Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Tokió blog - Május 19.

  05.19. Szombat.
  Szokásos körök, melóhelyen reggel kilenctől, bár végre nem unatkoztam, tíztől egyig masszívan dolgoztam a sejtjeimmel. Fél három körül leléptem, szereztem kaját, és négy körül járt már az idő, mire odáig jutottam, hogy el kéne menni valamerre. Igen ám, de három óra múlva sötétedik, és ez eléggé behatárolja a lehetőségeket.

  
  Csendélet

  Mivel, sütött a nap, vonat nem játszott, sem zárt hely felkeresése. Gyalogolni akartam, úgyhogy úgy döntöttem, célba veszem Shinjukut, hátha találok valami értelmes mókát. Innen jó 9 km gyalog, amit sikerült 14-re nyújtanom. Közbejött pár nem tervezett akadály, meg, úgy voltam vele, hogy a megszokott út már nem elég, keresek valami mást. Hát találtam, nem kicsi kevergést szűk kis utcákban, lakóházak között. Végül, fél hétre sikerült is célba érnem. De, nem bántam, egyrészt, különösebb célom úgy sem volt, másrészt, azért találtam pár érdekes dolgot, volt mit fotózni.

  
  Lakótelep

  
  Sétány

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - Május 14-18.

  05.14-16. Hétfő - Szerda
  Egy kissé ismét sikerült lemaradnom, már szombat van, de a címszavak alapján, tudom, miről szeretnék nektek mesélni. Ez a pár nap olyan gyorsan elment, hogy teljesen egybefolynak, nehéz felidézni, hogy melyiken pontosan mi is történt. Ami biztos, hogy három dolgot találok említésre méltónak. Az egyiket úgy hívják, hogy Nikon Biostation. Ez egy cirka 20 millió jenbe kerülő profi sejttenyésztő gép. Akkora, mint egy ruhásszekrény, és kinyitva kb. olyan, mintha valami autógyár robotkarjának a kicsinyített mása lenne beleszerelve. Ez a cucc képes sejttenyészeteket életben tartani, vizsgálni, fotózni. Megmutatták, hogyan kell kezelni. Érdekes volt, és kifejezetten zavaró, mivel az egyik asszisztens csaj vagy tíz percen keresztül bámult. Nem értettem, mi olyan marha furcsa rajtam. Végül megkérdeztem, hogy ugyan, mi tetszik a pofámon ennyire. Erre szegény fülig vörösödött, és közölte, hogy gyönyörű a szemem, meg olyan „világos” vagyok. Mert, hogy ő ilyen szép kékes-szürkés szemet még nem látott. A kolléganő is határozottan helyeselt. Tom röhögött csendben, a sarokban, én meg elkezdtem szépen vörösödni… Hiába, jelenleg helyi különlegesség vagyok. Valamelyik nap összefutottam a proffal, aki épp két neves vendéget kalauzolt körbe mit tudom én, honnan. Épphogy csak találkoztunk az egyik szobában. A vendégek meglepődve néztek rám, gondolom, ilyen szőke japánt még nem láttak.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - Május 12.

  05.12. Szombat
  Szombaton nyolcra már Odaibában kellett lenni. Fizikailag fájt a háromnegyed hetes kelés. Ma úgy voltam vele, hogy engedem szegény, elnyomott kollégámat érvényesülni egy kicsit. Már sajnáltam, azért mégis, ha már itt van, tudom milyen szar lehet várni, és unatkozni, mondtam, hogy nekem most dolgom van, cseréljünk. Srác beült a pulthoz, leírta nekem, angolul, hogy melyik kapcsolót mikor milyen állásba kell tolni, és precízen mindegyiket 6,7-ről feltolta 7-re, mert neki azt mondták, úgy a jó. Remek. Jó fej akarok lenni, ez meg itt stréberkedik…
  Mentem két kört, visszamegyek, nincs sehol. Hát ez meg milyen már? Előadás közben lelépni? Akkor ennyit erről, ezt buktad barátom. Ebéd után megint visszamentünk a sötétbe, mondom, hogy most te jössz, én inkább segítek a laptopokat rendezőknek, úgyis oda nem elég két ember, főleg, hogy az egyik általában lelép valamerre.

  Szokás szerint most is hárman maradtunk, kezdődik az előadás, negyven perces monológ valami szarról, ami ki tudja, mire jó. Eltelik 5 perc, dög unalom az egész, körbenézek, kollégák már stand-by módban. Egyik jobbra dőlt, a másik balra, és aludtak. Ebéd utáni szieszta, vagy mi? Hát, gyerekek, veletek is ki vagyok segítve. Elővettem a fényképezőt, de aztán letettem róla, túl sötét volt, az előadó mögött mégsem villanthatok egyet vakuval.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - Május 7-11.

  Május 7-11. Hétfő – Péntek
  Ez a hét nagyjából úgy alakult, ahogy vártam. Azaz, semmi érdemleges nem történt. Már szombat este van, végre hétvége, holnap addig alhatok, ameddig tetszik, hacsak kedvenc turistáim fel nem csengetnek, hogy akkor jönnének velem várost nézni. Ez esetben alulról fogják megismerni Tokiót…

  A hét nagy részében két központi téma volt. Viharok, és konferencia. Már múlt vasárnap is említettem, hogy kissé viccesre fordult az időjárás mostanában. Ez folytatódott a hét elején is. Reggel napsütés, majd délutánonként menetrend szerint megérkezett a zuhé. Hol korábban, hol később, de szinte mindig. És, ami ritka errefelé, hogy komoly dörgés, villámlás is kísérte. Ez ebben a hónapban abszolút nem volt jellemző pár évvel ezelőtt. Szerencsére, csak egyszer sikerült eláznom, akkor is némileg fölösleges aggodalom miatt. Kedden volt, azt hiszem, hogy az eső este hét körülre érkezett meg. Tom mondta már hat körül, hogy vihar lesz. Egyezett a véleményünk, olyan vihar érlelő idő volt. Igen, úgy hét körül fog ideérni – mondta. Na, felcsaptunk időjósnak? Azt nem nagy kunszt megmondani, hogy várható-e zivatar, vagy nem, de hogy órára pontosan, azért az nem gyenge. Kérdeztem, hogy mikor lett ekkora pro ezen a téren is. Mondta, hogy semmi extra, megnézte a neten. Ja, hát úgy könnyű.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - Május 6.

  05.06. Vasárnap
  Eljött az utolsó szabadnap is, sajnos, véget ér a Golden Week. Mit is lehetne csinálni? Elvileg ma volt a magyar majális Odaibában, de nem jutottam el rá. Egyrészt kedvem se nagyon volt idegenekkel bájcsevegni, hogy milyen szuper is itt, és hű, másrészt, mivel előző este sikerült hajnali háromkor lefeküdnöm, így majdnem dél volt, mire felébredtem. Az előző napi majd 30 km megtette a hatását. Mivel, a party tizenegykor kezdődött, és délben volt a kajaosztás, nem volt pofám egyre odaszédelegni, hogy egy tányér gulyást tarháljak. Meg, akkor onnan nincs gyors lepattanás, és ma nem vágytam társaságra. Tegnap úgyis összefutottam sorstársaimmal. Az indiai, és a madagaszkári csávó együtt indultak felfedező útra, és pont összetalálkoztunk az állomáson Kamakura felé menet. Vicces társaság, a túlélési ösztön minden jele nélkül. A következő beszélgetés zajlott le, egyszerűség kedvéért magyarul próbálom leírni:
  Indiai doki vett észre, és odajött hozzám széles vigyorral.
  - Hello, mi újság, rég láttalak.
  - Szia, igen, valóban már régen találkoztunk. Merre mentek?
  - Mi Odaibába, olvastuk, hogy érdemes megnézni. Te?
  - Kamakurába. Igen, Odaiba szép hely, jó időtök lesz, szerencsétek van. Mit néztek meg?
  - Vagy egy térképünk, azt követjük. (Egy darab A4-es turista kalauz, pár sorral, meg egy kis
  térképrészlettel.)
  - Aha, értem. Hát, menjetek át a Rainbow Bridgen, azt érdemes megjárni.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - Május 5. - Kamakura

  05.05. Szombat.
  Ezen a héten ki sem látszom a szabadnapokból. Ez, persze nem baj, így legalább van lehetőségem felfedezni Tokiót. Illetve, ma először kimerészkedtem a városból. Nem, nem volt Tokió vége tábla, viszont a kb. 45 km-re délebbre található Kamakura már hivatalosan nem tartozik a városhoz.

  
  Indulás!

  Ez Japán egyik legöregebb, történelmi része, lehet róla olvasni pár érdekességet a Wiki-n. Mivel már térképen meglestem korábban, hogy miket érdemes megnézni, konkrét tervvel rendelkeztem, legalábbis, nálam ez már annak számít. Lejutni Kamakura állomásig, le a tengerpartra, végigsétálni Enoshima szigetéhez, közben pedig fotózni, amennyit csak lehet, aztán majd lesz valami. Elvileg, a területen rengeteg templom, és kegyhely van, én ezekből összesen egyet próbáltam felkeresni. Majd egy másik alkalommal sort kerítek a többire is. Érdekes látvány lehet egy több mint 10 méteres Buddha szobor.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - Május 2-4.

  05.03. Csütörtök
  A szerda kimaradt, lévén, hogy semmi érdemleges nem történt. Az elfogyasztott sörök, borok elérték a kellő hatást, és a négy óra alvás erre nem segített rá. Másnap volt, nem annyira keményen, mint szokott, de azért érezhetően. Az utóbbi időben nem ittam szinte semmi szeszt, ki is jöttem a formából rendesen. Mindegy, annyira nem is hiányzik. Nem gondoltam volna, hogy örülni fogok annak, hogy baromi drága a pia, de mégis. Nem rossz ez, na.
  A szerda nagy része éberkómával telt, a többiek sem voltak jobb állapotban. Tom is bejött kilencre, mint én, aztán délután négytől kb. hétig aludt a gépe előtt. Közben leverte az egerét, a bögréjét, a papírjait, szóval, mindent, ami a keze ügyében volt. Ugyanis, nem folyamatosan aludt, hanem úgy hirtelen kidőlt pár percre, fél órára. Néha egy-egy mozdulat közben is, ami vicces látvány volt. Aztán hét körül leléptem, mondván, hogy ezt a munkát otthon is tudom folytatni. Elmentem boltba, vettem egy üveg whiskyt, megünneplendő, hogy már 1 hónapja itt vagyok. Ennyit arról, hogy nem fogok inni… Nem hiszem, hogy gyorsan el fog fogyni remélhetőleg sokáig kitart majd. Végül kipróbáltam a helyi whisky felhozatal egyik gyöngyét, a Suntory-t. Jelentem, nem olyan szar, mint vártam, sőt. Talán, mert nem annyira száraz, és fanyar, mint mondjuk a Red Label. Szemeztem Jackkel is, de végül meggyőztem magam, hogy jó lesz ez a Suntory, úgyis ki kell próbálni a helyi szeszt is.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - május 1.

  Mint ígértem korábban, sajnos nincsenek képek.

  05.01: Kedd
  Ma sajnos munkanap volt, de nem baj, majd csütörtöktől kárpótol a hosszúhétvége. Meló volt is, meg nem is. Mondjuk úgy, hogy a munkakedvem ma sem verdeste a plafont, úgyhogy passzív módon álltam a témához. Mai megbeszélésre újra össze kellett dobnom egy előadást, mert bár eredményem ugyan nem volt, főnököm véleménye szerint legalább gyakorlok egy kicsit. Hát persze, mi sem természetesebb. Imádom nyilvánosan égetni magam. Ezt még tetézte, hogy kedves kollégám közölte, hogy mivel neki nincs eredménye, ma inkább nem ad elő. Aha, persze, neki lehet. Összeraktam egy viszonylag korrekt prezentációt kigondoltam hozzá egy rövid szöveget, előadtam, lefikázták, pont. Az előadás letudva, tanulság megjegyezve, a kritika jogos volt, és egész hasznos.

  Ezután következett a nap fénypontja, ami miatt egyáltalán hajlandó vagyok írni bármit is erről az egyébként tök átlagos keddről. Méghozzá a munkacsoport welcome party. Azaz, főnökömmel, meg pár kollégával elmentünk egyet kajálni, és szeszelni. Délután már a szervező srác masszívan osztogatta a meghívót a leendő résztvevőknek. Nem aprózta el a gyerek. Egy egész korrekt poénos kis szöveget kerekített, amiben kifejti, hogy az én kényszerítő erőm hatására választotta ezt a kocsmát, ahova megyünk, merthogy minden áron friss tengeri kaját akarok enni. Ezen jót röhögtem.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - április 30.

  Ma a kevés szöveg, sok kép kombinációt választom, legközelebb sok szöveg lesz, kevés képpel.

  04.30. Hétfő
  Most irigykednem kéne, amiért mindenki a lábát lógatja otthon, mivel szabadnap van, de nem teszem. Itt is munkaszüneti nap van. Hogy miért? Most van a Golden week. Ez egy különleges hét Japánban, a leghosszabb munka nélkül töltött időszak az évben. Valójában, nem is egy ünnep, hanem azok sorozata, érdemes utánaolvasni wiki-n, én megtettem, de nem árulok el semmit, ne csak én művelődjek. A lényeg, hogy sem ma, sem csütörtöktől vasárnapig nincs meló. Szinte már zavarba ejtően sok szabadidő. Mit is lehet tenni ennyi sok szabadnappal? Mondjuk, ma rögtön aludtam tízig, valahogy nem akaródzott felkelni. A nap se sütött reggel a szemembe, úgyhogy félálomban éreztem, hogy ma sem lesz strandidő.

  
  Borús volt az idő.

  Felébredtem, kinéztem az ablakon, és valóban. Borongós, hűvös hétfőre ébredtem. Olyan „nem tudom” jellegű idő volt. Akár még napsütés is alakulhatott volna belőle, de egy napos eső se lett volna meglepő. Nem is nagyon tudtam dönteni a program felől, végül egy köztes megoldást választottam. Mivel a sarkam továbbra sem volt rendben, kemény túráról szó sem lehetett. Sky Tree kilőve.

  Folytatás...

  mave13 12 éve

• Tokió blog - április 28-29.

  04.28. Szombat
  Ugrottam egy napot. A péntek említést sem érdemel, az égvilágon semmi nem történt. Egy kellemes meglepetés ért csak, méghozzá megérkezett az internet a szobámba. Közel négy hét vetítés után végre sikerült nekik. Mentségükre legyen mondva, hogy kaptam rögtön egy hálókábelt is, és sűrűn elnézést kértek, hogy csak most lett kész a hálózat. Ez is meg van.

  
  Akihabara - Minden, ami szórakoztatás.

  Ma fontos programom volt. Megvettem a Panasonic FZ-150 fényképezőt. Hol máshol, mint Akihabarában. Fél tízre bemásztam melózni, fél négyig semmi érdemlegeset nem sikerült alkotnom, úgyhogy valamivel négy előtt leléptem. Szereztem némi kaját, ha már az ebéd kimaradt. Éhesen nem megyek csavarogni. Mivel fél hat körül indultam el, Oimachiból vonattal mentem célzottan Akibába (Akihabara rövidebb neve). A gépet elvileg 31500 jenért vesztegették több boltban is a net alapján. Mivel azonban a boltok nevét elolvasni nem tudom, és amúgy semmi információt nem tudok róluk szerezni, megkérdeztem kollégáimat, hogy ez, vagy az melyik üzlet, és hol található. Mondták, hogy az egyik pont Akihabarában van, és térképen meg is mutatták a pontos helyét. Nos, valami nem jött össze nekik, mert a térképen jelölt helyen két dolog volt.

  Folytatás...

  mave13 12 éve