Ez a sztori még valamikor 2010-11 környékén kezdődött. Az arcom elég sima volt, volt rajta egy-két pattanás, de ez a szüleimet és a nagyszüleimet valamiért mindig zavarta. Persze jöttek ki rajtam rendesen a pattanások, néha elég zavaró volt, de türhető. Mindig mondogatták, hogy menjek vagy menjünk el kozmetikushoz, bőrgyógyászhoz. Kozmetikushoz semmiképp se akartam. Mindig nemet mondtam mindkettőre. Aztán anyámnak volt valami a bőrével, elment bőrdokihoz és meggyógyult és nagyon győzködött engem is, hogy menjünk el, jó lesz. Na jó, beleegyeztem. Elmentünk, megvizsgált és felírt egy gyógyszert (vagy többet, nem tudom). Sotret volt a neve vagy mi. Ahogy szedtem, a pattanások még jobban jöttek. De ezt mondták is. A kontrollon kb. rám nézett, volt benn egy percig és 2-3 ezer forinttal máris megkönnyebbült a pénztárcánk. Mindeközben tovább szedtem a gyógyszert, aminek nem túl jó eredménye lett, bekövetkezett egy olyan dolog, amire nem számítottam. Az egész arcom elfertőződött, kiderült, hogy túl nagy dózisban kaptam a gyógyszert.

Mielőtt tovább mennék, megszeretnék osztani veletek néhány élményt az elszenvedett „túladagolást” követően: az egész arcom, a nyakam, mellhasam, a vállaim pattanások jelenetek meg, holott ezeken a területeken szinte soha nem volt egy se. Az arcom vörös volt, gennyes. Az iskolában órákon kapucniba ültem, amikor lehetett, hazafele is úgy mentem, nem számított mennyire meleg volt. Tök mindegy hol voltam, néha egyszerűen csak elkezdett folyni a gennyes, véres váladék valahonnét a nyakamból, arcomból. Éjszakánként fehér pólóban kellett aludnom, mert reggelre tiszta vér volt, de a párnahuzat, néha még a takaró is kapott a vérből. Sokan megnéztek, néhányan undorodtak tőlem, ragyásnak csúfoltak de hát nem lehetett mit tenni, kérdezték is, hogy miért nem megyek el bőrdokihoz... mondtam, hogy elmentem és ezért jártam így. Írattunk valamiféle kis igazolást tesire, hogy legalább ne kelljen átöltöznöm, de a tanár nem fogadta el, csak is az iskolaorvos írását fogadja el, szóval elmentem, beszéltem vele, de mentett fel teljesen... valamit hazudtam, aztán felmentettek, de akkor meg veszélybe került a tovább tanulásom, szóval tesiztem újra... szívás volt. Borotválkozni szinte semmit se tudtam. A gyerekorvosom (ekkor még oda tartoztam) is megbotránkozva nézte az arcomat meg úgy mindent, ezért úgy gondolták, hogy kezelésbe vesznek ők is. Kék fénnyel ápoltak, az arcomat is bekenték és teljesen bebugyoláltak. Nem volt vele bajom, sorba állás nélkül bementem, mert hátra mentem. A gáz az volt, hogy én ilyen baba váróban voltam és egy szerdai nap volt, amikor babákat is vártak, bejött néhány szülő, nagyszülő, nem volt kellemes érzés ott ülni, miközben kék fénnyel kezelnek a derekamon felül. Persze ők is szörnyülködtek. Kicsit felidegesített a dolog, vagy nem is tudom, valami indulat elkapott akkor. Kellemetlen volt. A fent említett fehér pólóból szinte egyse volt, szóval vásárolni kellett, plusz ekkor szoktam rá igen a kapucnis mellényekre, kis kabátokra is. Ma már valahogy nem tudom elképzelni a kabátjaimat, mellényeket, kis kabátokat, pulóvereket kapucni nélkül, rajtam maradt és természetesen fehér pólókból is megmaradtak.

Miután meglátta a doki, gyorsan be is küldött valami fertőzés osztályra vagy nem tudom, egy külön építménybe, ahol mintát vettek a nyakamból, elemzésre. Vért is vettek, a vérképem elég ronda volt. Gombára utaló nyomokat is kerestek, de nem találtak. Felírt egy erős gyulladáscsökkentőt, a Medrolt. Miután ezt megtudta a háziorvos (ugye a fent említett gyerekorvos), azonnal figyelmeztetett minket, hogy ez rossz hatással lehet a szívemre, főleg ha nagy adagba kapom (ekkortájt anyám és az orvos folyamatosan kapcsolatban voltak). Ez anyámat kicsit felzaklatta, tudni illik születésem óta bajok vannak a szívemmel - semmiféle súlyos dologra nem kell gondolni - éppen ezért dühében kiürítette az egészet a wc-be... miután visszamentünk, egyeztettünk az orvossal, bár új gyógyszert kellett felíratni. A Medrol igazán jó hatással volt rám, levitte a gyulladást meg minden, viszont ez az egész gyulladásos dolog sebhelyeket hagyott maga után. Nem feltétlen varratokat, de megőrizte a nyomait, a mellhasam, a hátam, az arcom néhol még mindig olyan, kissé sebhelyes. Igaz, tény és való, hogy hihetetlen sokat javult. Miután a Medrol hatott, sokkal jobb lett a közérzetem, végre nem folyt minden a nyakamból, arcomból... pl. órán. A dokihoz nem mentem vissza, nem érdekelt semmi, a hónapok alatt így is sokat tisztult az arcom, magától.

Közben a kórházi főorvos is meglátta ezt, és ő se volt elégedett a látvánnyal. Azt javasolta, hogy törölközővel jól nyomogassam meg fürdés után, vagy valami ilyesmit. Hát jól van ,végül is fődoki, csak tudja. Csináltam amit mondott, bár fájdalmat okozott. Egy hét múlva rosszabbá vált a helyzet, a kozmetikus szerint azért, mert a törölközővel csak még jobban elfertőződött az egész. Szóval apám pont akkor vitte el anyámat a munkahelyére, amikor engem behívták. Mondták, hogy húha, oké, beutaltak Zalaegerszegi kórházba, a bőrgyógyászati osztályra. Vártunk, behívtak, ugyanúgy Sotretet javasoltak, 9 hónap stb... mondták, hogy kihozza pattanást stb... anyámon látszott, hogy ideges egy kicsit, kijöttünk, ki a kórházból, a papírt meg széttépte. Azt mondta, hogy nem igaz, hogy nincs más gyógyszer a Sotreten kívül. De engem nem is érdekelt, lesz*rtam az egészet, elegem volt. Kaptam innét, onnét tanácsot, de ezek olyanok voltak, amik ellentétje a másiknak, akkor most mi a f*szt csináljak? Olyan is volt, hogy behívtak még a kórházi gyerekosztályra, ott 3 orvos nézett engem és próbálták kitalálni, hogy mi legyen. Talán itt javasolták a törölközős módszert, nem tudom már. Ösztönösen anyámat hibáztattam az egész dologért, ami történt, többször is hangoztattam ezt itthon, bizonyos viták keretében. De igazából nem haragudtam rá, mert már gennyes arccal beletörődtem az egészbe, csak azon forgott a fejem, hogy miért történik ez velem?

Később sokat hallott egy keszthelyi bőrdokiról, és felvette, hogy menjünk el... csak megnézi... mondom jó van (tény és való, hogy az elején itt is ellenkeztem), úgy se voltam még Keszthelyen. Elmentünk, megnézett, felírt legalább 5 gyógyszer féleséget (krémek stb..). És 7 ezer forint csak úgy elszállingózott a zsebünkből. Plusz ugye az úti költség együtt kb. 10-12 ezer forint volt. Ezután mentünk és hát azok a 4-5 ezer forintok csak úgy elszálltak, igaz meg is vizsgált, és még azt kell mondjam, hogy jó gyógyszereket is írt fel, akkor is sokalltam az összeget, bár én megmondtam a szüleimnek, legalábbis anyámnak, hogy ezt ő találta ki... végül is csak pár alkalommal mentem, mert anyámnál rákot diagnosztizáltak, azután már nem mentünk.

De rájöttem egy fontos dologra. Igazából soha nem lett volna szükségem orvosra, csak egyfajta beképzelt kitaláció ez, ha van rajtad egy-két pattanás, akkor húha, mennyire csúnya vagy... ez egy baromság, mert ahhoz képest ahogy én kinéztem, a pattanásos lányok és fiúk, hercegnők és hercegek voltak. A jobb étrend pl. megakadályozza a pattanásokat is, pl. ha nem egész nap kólát iszol és csokit eszel, azzal nem csak a fogaidat mented meg.
Nem azt mondom ne menj el bőrdokihoz, te dolgod, de ha nem muszáj, akkor felesleges. Ne szedj gyógyszereket, ha nem kell. Nem hibáztatok senkit a történtekért, ez az időszak segített abban, hogy elfogadjam magamat úgy ahogy. Persze ebben közrejátszott a Medrol hatása is.
Nyilván, léteznek olyan betegségek, amik csak bőrgyógyász közreműködésével gyógyítható, de az szerintem nem a pattanás, feltéve, ha nem magától fertőződik el, vagy súlyosbodik.
Ha elakarjátok kerülni a pattanást, akkor egyetek normálisan, talán a mozgás is segít, plusz a napi mosakodás se rossz, de én nem már nem tudom mi hat jól ,mi nem, mert már annyi mindent kipróbáltam e időszak alatt, hogy elegem lett, és egyet se használok már régóta.
Ma is kicsit vérzik néha-néha a hátam, de egyre tisztább a mellhasam, az arcom, a nyakam, a hátam, szóval nagyon is jól érzem magam most a bőrömben.

Hát köszönöm, hogy végigolvastad, ha érdekel titeket, van még néhány orvosos sztorim, amiről tudnék mesélni. Nem tudom tanulságos volt e vagy sem, de nem is annak szántam, hogy tanuljanak belőle az emberek, csak egy vélemény erről az egészről, a krízisről.
További szép napot.