Most bukkantam erre a Velvetes cikkre, miszerint Fehér Anna 52 évesen vállal gyereket.
Őszintén szólva meglepődtem.
Mivel a párommal mi is most vár(unk) kisbabát így van 1-2 plusz infom a dologról.
És ilyen híreket olvasva erősen felvetődik bennem a kérdés, hogy kedves művésznő vajon gondolt-e a születendő gyerekére is, vagy esetleg (csak esetleg) csak a saját anyai ösztöneit próbálja kiélni?
Persze ezt nem ennyire rosszindulatúnak szánom, de van egyfajta anyai ösztön, ami 30+ éves korban jelenik meg 
Ilyenkor a legtöbb nőben előbukkan ez a "gyereket" szeretnék érzés. Namármost ha ő ezt eddig - mondjuk a karrier érdekében - elnyomta magában, akkor elképzelhető, hogy most ezt szeretné bepótolni.
Na mind1 is, a fenti szösszenet csak azért merült fel bennem ennyire éles hangnemben, mert a szülés 35, inkább 40 fölött veszélyes. Olyannyira, hogy nem csak a születendő gyermek, hanem az anya is komoly veszélyeknek van kitéve. Nem véletlen, hogy az elmúlt 10-11 évben mindössze 9 újszülöttnek volt 50 év feletti anyja.
Már 35 év felett a terhesgondozó köteles felhívni a leendő anyuka figyelmét a korából fakadó terhesség alatti veszélyekre. Akkor most képzeljük el mindezt 52 évesen...
Továbbá plusz extra vizsgálatokon is részt kell venni, szintén a 35 év feletti korból adódóan.
És tudom, hogy manapság már a karrier meg egyéb dolgok miatt a szülések ideje erősen kitolódik a 30-as évek fölé. De azért itt jócskán nem erről van már szó.
De nem csak a korból adódó biológiai veszélyezettség miatt problémás a gyerekvállalás ilyen idős korban.
Hát gondoljunk csak bele, hány éves lesz az anyuka mire a gyereke mondjuk iskolába megy?
Jelen esetben közel 60 éves lesz, mikor a gyerek még csak kisiskolás.
És azért valljuk be egy nyugdíjas korú ember teljesen másképp áll a fiatal korosztályhoz, mint a 30-40 éves szülők.
Mikor a gyerek 20 éves lesz - igazi problémás kamasz kor (15-22 év) - akkor - jelen esetben - az anyuka már túl lesz a 70-en! És azért az nem kis korkülönbség. Egy 70 éves nagymama korú nő teljesen más nézőpontból látja a kamasz gyereket. Eleve az ő korában még ez volt meg az volt téma sokkal nagyobb távlatokban értendő, mint normál esetben. Hiszen az anyuka akkor ~ 50-55 éve volt kamasz, tehát ez sok problémának lehet majdan a forrása.
Aztán ott van még egy dolog, ami nekem eszembe se jutott - egy másik fórumon olvastam -, miszerint az is egy eshetőség, hogy a születendő gyereknek 20 évesen már nem lesz mondjuk anyja. Mert azért 70 éves korban ezzel az eshetőséggel bizony számolni kell.
Erre vajon gondolt a leendő anyuka?
Hogy mi van akkor ha a gyereke 20 évesen szülő nélkül marad? Abban a korban, amikor még - jobb esetben - 2-3 vagy akár 5 év tanulás vár még rá, hogy fog megállni a saját lábán? Másrészről lélektani szempontból sem a legjobb dolog a 20-as éveiben elveszti a szülőket. Persze az semmikor se jó, de például az én 52 éves édesapámnak és édesanyámnak még élnek a szülei és szerencsére egész jó egészségi állapotban vannak. De párom 57 éves anyjának is él még az anyukája.
Vagy mondjuk bizonyos tinédzser kori problémákban milyen tanácsot fog tudni adni egy olyan szülő aki több, mint 50 évvel idősebb a gyerekénél?
Hiszen ez normál esetben 25-35 év korkülönbségnél is problémás lehet olyan gyorsan változik a világ (internet, internetes ismerkedés, divatok, hypok stb...). Akkor mindez 50-55 év korkülönbséggel még problémásabb lesz.
És ha szánunk rá egy kis időt akkor biztos, hogy még több ilyen és hasonló gondot találunk, ami mind az idős korra vezethető vissza.
Szóval összességében ezt a döntést lehet bátornak nevezni, bátorságnak tartani, de szerintem mindenképpen felelőtlenség, főleg a születendő gyerekre nézve.
