Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Vers estére 99. (Szabó Lőrinc: Nyár)

  Szabó Lőrinc: Nyár

  Nyár. Kert. Csönd. Dél.
  Ég. Föld. Fák. Szél.
  Méh döng. Gyík vár.
  Pók ring. Légy száll.
  Jó itt. Nincs más
  csak a kis ház.
  Kint csönd és fény.
  Bent te meg én.

  ^Clown 6 éve 1

• Epic Fail! 95. - Keresd a hibát

  

  ^Clown 6 éve 13

• Vers estére 98. (Sarah Key: A típus)

  Sarah Kay - A típus
  (The Type)

  Ha felnősz és olyan nő leszel, akit a férfiak nézni akarnak,
  hát hagyd, hogy nézzenek. De ne téveszd össze a szemet a kézzel.

  Vagy az ablakkal.
  Vagy a tükörrel.

  Hadd lássák, hogy néz ki egy nő.
  Talán egyet sem láttak még azelőtt.

  Ha felnősz és olyan nő leszel, akit a férfiak meg akarnak érinteni,
  hát hagyd, hogy megérintsenek.

  Néha nem is te vagy, akiért nyúlnak.
  Hanem egy üveg. Egy kilincs. Egy szendvics. Egy trófea. Egy másik nő.

  De a kezük téged talál meg először. Mégse hidd magad őrangyalnak.
  Vagy múzsának. Vagy ígéretnek. Vagy áldozatnak. Vagy desszertnek.

  Nő vagy. Csont és bőr. Ideg és véna. Haj és izzadság.
  Nem metafora. Nem bűnbánat. Nem mentség.

  Ha felnősz és olyan nő leszel, akit a férfiak ölelni akarnak,
  hát hagyd, hogy öleljenek.

  Egész nap igyekeznek szépen kihúzni magukat –
  ám ez még az egyedfejlődés e fokán sem hat természetesnek: feszíti az izmokat,

  mereven tartja a karokat és a gerincoszlopot. Csak néhány férfi akarja megtanulni,
  milyen érzés kérdőjelként csavarodni köréd,

  és elismerni, hogy nincsen válaszuk mindarra,
  amire azt gondolták, mostanra már lesz;

  Folytatás...

  ^Clown 6 éve 1

• Költészet napjára - József Attila: LEVEGŐT!

  József Attila: LEVEGŐT!

  Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
  hazafelé menet?
  A gyepre éppen langy sötétség szállott,
  mint bársony-permeteg
  és lábom alatt álmatlan forogtak,
  ütött gyermekként csendesen morogtak
  a sovány levelek.
  Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
  a város peremén.
  Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
  A hűvös televény
  a lámpák felé lesett gyanakvóan;
  vadkácsa riadt hápogva a tóban,
  amerre mentem én.

  Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
  e táj oly elhagyott.
  S im váratlan előbukkant egy férfi,
  de tovább baktatott.
  Utána néztem. Kifoszthatna engem,
  hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
  mig nyomorult vagyok.

  Számon tarthatják, mit telefonoztam
  s mikor, miért, kinek.
  Aktákba irják, miről álmodoztam
  s azt is, ki érti meg.
  És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
  előkotorni azt a kartotékot,
  mely jogom sérti meg.

  És az országban a törékeny falvak
  - anyám ott született -
  az eleven jog fájáról lehulltak,
  mint itt e levelek
  s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
  mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
  s elporlik, szétpereg.

  Folytatás...

  ^Clown 6 éve 1