Biztosan ismered azt az érzést.
Azt ami az ürességet hozza magával. Hogy benned nincs semmi, semmi ami a többiekhez vagy magához a világhoz kapcsolna.
És van az az érzés.
Azt ismered?
Mintha cérnagombolyag lennél, de nem egy véggel, hanem ezerrel, ami oda fűz az emberekhez, a tájakhoz.
Az emberekhez akiket szerettél, szeretsz és akiket még életed során szeretni fogsz. Mintha már feléjük is elindult volna az a cérnaszál, hogy örökre hozzá fűzzön Téged.
A tájakat amiket láttál, magadba szívtad, hogy soha, de soha ne hagyjanak már el. Hogyha úgy érzed szakadna a láthatatlan és képzelt kötelék, közted és a minden között, csak lehessen valahova elfutnod, benned élő helyre, amit évekkel az előtt, ott jártadkor, mélyen magadba szívtál, hogy örökké veled legyen.