Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Vers estére 102. (Szabó Lőrinc: Titkok)

  Szabó Lőrinc: Titkok

  Virágok közt hevertünk… Nemcsak arcod,
  egész tested oly idegen varázzsal
  kezdett ragyogni, mintha tűnt korok
  titkai keltek volna ujra benned,
  s az esti rét minden füve-virága
  lassan feléd fordult: uj fény felé.
  Először szótlanul csodáltuk az
  isten homlokán szálló fellegek
  szenvedélyes vörösét, majd, mikor
  elhallgattak a lombok énekes
  lakosai, melled fölé hajoltam
  s átcsapott rajtam a rémült, a boldog
  felismerés, hogy míg az alkonyat
  lobogása koszorúzta fejed:
  a szűzi Hold szállt le benned az égről
  s a buja Flóra csókol csókjaidban.

  ^Clown 6 éve 0

• Vers estére 101. (Kosztolányi Dezső: Mérgek litániája)

  Kosztolányi Dezső: Mérgek litániája

  Mind szeretem. A titkos zűrzavarban
  csendben susognak hozzám, mint a sír.
  Oly egyszerűen, gazdagon, ragyogva,
  akár a gyémánt, a rubin s zafir.

  Az ópium volt első ideálom,
  az álom, az én altató arám;
  csak rám lehell és az enyém, mi drága,
  enyém lesz Kína, Tibet és Japán.

  Lihegve néztem ódon patikában
  az atropin megcsillanó levét.
  Bús kedvesünk szemébe álmokat lop
  s sötét szeme az éjnél feketébb.

  Szeretem a tápláló s gyilkos arzén-t,
  mert vézna arcunk tőle gömbölyül
  és éltető rózsás lehelletére
  az élet és a halál leng körül.

  Fejfájasztó homályos délutánon
  az antipyrin-hez esedezünk.
  Egy perc s fejünk a semmiségbe törpül
  és óriási lesz pici kezünk.

  A koffein komoly, nyugodt barátunk,
  mélységek kútja, bölcsek itala.
  A veronál vén gyermekek dadája,
  a morfium az örök éjszaka.

  A nikotin zavart füstfellegében
  keleti lázak fátyola remeg.
  Az alkohol gyógyítja életünket,
  ezt a fekélyes, óriás sebet.

  Hogy integetnek, hívnak és üzennek,
  ha bánatoktól bong a beteg éj:
  az éjjeliszekrényünkön alusznak
  és hallgatásuk is zokog, zenél.

  Folytatás...

  ^Clown 6 éve 0

• Vers estére 100. (József Attila: Kész a leltár)

  József Attila: Kész a leltár

  Magamban bíztam eleitől fogva -
  ha semmije sincs, nem is kerül sokba
  ez az embernek. Semmiképp se többe,
  mint az állatnak, mely elhull örökre.
  Ha féltem is, a helyemet megálltam -
  születtem, elvegyültem és kiváltam.
  Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
  ki ingyen adott, azt szerettem érte.
  Asszony ha játszott velem hitegetve:
  hittem igazán - hadd teljen a kedve!
  Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
  Okos urak közt játszottam a bambát.
  Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
  ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
  Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
  de ágyban végzem, néha ezt remélem.
  Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
  Éltem - és ebbe más is belehalt már.

  1936. november-december

  ^Clown 6 éve 0