"Amikor én kezdtem a tanulmányaim akkor gyakori volt, hogy szakiskolába kezdtek velem együtt." - Szakközépről beszélünk vagy szakmunkásképzőről? (Csak mert mindkettő szakiskola ) Én is szakközépbe jártam, azok között valóban vannak igen jó iskolák. Az érettségit (helyileg) nem adó szakmunkásképzőbe viszont itt, manapság tényleg csak az küldi a gyerekét, akinek más esélye már nincs. Rendszerint a jelentkezési rangsor utolsó helyére teszik be mentőövként, még a tanárok is ezt javasolják. Lehet, hogy régen másként volt, de néhány év alatt sokat változik a világ, vagy a divat, mert ez talán divat kérdése is. Mivel ugye 4 tesóm van, minden egyes továbbtanuláskor körbeérdeklődtem a helyzetről, és a nevezett intézményben a morál és a kultúra szintje sajnos nem látszik emelkedni, de még csak stagnálni sem. (Más kérdés, hogy az úgymond elitsuli, ahova én jártam, sem adott valami sokat, csak végtelen unalmat és nagyon kevés, szakmában is használható tudást.) Az osztályok egyre inkább kezdenek hasonlítani az amerikai filmekben látottakhoz, ahol a fekete diákok galacsinokkal dobálóznak, valósággal sztrájkolnak és visszabeszélnek a tanárnak. Egy ilyen tanár mesélte, hogy rendre akkora hangzavarban kénytelen tanítani, hogy maga sem hallja a saját hangját, és hogy az adott osztállyal még az iskola legtekintélyesebb tanárai sem tudnak mit kezdeni. Úgyis megszerzik a szakmát, ami úgysem túl nehéz (most éppen burkoló szakról beszélek), a tanulás szempontjából tökéletes a nihil. Ezek fényében felmerül, hogy egy ilyen óraimunka-osztályzó berendezkedés talán előnyösebb lehetne, ahol azzal, hogy nem viselkedünk rendesen az órán, akár a szakmától is könnyedén elvághatjuk magunkat.

Amúgy a szomszédunkban is egy ilyen szaki építgeti egymaga a házat, elég profin dolgozik, több projektet is csinál párhuzamosan, többnyire egyedül vagy másodmagával. A mi házunkat meg a helyi népszerű brigád építette, ami uralja 20 km-es körben a piacot, és egy rendes derékszöget nem sikerült csinálniuk, de még csak a tervrajzot sem sikerült lekövetni, a téglák közt meg néha többujjnyi rések vannak. Bonyolultabb szerkezeteket ezek után nem mernék rájuk bízni. Sajnos a kivételek nem gyengítik a tendenciát, a kontárok még mindig kisebbségben vannak. A váci Boronkay új épületét mihelyst felhúzták, már abban az évben össze-vissza repedt és renoválni kellett; Veresegyház új főtéri épületein minden csálé, a csempe huplákos, a faanyagot rosszul kezelték és szintén repednek a falak. És gyakorlatilag bárhol járok, ilyeneket látok, a felújításoknál, az új épületeknél, egyszerűen mindenütt csak hányavetiség tapasztalható. A nagy projekteket olyanok végzik, legalábbis itt a környéken, akik egyszerűen nem alkalmasak rá.

[ Szerkesztve ]