2016. május 26., csütörtök

Gyorskeresés

mave13 blogbejegyzései

[ Új blogbejegyzés ]

  • Tokió blog - 2013.04.01-07.

    04.01-04.07. Hétfő – Vasárnap

    Hát, úgy tűnik, hogy a legutóbbi bejegyzés vége nem volt egészen helytálló. Akkor még azt gondoltam, hogy pár nap alatt megírom a folytatást, és lezárom a történetemet. Azóta azonban alig volt olyan alkalom, amikor tényleg viszonylagos nyugalomban tudok leülni, kinyitni egy üveg bort, és végig tudom gondolni az utolsó hetet. Mivel elég régen volt, képek alapján repülök, amiket persze szerkesztek, és töltök fel, de szerencsére még mindenre emlékszem.

    Egy év után elérkezett az utolsó munkanap is, igaz, már a hivatalosan csak turista voltam, vasárnap ugyanis lejárt a munkavállalási engedélyem, és a vízumom is. Mégis úgy gondoltam, hogy hétfőn még bemegyek elköszönni mindentől, és mindenkitől, ha már egyszer a múlt héten mindenki Shikokun nyaralt. Tízre be is baktattam az intézetbe, de csak egyedül, Bese Hatanodait járta, és szuvenírek után kutatott. Mindenki sikerrel túlélte a konferenciát, rendben megérkezett, és természetesen már lázasan dolgozott (vagy legalább úgy tett) mire megérkeztem, kivéve persze Masashit, aki hétfőnként a yokohamai kórházában dekkol, ahova hivatalosan tartozik. Már nem csináltam semmi különöset, csak beszélgettem, kiürítettem a szekrényemet, és vártam a delet, ugyanis az intézet, és a nagyfőnök szervezett nekünk egy kis búcsúebédet az egyik közeli étteremben.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - Március 25-31.

    03.25-31. Hétfő – Vasárnap

    Jelenleg, amikor ezt írom, április másodika van. Most van egy kis időm, úgyhogy megpróbálom elmesélni a múlt hetet. Mint gondolom kitalálható, nem voltak könnyű napjaim, a helyzet már-már egészen az otthoni hétköznapokat idézte az elindulás előtt, azaz munka, majd egyéb program, és esetleg némi alvás.
    Nem is emlékszem mindenre, úgyhogy sajnos biztos lesz pár dolog, ami kimarad, de azt hiszem senkinek nem lesz emiatt hiányérzete.

    Hétfőn még szokás szerint kilencre bementem dolgozni, de már nem futottam teljes napot. A délelőtt még adatelemzéssel, az utolsó prezentációm véglegesítésével telt, szóval nem unatkoztam. Délután aztán indult a móka, ugyanis ki kellett vennem a pénzemet, megszüntetni a bankszámlámat, majd elmenni az Immigration Office-ba státuszt módosítani. Mondtam már, hogy imádom a bürokráciát? A fizetés szerencsére időben megérkezett, még huszonötödikén, délelőtt, úgyhogy délután egykor a titkárnővel, Fujioka sannal szépen átballagtunk a JP (Japanese Post) egyik irodájába. Kis papírmunka, pár pecsét, némi pénzszámolás, és laza egy órán belül végeztünk is.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - Március 11-24.

    Azt hiszem, az elmúlt két hetet egy bejegyzésben fogom elmesélni. Egyrészt, nem volt olyan sok érdekesség, főleg csak szivatás, másrészt ki tudja, mikor lesz időm újra bejegyzést készíteni.

    03.11-17. Hétfő - Vasárnap

    Az elmúlt hetek egyértelműen a kutatásról, illetve, annak lezárásáról szóltak. Mivel jó két hónapja kaptam egereket, és tudtam készíteni négy sejttenyészetet, másfél hónap alatt lett annyi kísérlet, amihez korábban négy hónapra volt szükség. Ezeket lejátszani, kiértékelni, majd bemutatni a megbeszéléseken nem volt kis feladat. Persze, értelme az egésznek még mindig semmi, egészen konkrétan egy alkalommal jött ki valami biztató, de azt többet nem sikerült megismételni. Az alkalmazott módszer megbízhatóságát, és hitelességét ismerve erős a gyanúm, akkor egyszer csupán a véletlenek egybejátszásának köszönhetően jött ki olyasmi, amire rá lehetett mondani, hogy használható. Ha az ember sokat játszik egy dobókockával, előbb-utóbb hatost dob. Ezt persze csak én látom így, Tomnak ez amolyan pozitív megerősítés volt, hogy minden szép és jó, és innentől már özönleni fognak azok az adatok, amiket ő szeretne látni. Ez valahogy megint nem jött be. Lehetne fogni sok mindenre, abban az esetben, ha sok hónappal ezelőtt nem bizonyítottam volna feketén fehéren, hogy az a mérési, és kiértékelési módszer, amit használnom kell, teljesen megbízhatatlan. November óta játszottuk egymással ezt a meccset, de végre, vége.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - Lakás

    Már többször ígértem, hogy írni fogok az itteni lakásomról, ezt azonban eddig nem tettem meg, úgyhogy, most pótlom. A kiutazásom előtt kevés dolog volt konkrét, talán az érkezés dátumát, meg a repjegyet leszámítva nagyjából semmi, azt azonban elhintettem a megfelelő helyeken, hogy én szobatársat nem szeretnék. Ezt a kérésemet szerencsére figyelembe vették, így kaphattam egy eléggé kicsi, de a célnak tökéletesen megfelelő egy ágyas szobát hozzá tartozó fürdővel, WC-vel. A lakás egyébként egy hatemeletes, vasbeton vázas, épületben található, ami az egyetem tulajdona. A földszinten lakik az International Exchange Center, tehát, ha bármi bánatom van, szerencsére nem kell messzire mennem, hogy elsírjam valakinek. Csupán két emeletet kell lecaplatnom, és már a földszinten is vagyok, illetve, az első emeleten, mert errefelé olyan, hogy földszint nem létezik.

    Tehát, itteni szempontok alapján én a harmadikon lakom, ami otthoni rendszer szerint a második emelet. Ezt vagy lifttel, vagy lépcsőn tudom megközelíteni, és szerencsére zárt folyosóról lehet bejutni a lakásba. Azért szerencsére, mert a bejárati ajtó eléggé jelképes, az alatta levő laza másfél centis rés nem túl bizalomgerjesztő, még ha belülről van is küszöb. Ekkora helyen már egy soványabb egér is vígan átfér, egyéb létformákról nem is beszélve. A zár otthoni léptékkel nézve a rossz vicc kategóriájába sorolható, egy szimpla kulcsos alkotás, kb.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - Március 4-10.

    03.04 – 10. Hétfő – Vasárnap

    Ez a hét valami fantasztikusan zsúfoltra sikeredett, nem maradt túl sok idő alvásra. Egyrészt, jövő héten meg kell tartanom az évzáró előadásomat, amihez szükséges a nemrég véget ért kíséretek kiértékelése, meg minden eddigi munka általános összefoglalása, azt is át kell gondolni, mit is akarok mondani, meg kell szerkeszteni az előadást, stb. Így utoljára valami ütőset szeretnék összehozni. Persze, tudom, hogyha kiállnék és nyökögnék valamit pár semmitmondó dia kíséretében, ugyan olyan reakciót kapnék, mintha életem előadását tartanám, de azért akkor is. Ha használható eredmények nem is lesznek, azért lássák, hogy profi módjára is képes vagyok hozzáállni a dolgokhoz, ha épp szükséges, és van értelme. Úgyhogy jövő szerdáig ez a projekt fogja kitölteni időm legnagyobb részét, de hajt a tudat, hogy ez lesz az utolsó menet.

    Emellett persze egyéb programok is voltak még a hétre. Rögtön kezdésnek kedden este hivatalos voltam egy búcsúpartira, sajnos ezúttal a rosszabbik fajtából. Ez volt ugyanis a hivatalos búcsúztatója a tavalyi év során érkezett diákoknak, ezért csak úgy, mint áprilisban, aki egy kicsit is fontosnak érezte magát ezzel kapcsolatban, az ott volt. Hogy hol? Egy új helyszínen, ahol eddig még nem jártam, a kórház főépületének 17. emeletén levő éttermében.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - Február 25 - Március 3.

    02.25. – 03.03. Hétfő – Vasárnap.

    Jelentem, végre megérkezett a tavasz. Legalábbis, a héten átmenetileg 17-18 fok is volt, amit nagyon tudtam értékelni. Az ehhez kapcsolódó fejfájást már kevésbé, de a meleg front, és ez, nálam mindig szorosan összefügg. Már hétfőn éreztem, hogy valami jön, aztán ahogy azt kell, a tavasz első napján laza tíz fokot emelkedett a hőmérséklet egy nap alatt. Furcsa volt még télben lefeküdni, és tavaszra kelni. Reggel kinyitottam a teraszajtót, és sokkal melegebb volt kint, mint a szobában. A fejfájáson kívül még egy negatív dolog kapcsolódott a felmelegedéshez, ez pedig az orkán erejű szél. Eddig is ez volt a legkellemetlenebb része a hideg időnek, december eleje óta viharos északi szél fújt egy héten legalább háromszor. A tavasz déli széllel érkezett, ami nem sokkal jobb, csak annyival, hogy ez már legalább meleg levegőt hoz.
    Furcsa az itteni időjárás, valahogy úgy tudnám leírni, mintha egy képzeletbeli vonal választaná el egymástól a hideg, és a meleg területeket. Tokió december első hete óta ennek a vonalnak az északi felén volt, azaz szibériai hideg áramlott a térségbe. A képzeletbeli határ fokozatosan húzódott délre kb. január közepéig, majd onnantól ismét megindult északra. Most jött el az a pont, hogy újra átbillentünk a vonaltól délre eső zónába, tehát mostantól ismét déli az uralkodó széljárás, és meleg levegő érkezik egészen decemberig.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - Február 18-24.

    02.18-24. Hétfő – Vasárnap

    Ez a hét rögtön egy kis lazítással indult, hétfő este ugyanis Hiroval elmentünk egy kicsit alkoholizálni. Én épp az újabb vicces eredmények miatt bosszankodtam, ő meg az egyik hülye PhD hallgatójára volt kiakadva, ezért úgy döntöttünk, levezetjük a feszültséget. Hogy hol, azt rábíztam, elvégre ő van itthon, egy dolgot kértem, hogy az alkohol mellé legyen valami ennivaló is, elvégre úgy az igazi. Gondolkodott hosszasan, mi legyen a menü, aztán megkérdezte, hogy szeretem-e a disznó belsőséget. Végül is miért ne, a szív, nyelv, máj, ilyesmi elég finom, nálam ezek számítanak belsőségnek, még mondjuk a vese, meg az agy mellett. Mint később kiderült, errefelé kicsit tágabban értelmezik ezt a dolgot. Egy kis kocsmaszerű helyre mentünk, ami leginkább egy lemezekből összetákolt bódéhoz hasonlított. Kb. az eső ellen védett, de azon kívül semmi extrát nem tudott felmutatni, bár a hangulatos volt, az tény. A székek, és az asztalok sörös rekeszekre pakolt deszkák, és raklapok voltak, a padló döngölt föld itt-ott némi betonnal megszórva, a bádogfalak pedig tele voltak aggatva mindenféle képpel, felirattal. Szóval, európai szemmel nézve igencsak lepusztult hely benyomását keltette az összhatás, de én szeretem az ilyen hangulatos kocsmákat. Két dologban reménykedtem, hogy a kaja alapanyaga friss, a sör pedig kellően hideg lesz. Végül persze egyikkel sem volt gond.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - Február 11-17.

    02.11-17. Hétfő – Vasárnap.

    Mennek a hetek egymás után egész kellemes sebességgel, ennek következtében azonban nem igazán történik semmi említésre méltó, vagy váratlan. A kis listámra azért felkerült ismét pár érdekesség, amiről érdemes írni, ez a bejegyzés amolyan szemezgetés lesz. Több téma röviden kifejtve, teljesen spontán jelleggel, így senki ne keressen túl sok összefüggést, mert nincs.

    Kezdeném rögtön egy kis érdekességgel. Valamelyik nap kínai kollégám ezerrel túrta a netet, és úgynevezett „bento box” képek után kutatott. Kérdeztem tőle, hogy ezt ugyan miért teszi, mi olyan különleges lehet egy ebéddobozban. A bento ugyanis az a kis doboz, amiben az emberek az ebédjüket hordják nap, mint nap, persze csak akkor, ha épp nem a munkahelyükön levő étkezdében, vagy valami utcai vendéglőben esznek. A csaj mosolygott, és mondta, hogy őt ez baromira hidegen hagyná, úgysem hord magával ilyesmit, a fiát viszont megszólták az óvodában. Japánban ugyanis kb. mintegy verseny van az anyukák között, méghozzá bento box készítő vetélkedő. Azaz, minél pofásabb ebéd, vagy uzsonnás dobozt visz a gyerek az iskolába, óvodába, annál menőbbnek számít. Jellemző a japánokra, hogyha egyszer nekiállnak versengeni, akkor azt egyrészt nagyon diszkréten teszik, másrészt hajlamosak a végletekig elmenni, és időnként kissé túlzásba viszik a dolgot.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - Február 4-10.

    02.04-02.10. Hétfő - Vasárnap

    Ezen a héten sem történt semmi váratlan, vagy legalább érdekes esemény, de azért két hét alatt összegyűlt egy bejegyzésre való dolog. Úgy tűnik most a „mindenki kutat ezerrel” időszak zajlik, így a szokásosnál is jobban magába fordult a társaság nagy része. Rohangásznak, mint pók a falon, és dolgoznak, vagy minimum úgy tesznek. Én is megpróbálom elfoglalni magam, témám még mindig kellemes, félhalott állapotban van, és a következő hetekben nem is várok komoly áttörést. Annyi előrelépés történt, hogy kiderült, Tom az egyik asszisztenst bízta meg azzal, hogy továbbvigye ezt a történetet. Szegény. Már előre sajnálom. Ennek következtében kaptam egy tanítványt, akinek minden technikai lépést meg kell mutatnom, és meg kéne tanítanom. Ugyan, angolul annyira nem beszél, de ez senkit nem érdekel. Mondjuk, kihívás az van benne, és legalább nem kell azon agyalni, hogy magyarázzak el olyan dolgokat angolul, ami még magyarul sem lenne egyszerű. A csaj egyébként egészen ügyes, ha valamit egyszer megmutatok neki, akkor azt képes tökéletesen lemásolni. Ami nem kis teljesítmény, egy tíz napos egér szeméből kipreparálni a retinát elsőre, majdnem tökéletesen, azt hiszem elismerésre méltó kézügyességet feltételez. Viszont, abban biztos vagyok, hogy semmi kreatív újítást nem fog vinni az eddig módszertanba, és a későbbiekben Tom lesz az agy, ő meg a szükséges segédeszköz.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - Japan Railways

    A japán vasút szó szerint száguldó történelme, és jelene. Nem csak vonatfanatikusoknak!

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Helyszíni riport 3 éve 87

  • Tokió blog - Január 28 - Február 3.

    01.28. – 02.03.

    A héten az égvilágon semmi nem történt, lényegében alkohol, és bármi egyéb tudatmódosító cucc nélkül sikerült hétfő reggelből szombat estébe tér-idő ugranom. Pontosabban csak idő, a tér maradt ugyanaz. Az egyetlen említésre méltó dolog, hogy szombatra megérkezett az igazi tavasz, persze csak ármenetileg. Valamilyen kellemes déli áramlatnak köszönhetően ugyanis a hőmérséklet elérte a 20 fokot, amire november vége óta nem volt példa. Furcsa volt, hogy kint jóval melegebb az idő, mint a szobában, de estére ezt a problémát az egész napos szellőztetés megoldotta, tök jó volt kellemes 16 fokban ücsörögni a laptop előtt. Igazán maradhatna is ez az időjárás, egyáltalán nem bánnám. Sajnos, szombaton dolgoztam, úgyhogy csak korlátozottan tudtam élvezni a tavaszt, bár, azért Hiroval elgyalogoltunk Shinjukuba, majd én még ráadásként onnan vissza Hatanodaiba.
    Vasárnapra viharos szél, és lehűlés volt kilátásban, úgyhogy komolyabb túra nem jöhetett szóba. Amúgy is volt egy olyan sanda gyanúm, hogy fél Tokió a hegyekben fog tobzódni a szombaton felbuzdulva, és kb. dugódíjat kell majd fizetni a népszerűbb ösvényeken, így inkább a várost választottam.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - Január 21-27.

    01.21. – 27. Hétfő – Vasárnap

    Ez a hét elég pörgősen indult, aztán végül nagyon lagymatag módon lett vége. Hétfőn rögtön indításnak részt vettem egy „Mochi-party”-n. Ez egy újabb főzőiskola akart lenni, azonban a helyiek jelenleg nem találtak olyan külföldit, aki hajlandó lett volna szakácskodni. Indonéziai kollégám kijelentette, hogy ő bizony semmi ilyesmire nem hajlandó, ne is próbáljuk meggyőzni, pedig őszintén érdekelt volna valami jó kis trópusi kaja, a perui, indiai, madagaszkári vendégek meg már főztek egyszer-egyszer. Már múltkor is feldobtam a kérdést, hogy mikor lesz valami japán. Mert, szép, hogy mi főzünk nekik, és adunk egy kis kóstolót nemzeti konyhánkból, de mi is szeretnénk részt venni valami helyi étel elkészítésében. Úgy látszik, a szervezők kicsit összekapták magukat, és kitalálták, hogy rendeznek nekünk egy kis bemutatót a mochi elkészítéséből, és fogyasztásából. De, mi is az a mochi, pontosabban a kirimochi?


    Sül a mochi. Pálcikahasználat haladó fokozat.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - Január 14-20.

    Január 14 – 19. Hétfő – Vasárnap

    Van az úgy, hogy néha napján az ember megszívja. Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezi, vagy több esemény együttes összejátszása kapcsán fordul rosszra a helyzet.
    Hétfő reggel valami ilyesmit érezhetett Tokió lakosságágának egy jelentős része, azaz pár millió ember. Kivéve persze engem, és kedves szomszédjaimat. Előző este viszonylag későn érkeztem haza Hakonéból, de ugye azért enni, fürödni muszáj, úgyhogy mire ágyba kerültem, már hajnali két óra felé járt az idő. Gondoltam, semmi gond, a hétfő szünet, úgyis eső lesz, lehet aludni délig, addig is legalább nem fázom a lakásban, gyorsabban elmegy a nap. Reggel aztán, úgy tíz óra tájban a szomszédok ordibálására ébredtem. Nem értettem mi a franc bajuk van, elvégre egyik sem az a kimondottan hangoskodó alkat, most viszont úgy zajongtak, mint a gyerekek. Vajon mi a rosseb az, ami három, harminc körüli faszinak ekkora meglepetést tud okozni a teraszon? Hát persze, hó. Ők még nem láttak ilyesmit. Ezek szerint, a mai eső kicsit más formában érkezett, mint várták, és most havazik. Ez nem annyira szokatlan errefelé ebben az évszakban, évi két-három alkalommal van hóesés Tokióban, de szinte sosem marad meg, tehát lényegében eső is eshetne. Viszont, most furcsa volt a csend, mármint, a szomszédokat leszámítva, persze. Se motorbőgetés, se teherautók zaja, teljes kuss.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - Január 7 - 13.

    Január 7-13. Hétfő – Vasárnap

    Ez volt az első teljes munkahete az évnek, szerencsére egész gyorsan elment. Véget ért a szabadságok ideje, ismét minden visszazökkent a normális kerékvágásba, azaz a kollégáim nekiálltak ezerrel kutatni. Rögtön kezdésnek szerdán megvolt a szokásos hónap eleji intézeti megbeszélés, ahol a prof. elmondta a menetrendet erre az évre, majd a mi munkacsoportunk tagjai megtartották a beszámolóikat. Mivel, az utolsó ilyen szeánsz október elején volt, azóta mindenki oktatott, így elvileg nem születtek új eredmények, de mindenkinek volt mondanivalója rendesen. Mert, ha hivatalosan nem is, szabadidőben (éjjel, szabadnapokon, oktatásmentes délutánokon), azért foglalkoztak a kísérletekkel, ha nem is teljes intenzitással. Én szerencsés helyzetben voltam, ugyanis, nekem nem kellett minden délután a gyakorlatos teremben szívni, megszakítás nélkül haladt a projektem. Hogy, mi is a normális menetrend, és hogy mi az irány, az most nem fontos, a lényeg, hogy volt miből szemezgetni. Összedobtam egy szerintem korrekt, és reális prezentációt, amit először persze Tomnak kellett előadnom, ő javasolt pár módosítást, bár most ez inkább cenzúrának tűnt, nem építő jellegű kritikának. Mondjuk, hogy tüntessem el a diáról, hogy úgy öt hónapnyi eredmény ugrott, mert nem mutat jól, ne említsem, hogy teljesen az első lépéstől kellett kezdeni mindent, meg hasonlók.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - December 31 - Január 6.

    December 31 – Január 6.

    És igen! Elérkezett ennek az évnek is az utolsó napja. Gondolom, most valami számadás jellegű dolgot kéne írnom, mi történt eddig, mi volt jó, meg mi kevésbé, mit változtatnék, fogadalom, stb. stb… Na, ez az, amit nem fogok hosszasan megtenni, mert nem különösebben érdekel. Maradjunk annyiban, hogy ez is egy hosszú év volt, nem egészen úgy alakult, ahogy elképzeltem, de ez már megszokott. Úgysem szeretem a kiszámíthatóságot. A legjobb élmény a Fuji megmászása volt, ez teljesen biztos, a legrosszabb meg nem érdekel, túléltem, elmúlt. Új évi fogadalom? Őőő… Ez egy baromság.

    Lássuk inkább, hogy mi történt a héten. Múltkor már említettem, hogy itt az év szünettel végződik, és kezdődik, amit a többség komolyan is vesz. Általában, aki teheti, hazautazik a családhoz, és ott tölti ezt az időszakot, olyan ez, mint nálunk a karácsony. Tom, és Hiro is az egész szünet alatt csak ettek/ittak a szülőknél, és egészen kipihent fejük lett. Már szintén mondtam, hogy én megszívtam egy kissé ezt a szünet dolgot, a fantasztikus időzítésnek köszönhetően majdnem minden nap dolgoznom kellett. Persze nem sokat, pont csak annyit, hogy semmi komolyabb kirándulást, esetleg egy kétnapos túrát ne tudjak megjátszani, szóval, maradtak a fél napos mászkálások.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

  • Tokió blog - December 24-30.

    December 24-30. Hétfő-vasárnap

    Ennek a hétnek leginkább a karácsony jegyében kellett volna telnie, legalábbis, otthon biztos így lett volna. De, ez a hely nem az otthon, úgyhogy, itt kissé más szabályok vannak érvényben. Huszonnegyedike ugyan szünet volt, de nem a karácsony, hanem a téli napforduló miatt. Eredetileg ez az ünnep huszonharmadikára esik, de, mivel az vasárnap miatt eleve szabadnap, idén áttették hétfőre. Ezt persze egyáltalán nem bántam, legalább volt lehetőségem csavarogni egyet. Semmi különleges nem volt tervben, csak egy nagy séta a városban. Igyekeztem némi karácsonyi hangulatot találni, de ez valahogy nem sikerült. Délután egy körül indultam el, úgy terveztem, hogy most elsősorban sötétben kéne mászkálni, díszkivilágítást fotózni leginkább akkor lehet. Mivel, sötétedésig volt még pár órám, úgy döntöttem, nem vonatozok Shinjuku-ba, hanem gyalogolok. Most már teljesen rutinosan mozgok a városnak ezen a részén, lényegében GPS nélkül merek új utakat is választani, úgyis mindig ismert pontokhoz lyukadok ki végül. Most valahogyan különösen gyors útvonalat fedeztem fel, a légvonalban kb. nyolc kilométeres utat sikerült másfél óra alatt lenyomni, így még verőfényes napsütésben értem a Yoyogi parkhoz.


    Yoyogi-park egyik vége.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 3 éve 0

Hirdetés

Copyright © 2000-2016 PROHARDVER Informatikai Kft.