok. Köszörül- köszörül- köszörül, nem megy. Na még egyszer. Nem megy. Na megint. Akkor se!
Egy pöffenés se. Fiatal pár citromos sört szopogat a teraszon napernyő alatt. Turistalátványosság lettem, egyre nagyobb kíváncsisággal lesnek. Én közben gondolkodom, most mi van. Találomra bezárom, kinyitom az autót, indítózok, semmi. Jó. Te akartad.
Felpattintom a csomagtartót, túrok egy tízes kulcsot, felnyitom a géptetőt, leveszem az akkusaru pozitívját, amolyan hard reset gyanánt. Várok kicsit, aztán visszarakom. Hosszú köszörülés, de elkapja. Szépen jár, mintha mi sem történt volna. Na. Káanyád. Meleged van? Srác valamit mond a csajnak, elismerően bólint felém, én meg feszítek mint tanyasi kutya a kapuban. Taps- taps, akut autószerelő a volánnál.
Közben meg fogalmam sincs mit csináltam, de én titkom, megtartom magamnak. Hazafelé feszülten figyelem a verdát, mintha apró torpanásokat éreznék, de a döcögős út miatt nem vagyok teljesen biztos benne. Gyújtótrafóra gyanakszom, kétféle van benne, és még ezzel vettem, amúgy is típushiba. Majd fizukor kapsz négy újat, úgyis aktuális az olajcsere, akkor majd komplett meglesz minden. Biztatom az autót, és ez elég. Még két hét a fizuig, addig csak jó lesz, csak kibírja.
Telnek a napok. Valamikor rögtön indul, valamikor nehezen. Közben gondolkodom. Ha trafóhiba lenne, akkor rángat, háromhengerezik, nagy gáznál dadog. De nem csinál ilyet. Módosítottam a diagnózist, akkor benzinellátás, és vagy központi zár, esetleg kártyahiba. Lehet hogy valamiért letiltaná a benzinpumpát?
Kíváncsiságból kibontottam az üzemanyag szivattyút. Nagy mókolás nyomait látom, mindenféle plusz kábel összeforrasztva, szilikonnal kikenve a csatlakozó, uramatyám. Képzeletbeli listámra feljegyeztem az új pumpát is. Befújtam a csatit kontaktsprével, és úgy néz ki, hatott. Tünetmentesen ment szépen egy hétig, minden alkalommal pöcc-röff. Egészen a fizu napjáig,
Rggel indulnék, de megint nem tudok.
Hiába szedem le a sarut, hiába mozgatom a csatlakozót, nem és nem. Ezen nem segít már más csak a piócás ember. Szégyenszemre kénytelen vagyok segítséget kérni, kolléga húz ki a bajból. Rendes srác, bevitt Pécsre a melóba, meg még haza is hozott. Rögtön ültem is fel a mocira, irány Mohács, autósbolt. Megtehettem volna ezt Pécsen is, csak nem vagyok ismerős, az idő meg szorít.
Megvolt a nagybevásárlás, négy trafó, öt liter olaj, olajszűrő, kartertömítés, olajleeresztő csavar tömítés, benzinszűrő, új ac pumpa. Hopp egy százas.
Még aznap nekiálltam kicserélni legalább az ac-t. Az a szerencsétlen satukezű istenbarma úgy ráhúzta a zárógyűrűt, nem bírtam leszedni kézzel. De van nekem jó nagy fogóm, nyolcvan centi a szára, húsz centire ki lehet nyitni, nem ellenkezett sokáig.
A csere ezt leszámítva egyszerű volt, és meglepően hamar végeztem vele. Na jó, ez nem teljesen igaz, ha nincs ilyen óriás fogód, inkább vidd szevizbe. A műtét sikerült, a beteg túlélte, és annyira belejöttem, hogy egy füst alatt kicseréltem a benzinszűrőt, meg a négy trafót is.
Próbastart, hosszú köszörű, de elkapja! És jó! És megint. És jó! Újra! Megint jó! Hurrá! Lesz mivel dolgozni menni. De az olajcseréhez már nem volt lelkierőm. Pedig jóféle ELF. Ehh, haggyjál már, majd a hétvégén, most egyelőre elég volt belőled. De ha holnap nem indulsz ...!!!
Második felvonás
Nem örülök. Nagyon nem örülök. Majdnem 1100 kilométert tettem meg az új pumpával, ami tökéletesen tette a dolgát. Aztán megint előjött a köszörülés, nem indulás, természetesen a legrosszabbkor, melóba indulásnál. Nem jó emberrel baszakszik a csigazabáló fostalicska, mert türelmes vagyok egy darabig és megértő, de ezt a fajta hisztit nem tolerálom sokáig.
Feltéptem a hátsó ülőlapot, megnéztem, mi van megint. Az új ac pumpa nem megy. Az én pumpám ellenben igen, a plafont verdesi. Csatlakozó jó? Jó. Kicsit lötyög, de jónak tűnik. Műszerrel kimérem, van- e kraft, szóltam páromnak indítózzon. Kerek nulla az eredmény 12v helyett.
Szórakozom a csatival, észreveszem, a pozitív kábel a csatlakozó tövében furcsán puha, hajlékony. Mozgatom, szépen a kezembe marad. Ó hogy b.....a meg...
Ezzel most mit csináljak???
Barbár ötletem támadt. Kiszedtem a rohadt pumpát, szétfűrészeltem, felnyitottam a csatlakozóházat. A négy érintkezőre forrasztottam négy kb 15 centis kábelt, majd a csatlakozót is levágtam, a kábeleket wago- val összekötöttem iparosan.
Jó lett? Lóf...szt. Nem megy, nem megy, NEM MEGY!!!!
Miután kifogytam a káromkodásból, nagy levegő, nézzük át. Kötés? Jó, stabil. Kábelek? Jók, helyes a sorrend. Nincs zárlat? Nincs. Van test? Van. Van áram? Nincs. He??? Oké, biztosítéktábla. Utastérben nincs ami nekem kell, de a motortérben megtaláltam az ac ötamperes biztosítékát. Köszöni, jól van. Hát ez passz... Minden jó, de nem jó.
Tanácstalanul nézelődöm. Vajon jó a pumpa? Hogy tudnám megnézni, tesztelni? Hopp, van egy mélyládám a csomitartóban. Közvetlenül az akkuról kapja a delejt. Áramtalanító kapcsoló is van hozzá, a lábam mellett. Kikötöm az erősítőt, rákötöm a kábelt a pumpára. Egy rövid bekapcs, zúg a pumpa, ömlik a nafta.
Jó... Akkor valahol el van még törve az ac betáp kábele. Újra kéne húzni. Hurrá. Összeraktam mindent, bekapcsoltam a "mélyládát" indul az autó. Beszarás. Hát akkor manuális lesz az üzemanyag ellátás. Kapcsoló bírja, 20A, kábel bőven elég vastag, holnap mehetek szervizbe, mert én ennek neki nem állok, így meg nem maradhat. Csak a szervizes sikítva el ne szaladjon.
Egy biztos: az autó sorsa megpecsételődött. Ha megtört az AC kábele, csak idő kérdése, hogy a többi kábel mikor adja meg magát. Ez így egy időzített bomba, átvezetékelni az egészet horribilis összeg és idő, mennie kell a háztól. Nem lesz belőled versenyautó, sajnálom. 
