Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Ingókövek

  ...

  farkasszem 13 éve 3

• Rezdülés

  Biztosan ismered azt az érzést.
  Azt ami az ürességet hozza magával. Hogy benned nincs semmi, semmi ami a többiekhez vagy magához a világhoz kapcsolna.
  És van az az érzés.
  Azt ismered?
  Mintha cérnagombolyag lennél, de nem egy véggel, hanem ezerrel, ami oda fűz az emberekhez, a tájakhoz.
  Az emberekhez akiket szerettél, szeretsz és akiket még életed során szeretni fogsz. Mintha már feléjük is elindult volna az a cérnaszál, hogy örökre hozzá fűzzön Téged.
  A tájakat amiket láttál, magadba szívtad, hogy soha, de soha ne hagyjanak már el. Hogyha úgy érzed szakadna a láthatatlan és képzelt kötelék, közted és a minden között, csak lehessen valahova elfutnod, benned élő helyre, amit évekkel az előtt, ott jártadkor, mélyen magadba szívtál, hogy örökké veled legyen.

  farkasszem 13 éve 0

• mikorkétfélfél

  Felzúg a szél, és felkapja lelkünk,
  Túl távoli bugyrokból repít feléd,
  Más poklokból teremtenénk közös mennyet,
  Van-e, hogy az Isten is fél?

  farkasszem 13 éve 0

• Törődj!

  Csörömpölés. A fém koccanva érkezik a tálba, hogy az utolsó csepp levest is eltávolítsa onnan, majd felemelkedik, bőszen rágó száj felé véve útját mely közeledésére megnyílik és elnyeli azt.
  Átlagos vasárnapi ebéd, zajos, húslevesillatú és laktató. Lelkiismeret keltően laktató, ahogyan lelkiismeret keltő az is, ha megtetszik a ruha és megveszem. Szép, tényleg az, csinosnak érzem magam benne. Csak legyen meleg, csak legyen az, akkor ezt tudom felvenni szombaton. 1 dollár. Napi 1 dollár. A munkás aki a ruhát készítette, napi 1 dollárt kap. Kevés. Nagyon kevés. Milyen vasárnapi ebéd lehet abból? Lehet abból egyáltalán ebéd? Mekkora lehet a családja? Mekkora lehet ő maga? Felnőtt? Vagy talán még gyerek?
  Biztosan nem azt kívánja, hogy szombaton ne essen... Én sem. Hát Te?

  Ajánlom figyelmedbe: http://www.fairtradecenter.hu/

  farkasszem 13 éve 68

• Artemisznek lehet igaza volt...

  Mondják, hogy Artemisz a szülőnők és gyermekek védelmező Istennője, látva az Istenek szenvedéseit a szerelemtől, három évesen megkérte Zeuszt, ajándékozza meg az örök szüzességgel.
  Nem tudja miből marad ki. Gondolnád te, meg te, meg te, meg én is. De szerintem tévedünk. Szerintem a monda nem teljes. Artemisz, aki már három évesen sem volt fecsegőtipegő, mert ugyebár Istennőről beszélünk, nyilván megtapasztalta Ámor égető nyilát és a fájdalmat amit eltávolítása okoz. Morfiumot! Morfiumot! Sikítja, sírja, zokogja és elhiszi, hogy az örök szüzesség segít. Nyilván nem segített. Másképpen nem lenne a düh és bosszúállás megtestesítője. Ki bántott Artemisz?
  S vaj nem enyhülne a fájdalmad, ha szíved újra lángra lobbanna?
  Artemisz Istennő, és mégis elhagyták, lelke parázslik és meg nem nyugszik. Hol marad a szárnyas
  fickó, miért nem hevíti? Csak mert percek boldogságát ha kapná s majd az újabb fájdalmat, akkor is többet érne, mint a düh és a bosszú, öleljétek át boldog percek, akkor is ha nem keresnek.

  farkasszem 13 éve 1

• Olyan mint egy köszönet

  Ha egyszer mindent megírok, biztosan így kezdem majd.

  Mindenkinek akivel valaha összeért a történetünk,
  mert miattuk vagyok ma az aki,
  de aki holnap talán már más lesz.

  farkasszem 13 éve 2

• Az élet szép

  Az élet így szép, ahogy van. Máshogyan el sem tudjuk képzelni.
  Hazudok.
  Mást se teszünk csak más milyennek képzeljük. Milyen lenne ha más milyen lenne? Ha az álmaink a vagyaink teljesülnének. Ha minden a miénk lenne. Igen azt mondtam minden. De nem, nem arra a mindenre gondoltam amire te. Egy kis semmiségre gondoltam. Pusztán egy szobára, könyvekkel, zenével, azzal akit szeretek. Zárjatok be. Dobjátok el a kulcsot. Ne adjatok enni, ne adjatok inni. Éltetni fog engem ez így.
  Csak egyet kérek még. Ha nem sok. Ha még lehet. Annak a szobának legyen üvegből a fala, lássam a Napot, a Holdat, a Csillagokat, a villámokat, az évszakokat. Csak ennyit kérek. Aztán meg is feledkezhetsz rólunk. Mi megleszünk.
  Én szeretni fogom. Mindig újat fogok megmutatni neki magamból és megismerem az ő minden apró rezdülését. Nem fogom megunni, arra egy élet is kevés, szivárvány lelkem minden árnyalatát rávetem s így ő se engem. Mikor évek múlva kileheljük az életet, nem csak a magunkét, az egymásét is fogjuk. Egyek leszünk, mindinkább mint életünkben lehettünk. Bár mi jön is azután így volt szép... és így volt muszáj.

  Ketecskén tekergünk e bűvős üstben
  Marunk és harapunk csak a szeretetre vágyunk
  Apró üzenteket váltunk és mindenben a jelet látjuk
  Szeress és cserében szeretni foglak ez a mi legnagyobb alkunk, vágyunk, átkunk.

  Folytatás...

  farkasszem 13 éve 2

• Tartozás

  Átvirrasztott éjszakák után, az ágyon ülve, rettentő nagy erőfeszítést okoz, hogy ne fordítsam a fejem oldalra. Azt nem szabad. Mert ha oldalra fordítóm hirtelen magam mellett találom a múltat és a könny megállíthatatlanul ömleni kezd a szememből, végig csordul az arcomon, lelkiszemeim előtt pedig poharak jelennek meg - egyre több – és azon tűnődök vajon hány ilyen poharat tölthetnének meg a könnyeim, vajon mennyit sírtam volna már tele, ha gyűjteném ezt a sós levet, mely fáj ha jön és mégis, a görcsös levegő vételek, sóhajok és a fájdalom artikulátlan hangjai mellett megnyugtat és mindig elhinti, hogy ennyi elég lesz már, hogy többször nem kényszerít rá, hogy zokogjak, hogy elfolyott a könnyek sora amit érte kellett ejteni, mint szörnyű kamatos tartozást, a nevetésekért, amiket nem köszöntem meg neki.

  farkasszem 13 éve 0

• Indult a bakterház

  Itt, az első szónál arra gondolok, hogy a legnehezebb elkezdeni. Meg arra is, hogy ez mindenre igaz, nem csak az írásra. És akkor végig pörög bennem minden és ez az egész értelmetlenné válik. Nem, nem az elkezdés a legnehezebb, az a lezárás. Annak van súlya, az hagy nagy-nagy nyomot, egy vers, egy novella, akármi -féle szösszenet, szólhat bármiről, bármilyen röviden vagy hosszan, de az utolsó mondta, az utolsó szava, mégis mindent megváltoztathat, átértelmeződhet az egész. És ez gyakran megesik.
  Most még én sem tudom, hogy ez miről fog szólni, mert gőzöm sincs róla, hogy mi lesz az utolsó, a záró, a vég. Vajon felemeli az előtte lévőket? A sárba dönti? Vagy ami a legborzalmasabb... talán lényegtelen semmivé törpíti? Eltörli? Nem tudom, de majd meglássuk. Netán ha az állna itt a végén: ennyi volt a mese mára bújjatok a jó meleg ágyba... tudjátok, hogy nincs is mese, minden itt zörög bennem, kavarog, és mint részeg aki már nem bírja, önkezemmel a torkomba nyúlok és mindent elétek hányok.

  farkasszem 13 éve 0