Hogy maga az elmélet mennyire erős az igazából más kérdés. Lehet felhozni érveket mellette, és ellene is, most elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy miért ütközik az ember vallásos ellenállásba ha csak megemlíti ezeket.
Azt gondolom, azért vannak tárgyalt és nem tárgyalt (elvetett, konteónak titulált) tételek a "közbeszédben", mert egy szinten túl már nincs semmilyen igazolásunk, semmilyen bizonyítható tény a kezünkben. Sokszor az általunk képviselt álláspont is csak szimpátia alapján összeollózott vélemények/statisztikák alapján kifejtett álláspontok, nem egzakt, kétséget kizáró igazságok - hiszen pl. más meg ugyanezzel a módszerrel az ellenkezőjét igazoló forrásokra mutat rá. Aztán végül mindenki eldönti, melyik a szimpatikusabb prezentáció.
Gyakran ugyan azoknak a jelenségeknek a hivatalos magyarázatára sincsen semmiféle bizonyítható tény, például hogy a közel kelet lerohanása az állampolgárok védelmében történt.
Ez jól hangzik, de azon kívül, hogy ez "hivatalos" azon kívül semmi sem igazolja. Ez az ügyben érdekelt egyik fél válasza, semmi több.
Tehát arra lyukadunk ki, hogy gyakran olyan módon kell meghoznunk a döntésünket, hogy azt nem tudjuk kézzel fogható bizonyítékokkal alátámasztani, hanem mindenképpen valamilyen bizonytalan döntést kell hoznunk, tippelnünk kell, és két, közel egyenrangú, nem bizonyított álláspont közül miért lenne indokolt elmeháborodottsággal megbélyegezni a másikat?
Igazából nem az a kérdés hogy xz elmélet igaz-e vagy sem, hanem hogy indokolt-e kapásból, és ilyen durván elvetni azt.
Amikor felhoztam egy jogi kérdést egy másik topicban, akkor egyből előállt valaki egy hasonlattal, miszerint az elméletem egyenrangú azzal, mintha a bolygón lévő fák valójában alienek a siriusról, akik ha eljön az idő, életre kelnek, és parancsra ráugranak az emberekre.
Nekem érzésre külömbözik a kettő.
