Nos, nem akarok semmi okfejtésbe belekezdeni, egyszerűen leírom azokat, amiket tapasztaltam, vagy ahogy én látom a dolgokat.
Az első és legnyilvánvalóbb, hogy a gyerekek nem igazán tanulnak, majd csak később jönnek rá arra, hogy kellett volna. Nagyon sok ilyennel találkoztam az iskolás éveim során. Balhéztak, meg tették magukat, megbuktak stb... persze, előfordul, hogy ő a 8 általánosával ugyanoda kerül, mint én az érettségimmel és a szakmámmal, de ettől én még többnek érzem magam, hiába ugyanazt a fizetést kapjuk és a lehetőségem is megvan arra, hogy tovább tanuljak.
Aminap megjelent egy poszt FB-n, Einstein képével, mellé írva a következőt: „Csak a ZSENIK tudják a választ?" Az egyszerű képlet a következő volt: 3-3x6+2=?
Nézzük milyen válaszokat sikerült kicsiholni a csöpp kis eszükből: 2; 4; 8; a legtöbb választ a 17 vagy a -17 nyerte, de akadt néhány jó megoldás is: -13.
Voltak akik így vezették le: 3-18+2=(-11) ; 3X6-3+2=17
Egy idősebb ismerős mondta, hogy anno nekik még nem úgy tanították, hogy szorzás, osztás, összevonás majd kivonás, hanem mindent sorba. De nem az akkori korról kell beszélnünk, hiszen az akkori oktatás nagyban eltér a maitól.
A második legkézenfekvőbb válasz maguk a tanárok és az iskolák. Hadd mondjak el egy megtörtént esetet. Az egyik családtagommal történt (még tanul), egy általánosságban jónak nevezett suliban. CNC forgácsoló tanfolyamra jelentkezett. A tavalyi éve elég laza volt, nem nagyon akartak tanítani, de a diákok aggódtak, mert közeledett a vizsga és szinte semmit se tanultak s nem azért, mert letojták az egészet, hanem mert a tanárok nem tanítottak semmi kézzelfoghatót. Szóval eljött a vizsga napja és mindenki ott állt megfürödve. Az egyik tanár bejött, aki értette is a dolgát, felírt a táblára egy programozást. Azt mondta a diákoknak, hogy nyugodtan másoljátok le, tudom, hogy még nem vettétek. Magyarán olyat kérdeztek a diákoktól, amit még nem is vettek, de venniük kellett volna. Így ment kb. át mindenki kettessel.
Ez a szakma alapvetően 3 éves volt, ez volt az utolsó év, ugyanakkor tovább lehetett tanulni belőle még egy évet, kicsit jobban belemélyedni a CNC programozás rejtelmeibe. Ez a tanár, aki felírta nekik a programot, az tanította őket fél évig, utána elment.
Ez a bizonyos családtagom nagyon sajnálta ezt, mert tőle tanultak valamit legalább. Cserébe kaptak egy olyan „tanárt”, aki kb. azt se tudta mi van. Azt sem tudta, hogyan kell referencia pontot beállítani, pedig ez a legalapabb dolog az egészben... azt mondta nekem, hogy most már azért tud valamit a tanító úr, mert megmutatták neki. Igen... a diák tanította a tanárt. Én értem, hogy ez már felnőtt képzés, de kérem, amikor a diákok tanítják már a tanárt, nem kéne kicsit elgondolkodni? Amikor én felnőtt képzésre jártam, igaz az érettségi volt, de rendes, hozzáértő tanárokat kaptam, egy olyan iskolában, amit rendszerint lenéznek. Hogy is van ez? És most ez a bizonyos családtagom azért aggódik, mert nem biztos átmennek vizsgán, hisz hogyan? Mondta, hogy semmit se tanulnak, hanem hongfoglalóznak egész órán... volt, amikor fogta magát és hazajött, megmondta a tanárának, hogy úgy se vesznek semmit, akkor meg minek maradjon? És milyen igaza van...
Ja és ebbe az iskolában kapott egyszer egy oklevelet meg egy könyvet a jó tanulmányi eredményéért... persze itt is elég buták voltak, ugyanis a családtagom neve helyett az én nevemet firkantották rá, amikor se az osztályába nem volt ilyen név, se nekem nem volt soha közöm az iskolájához... mondanom se kell, hogy pipa volt... én meg kaptam egy oklevelet egy olyan sulitól, amibe sose jártam. Lehet épp emiatt.
Szóval ne legyünk annyira lénézőek a mai diákokkal szemben, nem mindig az van, hogy ők nem tanulnak semmit... ha egyszerűen nem tanítanak nekik semmit, ne is várjuk el tőlük semmit.