
Délelőtt a rádióban egy szuszra mindent elmondtam, amit még mondani akartam Karácsony kapcsán. Beszéltem a család fontosságáról, a reményről, és a megújulásról.
Szeretem a Karácsonyt. Ezért írom nagybetűvel, pedig tudom, hogy kisbetűs főnév. 
Visszatérek a konyhába, mert szervezési csúszások miatt most készítem el a sütemények első adagját, háromféle töltelékkel hókiflit: diós, túrós, szilvalekváros, és a hagyományosnak számító diós, mákos bejgli duót. 
Aztán eldőlök és csak pislogok ki a fejemből, élvezem december 24.-nek csodálatos nyugalmát.
Békés, áldott Karácsonyt kívánok a Ph! szerkesztőinek, olvasóinak és családjaiknak! 



