2019. április 20., szombat

Gyorskeresés

Tokió blog - Tájfun

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Szegény japánoknak nem én voltam az egyetlen csapás, ami a napokban érkezett. Hétfőn jöttem én, kedden meg egy elég tisztességes tájfun söpört végig Tokión, és az ország nagy részén.
Hétfő este lefekvés előtt bekapcsoltam a TV-t, miből élünk alapon, van-e bármi nézhető, ha már az internet még várat magára. Sikerült elkapni egy időjárás jelentést az egyik adón. Sejthető, hogy mennyit sikerült a szövegből felfognom, de a műhold képek itt is ugyan úgy néznek ki, és a frontvonalak ábrázolása is azonos. A meteorológus egy kis frontrendszerre mutogatott (egy nagy sárga buzogánnyal), ami akkor járt valahol a Koreai félsziget, és Japán között. Semmi extra nem látszott, egy meleg, meg egy hidegfront vonala találkozott, és óramutató járásával ellentétes irányban forgott. Európában is gyakori jelenség, lényegében egy ciklon. Légnyomás értékek érdekesek voltak, a ciklon közepén 976 hPa, Japán túloldalán az óceán felett meg 1065. Akkor nem tűnt fel, nem is törődtem vele sokat, könyveltem, hogy kedden eső várható, és ennyi.

Másnap bementem reggel dolgozni, nap sütött, szél nem fújt, semmi gyanús jel. Dél körül a főnököm csak úgy félmondatban megjegyezte, hogy ma jó lenne, ha már 5 körül hazamennék, mert jön a vihar. Néztem hülyén, nem egészen értettem, hogy a vihar, és a hazamenetel között mi az összefüggés, tekintve, hogy laza 50 másodperc ajtótól ajtóig, ha kicsit begyorsítok. Gondoltam, jó, nekem nem kell kétszer mondani, hogy szabadprogram, hát még ha a főnök maga kéri, hogy korán lépjek le. Mondta, hogy a többiek, is hazamennek 4-5 óra között, mert előfordul, hogy késni fognak a vonatok, meg néha egy két járat ki is marad. Mégis, mi ebben a rendkívüli. Nem kell ahhoz különösebb időjárási jelenség, hogy otthon ez megtörténjen, a vonatok többnyire nem azért késnek, mert vihar van, hanem mert ez a természetes. Itt Tokióban nem jellemző 1 percnél nagyobb késés, már csak ezért is gondoltam, hogy rendben, nekik ez biztos különleges dolog, van ez így jobb helyeken.
Aztán megkérdezte, hogy van-e otthon elég kajám estére, meg innivaló, meg ilyesmi. Na, itt már kezdett gyanús lenni a dolog, kérdeztem, hogy ugyan, milyen vihar lesz ez?
Mondta, hogy semmi extra, felénk hurrikánnak neveznék (szerintem nem egészen, de mindegy), az itteni neve tájfun. Eső, nagy szél meg ilyenek. Mindezt laza nyugalommal, mosolyogva. Nem spirázta túl a dolgot.
5 óra előtt nem sokkal, Tom mondta, hogy akkor ő most hazamegy, tegyek én is így. El is indultam, kint csendesen esett az eső, amolyan tipikus, nagy cseppekben hulló trópusi zuhé, kis szellő fújdogált, de nem volt semmi előjele bármi durvulásnak. Gondoltam, hogy amíg lehet, elmegyek boltba, veszek vacsorát, sétálok egyet a környéken, semmi komoly, csak egy kis felfedező körút. Az feltűnt, hogy a szokásosnál kevesebb ember van az utcán (nincs baromi nagy tömeg), és azok is elég sietősen, idegesen mászkálnak. Bevásároltam, nézelődtem, úgy 20 perc telt el. Az eső közben elállt, néztem az eget, mire számíthatok. Gyanús volt, hogy a felhők nagyon gyorsan mentek. Sokkal gyorsabban, mint otthon nálunk bármikor. Úgy voltam vele, hogy egy kis séta azért még belefér. Elindultam, közben ismét eleredt, és elkezdett a szél is fújni. Vicces látvány volt, ahogy az emberek az esernyőikkel szenvedtek. A szél mindig kifordította őket, ők meg ezt mosolyogva tudomásul vették, és újra kinyitották azért, hogy 10 másodperc múlva ugyan az legyen a végeredmény. Strapabíró cuccok, csak a sokadik ilyen akció után törtek össze. A tulajok ezt is mosolyogva nyugtázták, és eltették a rommá zúzott esernyőt. Úgy tűnt, számukra nincs olyan opció, hogy belássák, hogy tök felesleges az ernyőt kínozni, jobb lenne inkább használható állapotban tartani, így is, úgy is el fognak ázni.


Na, ennyit ért az esernyő - Forrás: AFP

Úgy tíz percet sétáltam, de az eső egyre jobban beleerősített, elindultam inkább hazafelé. Megfordultam, így szembe kaptam a szelet, ami idő közben sokat erősödött. Nem folyamatosan fújt, hanem rohamokban jött. Egyre keményebben és kiszámíthatatlanabbul. Akkor gondoltam úgy, hogy ez már nem vicc, amikor egy széllökéstől majdnem dobtam egy hátast. Olyan váratlanul jött, és olyan erővel, hogy nem lehetett ellene mit tenni. A táskámat is majdnem elvitte, úgyhogy azt gyorsan magamhoz kötöttem, a lehető legrövidebb úton hazamentem.
Mint később kiderült, jól döntöttem. Mire a vihar teljes erejével megérkezett (menetrend szerint 5 után, 6 körül, ahogy mondták), az utcák kiürültek, emberek sehol, autók elvétve. Most ideális lett volna a terep ládázáshoz. De ennyire fanatikus még én sem vagyok, potenciális öngyilkosság lett volna kint mászkálni. És itt eléggé drágán rakják össze az embert, ha valami fejbe csapja, vagy elsodorja. A szél elkezdett tombolni, süvítve fújt, az eső szakadt kb. 4-5 órán át. Mintha egy nyári zivatar úgy döntött volna, hogy megáll, és nem hajlandó elvonulni, vagy csillapodni, de nem volt se dörgés, se villámlás, semmi. Teljesen csöndben jött az egész. Tartottam a teraszajtó megbízhatóságától. 4 részre osztott üvegajtó, melynek minden része nyitható, és a két-két szárny egyetlen csattal van összefogatva. Egyrészt nem tűnik valami masszív darabnak, másrészt ez a zárszerkezet is vicces. Szóval ez az ajtó nem sokat ér, ellenben tájfun álló. Sem a szél, sem a víz nem jött át rajta, bár, lehet, hogy ez főleg annak tudható be, hogy nem teljesen szembe kapta az áldást, hanem inkább oldalról.


Eső. Nem is akármilyen. Néha vízszintben esett.

Bekapcsoltam a TV-t, hátha mutat valami érdekeset. Nem csalódtam a japánok információ éhségében. Az egyik adón csak a tájfunnal kapcsolatos dolgokat nyomatták folyamatosan, többször megismételve. Mint kiderült, Tokiótól nyugatra vonult el a vihar centruma, gyakorlatilag a sziget másik oldalát érte, majd északi részeken tartott egy kis tereprendezést. 4 ember halt meg, legalábbis utólag ezt olvastam, egy áruház temette őket maga alá. Azért, nem lettem volna a helyükben azoknak, akik elkapták a közepét. Tokióban a szél sebessége 25-35 m/s körül volt, erősebb lökésekkel. Nem az átlag értékkel volt a gond, hanem azokkal a bizonyos lökésekkel. Mert ha jött egy ilyen kis fuvallat, akkor az vitt mindent. A helyi vonatok nem nagyon jártak, a Shinkanszen sem, a repterek is szüneteltek, a hajók is, gyakorlatilag megállt az élet. Másnap hallottam a kollégáktól, hogy eléggé problémás volt a hazajutás 5 óra után. A vonatok kimaradtak, néha megálltak a sínpályán, elindultak, újra megálltak. Többeknek az 1 órás hazaút most 2-3 óráig tartott. Viszont, mindenki erre számított, senkit nem ért váratlanul, vagy felkészületlenül. Mindent megtettek a károk minimalizálásáért. Nem az otthoni jól megszokott menetrend szerint zajlottak a dolgok (előrejelzés – tanácstalanság – vihar jön, lát, győz - káosz – anyázás). Az embereket elengedték a munkahelyekről, akik a megfelelő időben távoztak. Nem 2-3 órával korábban, hanem pont úgy, hogy még a zuhé előtt hazaérjenek gond nélkül. Nem volt persze kötelező, de, aki nem így tett, megszívta. Minden mozdíthatót behordtak az utcáról, a házak állványzatait leszedték, vagy rögzítették, úgy tűnt van már gyakorlatuk az ilyesmiben. Semmi fejetlenség, vagy pánik, teljes rend, és nyugalom mindenhol, mosolyogva nyilatkozó emberek. Nem értettem, hogy mit mondanak, de mintha valami olyasmi jött volna át, hogy “nem örülünk ennek az egésznek, de ez van, mit tudunk tenni”. A tájékoztatásból sem sokat értettem, de a képek azért eléggé demonstratívak voltak. A vihar gyakorlatilag nem okozott semmi jelentős kárt, pár kamiont sodort le az útról, meg egy-két gyengén rögzített dolgot vitt magával.


Kisiklottak - Forrás: AFP

Folyamatosan érkeztek képek az üres állomásokról, a repterekről, lezárt hidakról, és a viharról. Nagyon korrekt tájékoztatást nyújtottak az embereknek percről percre. Nem olyan szenzációhajhász formában, mint itthon, nem a sokkoló, eladható jelenetekre utaztak. Tényszerű, korrekt információt közöltek minden sallang nélkül.
Este valamelyest csillapodott a szél, persze az otthoni viszonyokhoz képest még mindig orkán erejű volt. Fél tíz körül újra elindult a légi forgalom.


Shinjuku, vasútállomás kijárata - Forrás: Google

A szobámból látni lehet éjszakánként a Hanedára landoló gépeket (mozgó csillagok tartanak a föld felé). Nem kis lemaradást kellett nekik behozni a menetrendben, a gyakorlatilag 1-2 percenkét történtek a leszállások úgy este 11-ig. Fél 12 körül feküdtem le, ekkor már nem esett, és a szél is csillapodni látszott, az ég még felhős volt, de már néhol látszott pár csillag.


Ez a kis aranyos vonult át felettem. - Forrás: Japan Meteorological Agency

Reggel arra ébredtem, hogy a szemembe süt a nap. Kinéztem az ablakon, és legnagyobb meglepetésemre, semmi jele nem volt az előző napi özönvíz szerű esőnek. Kellemes meleg, napsütés, enyhe szellő, és mindenhol száraz utak. Szemét, faágak, törmelék sehol, gyakorlatilag minden épségben. Most már értettem miért nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a tájfunnak a helyi lakosok. Tudták, hogy jön, felkészültek, elment, megúszták, ennyi. Azt hittem, amikor ez az egész elkezdődött, hogy több mindent fogok tudni írni, de nem, mert valóban nem történt semmi rendkívüli. Csak láttam egy érdekes természeti jelenséget.

(5.10. Update: Tommal dumáltunk egy kicsit az időjárásról, és mondta, hogy ez az áprilisi tájfun csak olyan laza bemelegítés volt, az igaziak majd nyár végén várhatóak. Úgyhogy, akkor lehet, hogy lesz más jellegű írás is, az igazi, durva viharról.)

Hozzászólások

(#1) Nordic


Nordic
(Közösségépítő)

Nem semmi...gondolom a pár évvel ezelőtti nagy vihar nálunk semmi(a nagy aug.20-as vihar), ehhez képest(pedig itt is repkedtek a dolgok szépen).

{Steam ID: Nordic_hun}_@_{BattleTag: Nordic#2851}_@_{PoE: Mekkel_EK}_@_Twitch: http://www.twitch.tv/nordic_87

(#2) darál0w


darál0w
(Jómunkásember)

nyár végére már talán a közvetítést is érteni fogod :D

Aki viszkető seggel fekszik, az büdös ujjal ébred... :]

(#3) mave13 válasza Nordic (#1) üzenetére


mave13
(őstag)

Áhh, az semmi ehhez képest.
Tom mondta, és igaza van. Ha lenne egy elég erős esernyőd, ami nem fordul ki, és jól megkapaszkodsz benne, nos, akkor repülhetsz...

Van itt egy kép, csak nem akartam linkelni, mert ez tavaly szeptemberi tájfun alkalmával készült: [link]
Hát, nem őszinte a csaj mosolya... Keress rá google képeken: Tokyo typhoon 2011 september.

Remélem, ilyen nem lesz. Vagy, ha mégis, jó lenne valami király helyről, első sorból nézni ahogy jön. De ezt még nagyon-nagyon át kell gondolnom. Ilyen időben csak egyszer hibázol, többet már nem kell.

darál0w: az teljességgel kizárt. :D

Icewolf || kósza || 5000+

(#4) nincsisbéla válasza Nordic (#1) üzenetére


nincsisbéla
(fanatikus tag)

Mondjuk az aug. 20-as vihar magyar szemmel sem volt kiemelkedően nagy, csak azért fújták fel a dolgot, mivel nagyon sok ember tartózkodott akkor a szabad ég alatt! :)

Mentalita'

(#5) amanoba


amanoba
(őstag)
LOGOUT blog

Talán ez a megfontoltság, higgadtság, tisztán látás az, amit a legjobban irigylek. Mindent lehet a helyén kezelni hideg fejjel..vagy legalábbis jobban, mint kapkodva, idegesen.

Off: az pedig, ahogy itthon közvetítenek egy-egy eseményről, az a szenzációhajhász, hangulatkeltő mód, bicskanyitó érzés. Gyűlölöm is.

Zene nélkül az élet tévedés volna - Friedrich Nietzsche

(#6) mave13


mave13
(őstag)

Hát igen.
Igazából, majdnem minden esetre van kidolgozott tervük, és elég kevés dolog tudja meglepni őket. Ha mégis, akkor sem pánikolnak, nem kezdik el egymást taposni, hanem fegyelmezetten várják, hogy mi lesz. Viszont, talán ez az egyik legnagyobb probléma is, nem annyira kreatívak. Bármiféle leíráshoz, szokáshoz borzasztóan ragaszkodnak, és nem tudnak rajta túllépni, vagy módosítani.
Többször volt olyan, hogy megkérdeztem, hogy ez most mi a francért van így, semmi értelme. Válasz: mert ez az előírás, mert ezt így szoktuk. És miért nem változtattok rajta? Mert ez a szokás.

De, hihetetlen egy nép, az biztos. Hol máshol a világon működött volna az, hogy a tavalyi földrengés, meg a szökőár után, az egész ország elkezdett spórolni az árammal, hogy ne legyen gond az érintett területek áramellátásával. A boltok előbb zártak, kevesebb volt a közvilágítás, épületek folyosóin csak a vészvillany működött, stb., hogy ezzel is segítség a bajban levőket. Most nem azért, de otthon mi is lett volna? Még inkább belerúgtak volna kettőt abba, aki bajban van. Nem, hogy ország méretű összefogás.

Icewolf || kósza || 5000+

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.