„Ugye nem fog fájni?” – valószínűleg ez a leggyakoribb kérdés a fogorvosnál. Mint sokan mások, én se szívesen ülök bele a „végzet” székébe. De ha muszáj, akkor muszáj.
Előzmények
A szemfogam melletti fog (szemből a jobb oldal) lyukas volt, elég ramaty állapotban volt, de szerencsére nem fájt annyira. Kiakartam húzatni, de a fogorvos ezt nem engedte, helyette gyökérkezelte. Nos a gyökérkezelés következőképp zajlik: először is a doki a furóval egy kis lyukat fúr a fogba, ami által eléri az a benti gyökereket. Amint kész a lyuk, fúrót várt. Van, ami lassabb fordulaton forog, van ami gyorsabban. Mielőtt mindenki eltántorodna tőle, nem vészes, sőt, egyáltalán nem fáj, maximum, amíg csinál még egy lyukat az eleve lyukas fogra. Érzéstelenítőt kapsz. Hidd el, a feneked jobban fog fájni egy idő után. Én szó szerint aludtam már a székbe, csukott szemmel, teljesen ellazult állapotban. Ilyen még nem volt. Amint végeztünk, kaptam egy műtömést, vagyis nem véglegeset. Később vissza kellett mennem, dehogy betömték e véglegesen, azt nem tudom. Viszont a gyökérkezelés nem volt teljesen tökéletes, attól függetlenül, hogy elvileg már nem volt semmi ideg benn. Éreztem, hogy még kicsit szenved ez a fog. Pár hónappal később rágás következtében letört. Szemből nézve egy apró hegyes valami látszódott, mint egy vámpírfog. Maradjunk annyiban, hogy nem egy csajozós mosoly. Nem volt mese, irány a fogorvos.
„Ez szike”
Bementem a rendelőbe, leültem a székbe. Az orvos egy fiatal srác volt, mindkettőnknek Gergő volt a neve. Kinyitottam a szám és már egyből mondta, hogy szájsebészeti eset. Magamban: hú b@mmeg! Megkérdeztem, hogy ki tudja e húzni. Azt válaszolta, hogy megpróbálja, miközben az asszisztens (ismerős) azzal nyugtatott, hogy ügyes a doki, ki fogja tudni húzni. Megkaptam az infekciómat, majd kimentem várni. Mintha csak a kivégzésre vártam volna. Nem azért aggódtam, hogy fájni fog, hanem hogy nem tudja kihúzni. Negyed óra múlva végül beballagtam, ismét leültem, majd előkapta a fogót. Hát... vágjunk bele. Nem viccelek, közel 20 percig szenvedett vele, egyszer csak megszólal, hogy „pihennem kell”. A fogam mozgott, mint az állat, de nem tudta sehogy sem kihúzni. Miután kifújta magát, nekilátott újra, de ekkor sem mert semmire, majd bekövetkezett az, amitől a legjobban féltem: „szike”. Na bakker – gondoltam, majd előkapott egy szikét és elmondta mi vár rám. Nekem csak egy kérdésem volt: „fog fájni?” Az orvos visszakérdezett: „eddig fájt?” Én egy nemmel válaszoltam, aztán nekiestünk. Nagyon meg voltam ijedve, azt hittem érezni fogok valamit, de egyáltalán semmit. Még azt se éreztem, hogy egyáltalán hozzányúlt a fogínyemhez (hála istennek 
). De miért is kellett szike? Mivel a fogamat gyökérkezelték, egy idő után becsontosodott és hozzánőtt a felső állkapcsomhoz, ebből következett az, hogy nem tudta kihúzni, akárhogy próbálta. Szó szerint leműtötték róla. A doki többször is belevágott és fúrta le az állkapcsomról. Szike és fúró, szike és fúró. Majd elkezdte kihúzni a dolgokat. Egy gyökér, két gyökér, három gyökér. Néha éreztem egy kis enyhe fájdalmat, de elviselhető volt, néha szimpla fogfúrásnál nagyobbat éreztem és rosszabbat, érzéstelenítővel, mint itt. Nem akarom nagyon elnyújtani, szóval miután meg volt, jöhetett a varrás. Ezt sem éreztem sehogy sem, még talán azt se, ahogy a cérnát húzta. Egyébként nyilván nem cérna volt, valami damilszerű akármi. Végeztünk... kissé fapofa voltam, nem erre számítottam, de nem voltam teljesen magam alatt. A „műtét” alatt a legkellemetlenebb az volt, hogy nem igen szabadott köpnöm mert akkor elvileg elindult volna a vérzést... néha mégis muszáj volt. A szám tele volt vérrel. Elköszönni nem tudtam a dokitól, max. kezet fogni vele. Habár lehet elhangzott egy heló meg egy köszönöm. Anyám még váltott pár szót a dokival. Én kimentem, apám meglát és viccből megkérdezte: „Mi az? Megműtöttek?” Az én válaszom természetesen „igen” volt. Ezután bementem a mosdóba, kimostam a számat ettől függetlenül pár másodperc után tiszta vér volt ismét, mert nem csak a felvágott helyen, hanem a fog helyéről is folyt a vér. Alleluja. Ahogy végeztem, kiléptem az ajtón, megkönyebbülés fogott el, örültem és elkezdtem mesélni, ami a váróban lévő emberek nem vettek túlzottan jó néven. Mert ha eddig féltek, most már rettegtek. 5-10 perc helyett voltam bent kb. 1 órát, ha nem többet. Az öregebb asszony úgy ment be, hogy „jaj a fiatalúr már mondta” vagy hogyan.
Utána
Sajnos mindezen megpróbáltatások után még nem jött a pihenés. Mennem kellett Zalaegerszegre, de oda is orvoshoz. Nem volt semmi bajom, ez csak valami felülvizsgálás volt, egyszeri eset. De már vennem kellett be egy antibiotikumot, mert éreztem, hogy lázas leszek. Persze a vérzés már csillapodott, a fájdalom se volt vészes. Zalaegerszeg után irány Keszthely. Bőrgyógyászhoz mentem, itt már elég sápadt és bágyadt voltam. A hölgy adott valamit, miután megtudta mi történt. Persze itt se beszéltem sokat. Majd indultuk haza és végre lepihenhettem, másnap pedig a munkahelyemen is bejelentettem, hogy megműtöttek, így ne számítsanak rám.
Mit lehet enni, inni?
Bevallom őszintén fogalmam sincs. Amint elállt a rokonomnál a vérzés, próbáltam valami levest enni. Nem kellett sok idő neki és újra elkezdett vérezni. De ott már fokozottan jobban voltam az antibiotikum révén. Nyilván elég pépeseket ettem és inkább vizet ittam. Ha valaki így jár, próbáljon meg egészségesebb életmódot folytatni erre a pár napra, mert nem mindegy mit eszik ilyenkor.
A varratszedés
A műtét két nap után ránéztem a dologra, nem kellett volna. Kicsit megijedtem a látványtól. Szóval hanyagoljátok. Kissé zavaró tényezőként hatott, amikor útba volt a cérna vagy csiklandozta a szájpadlásom. Aggódtam, hogy milyen érzés is lesz, ha kiszedi a varratot és mi lesz ha felszakad a seb? Kb. 1 vagy másfél hét után mentem vissza. Mielőtt még elindultam, rálestem, szép volt, kissé fehéres, de a cérna eltűnt. Arra gondoltam, hogy lenyelhettem vagy kijött belőle vagy benőtte. Végül kiderült, hogy ez nem egy átlagos cérna volt, hanem egy idő után feloldódik. Megkönnyebbültem, mert varrat szedés nem volt, rálesett, és megnyugtatott, hogy minden rendben. Igazából azt is bevallotta, hogy Ő se tudta, hogy milyen cérnával varrta össze.
Mi a helyzet ma?
Ma már húzódik össze a fog utáni üres tér. A fog feletti fogíny kissé be van esve, mellette meg mintha fel lenne dagadva, de kőkemény és fájni se fáj. Vagy pedig csak úgy tűnik, hogy fel van dagadva, mert úgy be van esve a másik. De nem vészes. Már egy ujjam se fér be a két fog közé, vagyis lehet 2016 elejére már eltűnik ez a kis rés is. Jelenleg van egy rossz fogam közvetlen 1 foggal a kivágott fog mellett (rágó fog), ami nem a legjobb állapotú. Ki szeretném húzatni mert fájdogál és 3x volt már tömve. Egy kívánságom van: húzza ki beletörés nélkül, lehetőleg egybe. A gyökérkezelés csak legyengíteni és ez is ugyanott kötne ki, ráadásul lehet fájna is. Magyarul gyökérkezelteted a fogadat, ami nem fáj, de később megszívhatod, ahogy én. A leghátsó rágó meg lyukasodik.
Mikor történt?
Húh, ezt nem tudom, nevetséges, de pontos időpontot nem tudok mondani. Azt hiszem 2014-ben, talán tavasz környékén, de az is előfordulhat, hogy 2015-ben. Vicces, de nem tudom megmondani mindattól eltekintve, hogy kb. minden megőrződött az emlékeimben 
De szerintem 2014.
Összegezve
Ha tehetem többé nem gyökérkezeltetem a fogaimat, akármennyire akarja az orvos. Ezzel megszívtam, nem valami jó dolog, ha szétvagdossák az embert. Az említett rossz fogakat meg mielőbb megjavíttatom/kihúzatom.
Javaslatok
Én már jó pár éve szinte mindennap mosok fogat, alaposan, de ez nem sokat számít. Kevesebb legyen a cukros kaja, inkább a sósra szokjatok rá. Járjatok fogorvoshoz, ha nem másért, mint félévenkénti ellenőrzésre, mert jobb egy olyan lyukat fúrni, ami mondjuk egy pont és nem egy olyant, ami az egész fogra kiterjed. Mert hidd el, attól a ponttól lehet nem fogsz szenvedni, de a nagyobbtól lehetséges. Az én étrendem se lett teljesen egészséges, ez tény. De gyakoribb lett a fogmosás és vizet is elég gyakran iszom. Gyümölcsöt is fogyasztok és a kólát is gyakrabban kerülöm. Valamikor viszont jól esik. A kóláról annyi a tudomásom, hogy oldja a kálciumot, amiből ugye a fog meg a csontok felépülnek.
Ugyanakkor ez a fogkérdés inkább genetika. Haver egyáltalán nem mos fogat (ez látszik is mondjuk), de a fogainak semmi baja, egy lyukat se láttak szerintem még rajtuk, beül a fogorvosi székbe, majd száll is ki és ennyi.
Én most dió és mogyoróféléket keresgetek, elvileg ezek kalciumban gazdagok, szóval elméletileg jót tesznek, gyakorlatilag meg ki tudja. Lehet bármit ennék, innék, semmin se változtatna. A sajtban is elég sok a kálcium.
Valakinek van hasonló sztorija, utáni tapasztalata, javaslata, ami esetleg jó nekem vagy a másnak? Hasznos tanácsok?
Köszönöm, hogy elolvastad!
)
