Jelentősen eltértél a topik témájától, de még az alapkérdéstől is, ahonnan elkezdtünk eltérni. Sőt, elég lazán kapcsolódik a válaszod az én előző hsz-omhoz is. De értem, globálisabb kérdések eredménye mindez, bár attól még szerintem lehet kis témánként is beszélni róla. Mindegy.
Egyébként kezdem érteni, milyen elvek szerint mérsz, de az a nagy helyzet, hogy míg van elegendő nyersanyag a globalizációra, addig ez lesz, mert ez lehet. Emlegetheted Kínát, de Kína is kezd lassan beszállni a játékba, mert túl sokan élnek nyomorúságos körülmények között. Ahol a piac, a kereslet másodlagos, ott idővel ez lesz. Más kérdés, hogy - és én ennek örülök - a termelés, ellátás lokalizálódni fog a fosszilis energiaforrások fogyásával, hiszen egyszerűen nem fogja megérni. Az egyetlen széles körben elérhető, gyors szállítási és utazási lehetőség ismét a vasút lesz, és egyedül az információ marad meg igazán globálisnak. Legalábbis ez a legvalószínűbb prognózis, divatos névvel a valódi információs társadalom, ez ellen csak valami hidegfúzió tehetne, de tudjuk, ennek mennyi a valószínűsége. (A hidegfúzióval pedig olyan olcsóvá válna az energia, hogy az ebből adódó különbségek tűnének el. Mondjuk silány botmixert energiából nem gyártanak, de minden, amit gyártanának, határok nélkül szállíthatóvá válna, a mainál könnyebben és olcsóbban. De szerintem emberi léptékben egyelőre ezzel nem számolhatunk.)
Nincs ideális és egyszerre megvalósítható gazdasági forma, mert mindig van kijátszható pont, mindig vannak őrültek és gonoszak. Eddig a kapitalizmus, ami a tapasztalatok szerint a legigazságosabb. Nem azért, mert mindenkinek jut enni - nekem sem mindig, sőt, a szociális létrán amúgy elég alul helyezkedek el, nekem volna a legtöbb jogom panaszkodni -, hanem mert a tehetségeseknek van rá lehetősége. (A történelemben ez a lehetőség akkor létezett ezelőtt, amikor a harcban kitűnő legények vagyont szerezhettek. De ma már nincsenek állandó harcok, mint a középkorban, a béke sokkal általánosabb. Ez nem jó oldala a kapitalizmusnak? Kétség kívül köze van hozzá.) A fejlődő világ gazdasági és társadalmi problémáinak nagy része abból adódik, hogy nincs meg a kellő tapasztalatuk ehhez, a fejlett világ tapasztalt cápái pedig kihasználják őket és bábuként irányíthatják a megvesztegethető vezetőiket. Ezt be lehet tudni a kapitalizmus hibájának, de végtére is az emberi jellem hibája. Én bízom benne, hogy idővel nekik is jutnak becsületes és szilárd vezetők, akik helyreteszik a rendet. (És abban is, hogy nekünk is jut egyszer.) A kapitalizmus azt szolgálná - elvileg -, hogy azt termeljék, amire igény van, és mindenki jól jár. És ezzel nem lenne semmi gond, ha a vezetők mindig látnák az aktuális buktatókat - mert minden egyedi helyzetben más buktatók, más gyöngeségek és javítanivalók jönnek elő -, és hatékonyan, gyorsan cselekedhetnének is.
Kapitalizmus volt az abszolutista rendszerű Osztrák-Magyar Monarchiában is. Azért mondom, hogy ne csak a jelenről beszéljünk, mert összetettebb dolog ez annál. És bár a szociális rendszer hiányosságai miatt akkor is sokan tengődtek nyomorban, legalábbis többen, mint manapság (és több gazdag is élt), az országunk, és az egész Monarchia dinamikusan fejlődött. (Egyébként itt, a Monarchiában, és vele Mo.-on épült a legtöbb nemesi kúria és kastély a világon a népességhez képest, és hát nem rabszolgákkal építtették, hanem komoly mesterekkel és építőművészekkel.) Nem csak gazdasági fejlődésről van szó, számomra ez mindig is másodlagos volt, bár megvolt a kiegyensúlyozottság, az összhang a területek között, és a mai szinthez képest még környezetkímélőnek is mondhatjuk. (A gazdaság annyira legyen fejlett, hogy minél jobban biztosítsa a jólétet a polgároknak. Igazából a fennálló törvénytelenségek, lopások, meg a vezetők gazdagsága kutyát sem érdekelné, ha közben jólét uralkodna és látszana, hogy a mégis-szegényekkel is törődnek.) Viszont fejlődött a kultúra, a szellemi és esztétikai táplálékban szinte úszni lehetett. A jelen világ - és ebben a reklámoknak nagy felelőssége van - igen materiális és egyben funkcionalista, és egész tömegek képesek elégedettek lenni, ha van egy plazmatévéjük meg egy-két fél éves Audijuk. Hogy ez ilyen magas fokra hágott itthon, abban a kapitalizmus rossz kezelése és a szinte maffiává korcsosult "kommunizmus" egyaránt bűnös. Nyugaton más módon ment végbe, de hasonló gondokkal küszködnek.
A megoldás szerintem visszalépés és egyben előrelépés volna. Visszalépés, amit még ugyanúgy kapitalizmusnak neveznénk, hiszen a piac szerepe döntő volna. Előrelépés, hiszen tökéletesítenénk a meglévő rendszert. Ellenkező esetben tervgazdaság van, és ez nem célravezető. (A kommunizmusban nem csak vas-szilárd eszközök készültek, de időről időre előjöttek a sztahanovista termelés torzszülöttei, amikor a mennyiségre még jobban rámentek, mint ma a tömegtermelésben, csak hogy teljesítsék az irreális és az "ösztönzés" miatt egyre csak növekvő mennyiségi elvárásokat.) Az ellenőrzött piac a legjobb szabályozó, ha az állam nem kapható a helyi keresletet kiszolgáltatni a hatalmas tőkével rendelkező multinacionális szupervállalatoknak. Erre persze csak akkor van esély, ha a gazdasági függés kicsi, megvan a lehetőség az energetikai és élelmiszeripari önellátásra, és az sem baj, ha a lehető legtöbb egyéb termék "házon belül" előállítható. (Megjegyzem, nem azt mondom, hogy ne exportáljunk, hanem hogy legyen termelési kapacitásunk, mert így nincs mivel zsarolni.) Ezzel együtt olyan minőséget is kellene előállítani, pl. kultúrában, szolgáltatásokban, de akár valamiféle termelésben is, amire a környező világnak szüksége van, hogy ne is lehessen céljuk a bojkottálás. Ez volna az állam szerepe a globalizálódó világban, a helyi érdekek és emberi jogok védelme. Alapvető emberi jog a szociális biztonság és a művelődés, amit az állam köteles a lehetőségekhez mérten biztosítani és a fenyegető erőket elhárítani. És gyorsan. (A jelenlegi vezetői rendszer egyik legnagyobb hibájának a lassúságot, a funkcióbeli hiányosságokat és az ezeket némileg eredményező bonyolult bürokráciát tartom.)
Ehhez szimpatikus és karizmatikus vezetők kellenek. Jelentős emberek, akik nem csak a dumáláshoz értenek. Olyanok, akik képesek a kezükbe venni az irányítást és védeni az egyes országok helyi érdekeit. Akik nagy hatalommal bírnak, hogy gyorsan cselekedhessenek - és mégsem élnek vissza vele, mert egyszerűen szeretik az embereiket, társaikat. Ha ez biztosított lesz egyszer, a piac alapú társadalom ellen nem lesz több érv.
_____________
És én itt kiszálltam, ez nem az a topik ahol ezt meg kell vagy meg lehet vitatni.