27 éves férfi vagyok, aki egész életében tudta, hogy más. Sokáig tanakodtam és örlődtem, hogy megírjam eme bejegyzést, de úgy gondolom, ennek pontosan itt az ideje és helye. Sokan elfelejtik, hogy milyen is másnak lenni. Íme itt az írásom olvasd hát örömmel.
Az ilyen fajta másság már az ősidők óta végig kísérte az emberi fajt. Sőt, az emberi fajon túl az élővilágban más élőlények esetén is látható. Így már az elején elmondhatjuk, az evolúció nem szabott gátat és már-már bátorkodhatunk kijelenteni, hogy genetika végett.
Hirdetés
Ezt a másságot sokan megbélyegzik és előítéleteik vannak ezzel szemben. Hiába végeztem nagyon jó eredménnyel a villamosmérnöki karon a válság éveiben nem volt könnyű munkát szereznem. Biztosra veszem, hogy megtudták a másságom és a cég "portfóliójába" nem fértem bele. Sőt tovább megyek. Ma nagyobb hátrány ér, mint bárrmi mással, ami elég elszomorító. Kisebb az esélyed a munkahely szerzésre, nem állnak ki mögötted a civil szervezetek (nincs is ilyen jellegű), nincs felvonulás sem, ami ezt hírdetné és hadd ne soroljam. Persze vannak jogaim, de senki sem harcol értem(ünk) egy jobb életért.
Természetesen rengeteg színész és tudós él ezzel a mássággal és nagyon sikeresek. Gyakorlatilag nekik köszönhetjük, hogy itt tartunk a világban.
Mielőtt rátérnék magamra, elkell mondanom egy fontos dolgot. Sokan azt hiszik, hogy mi gyakrabban váltogatunk partnert vagy akár rendszeresen meg is csaljuk. Ez határozottan nincs így. Nem vagyunk sem rosszabb, sem jobbak, mint mások.
A legtöbb ember életében eljön az a pillanat, amikor a szülei előtt ki kell nyilatkoztatni az igazságot. Elmondtam én is anyának aztán apának, hogy más vagyok és találtam is párt magamnak. Nem volt mit tenni el kellett fogadniuk, hisz mégis csak a fiuk vagyok történjen bármi is. Aztán később azzal "fokoztam a helyzetet", hogy bejelentettem összeakarom vele kötni az életemet.
Ezután már csak a közös kuckónkban, hanem a szülők előtt is felvállaltuk magunkat. A szabadság érzése leírhatatlan volt. Igaz már ezelőtt is össze-összebújtunk az utcán mégha másnak is nem tetszett.
Aki azzal a mássággal él, amivel én joggal lehet büszke. Hiszen itt nem a szexualitásunkra vagyunk büszkék, hanem arra, hogy volt tökünk odamenni a másikhoz és kezdeményezni. Ehhez kellett a bátorság. Ugye sokkal egyszerűbb az öltözőben odamenni a másikhoz és vele kiélni az élet örömeit. Na de a másikhoz?! Teljes misztérium, de mégis megbabonázó.
Így éltem még ezt, hogy sok év együtt élés után, néhány év házasság után a feleségemmel mélyebb a kapcsolatom, mint volt. Most már elmondhatom, hogy büszke apukája vagyok az 1 hónapos lányomnak. Remélem az ő coming outja is legalább ilyen sikeres lesz, mint az enyém.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
én is más vagyok: én egy 7hónapos fiú büszke apukája vagyok 
(gratulálok a leányhoz: én előre azt sem tudtam mi lesz és furcsa volt belegondolni, hogy hónapokig szinte csak fekszik-eszik-alszik-sír a baba, de ez egyáltalán nem így van... minden nap tartogat valami meglepetést 
)
