Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Vers esétre 90. (Skobrák Máté: ameddig várlak)

  Skobrák Máté: ameddig várlak

  az éjszakába kavicsokat dobálok
  figyelem ahogy a zavar
  egyre táguló
  körökben terjed
  magamban rakom össze
  ameddig várlak
  az arcod

  de bizonytalan
  hogy hol kezdődik a sötét

  hogy létezik-e többféle fekete

  ^Clown 7 éve 0

• Vers estére 89. (Quimby: Don Quijote ébredése)

  Don Quijote ébredése

  Hajtogattam a kukák mögött egy álmot
  egy kerthelyiség félreeső részén.
  Eldugult piszoárban vitorlázok
  sapkám a hold, fésűm a szél.

  Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok
  fojtogató bűntudat emészt.
  A szívek szemétdombján kapirgálok.
  Szeretni, Istenem, milyen nehéz!

  Annyi minden bajjal kell még megküzdenem
  plusz még itt van a nyakamba varrva
  egy lefejezett szerelem.
  Tükröm, tükröm, tükröm mondd meg nékem:
  Jól áll-e ez nekem?

  Sorra tűnnek el mellőlem a srácok
  mindegyiknek jobb dolga akadt.
  Zajos magányban foszforeszkálok
  a sápadt fényű telihold alatt.

  Annyi minden szarral kell még megküzdenem
  ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem
  "Nincsen veszély" - mondják -
  csak képzelem.

  Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver
  és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol:
  A lakatlan sziget lakó lelke tenger lesz,
  a szíve lepényhal. Itt úszkál valahol.

  Annyi minden szarral kell még megküzdenem
  egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem.
  Választok egyet. Melyik tetsszen?
  Melyik legyen a partnerem?

  ^Clown 7 éve 0

• Vers estére 88. (Baudelaire: Spleen)

  Charles Baudelaire: Spleen

  Emlékem több, akár száz éve gyüjteném.

  Fiókos ó butor, benn tarka gyüjtemény,
  vers, akta, számvetés, levélke, hangjegy, ócska
  nyugták közé csavart nehézkes hajcsomócska,
  titkot nem őriz oly sokat, mint bús agyam.
  Egy szörnyü pince ez, piramis én magam,
  takarva több halált, akár a közös árok.
  - Egy temető vagyok s a holdra félve várok:
  mint lelkifurdalás, sok nyult féreg gyötör,
  s mindég legkedvesebb halottaimra tör.
  Egy vén szoba vagyok, hol minden rózsa fonnyad,
  hol ósdi divatok lomja lazulva gonnyad,
  hol csak halvány Boucher-k, halk pasztell-mélaság,
  szíják egy félbeli üvegcse illatát.

  Oly hosszu semmi sincs, miként a sánta órák,
  ha súlyos pelyhüket a havas évek szórják
  s gyümölcsöd, mord Közöny, a makacs Unalom,
  haláltalan huzam arányaiba fon.
  - Óh, eleven tömeg! nem vagy te más ma tán itt,
  mint tétlen borzadály-övezte szürke gránit,
  mely Szahara-fenék ködén bóbiskol át!
  Vén szfinx, kit elfeledt a gondtalan világ,
  kit mappa nem mutat, s kinek vadult szeszélye
  csak akkor zeng, mikor napnyugta süt föléje!

  ^Clown 7 éve 0