Hazaértem.

Bejöttem, levetettem az ajtóban a cipőmet, belőttem a gépet, kiválasztottam egy könyvet a polcról (majdnem az összeset olvastam már - annak is megvan az átka, ha az ember gyorsan olvas, és kényszeredetten muszáj folyamatosan olvasnia)..

boldognak kellene lennem.

Nem vagyok.

inkább sötét, baljós gondolatok járnak a fejemben.

nem tudom.
Tényleg lehet az egészet kéne hagyni a pékbe.

Annyira nincsen értelme most per pillanat az egésznek. okés, a munka oksa, azt csinálom, amit szeretek (igaz, olyan sokoldalú lettem, mint a gömb).

De amúgy...

nem értem ezt az egészet.

itt vagyok, akár boldog is lehetnék, de nem vagyok.
a bőrömben sem érzem jól magam.
Magammal ÖSSZEZÁRVA is rettenetes.
csak egész nap jár az agyam helye, a sötét gondolatok csak keringenek, rágnak, falnak, emésztenek.

talán legjobb lenne holnap (vagy bármely reggel) nem felébredni.

Mekkora fless lenne már, reggel nemfelkelni, bekapcsolni a gépet, felmenni iwiwre és a fészbukra, ahol kiderül, h kifeszültem...
Ennek is meglenne a varázsa..

Az utóbbi időben több írás is megjelent a környezetvédelemről, globális felmelegedésről, meg minden ilyen dologról (környezetmérnökként pár dologban, khmmm, kicsit más a véleményem pár dologról, dehát ez van - a félelemkeltés a médiában rosszabb ->lásd még pipinátha és a többi ilyen ''reszkess, mert itt a világvége'' - dolog...)

Na, nem megyek el flémbe, meg az ''írásom'' is másról szól...

A pazarlásról...

Belegondoltatok már, mennyi mindennel bánunk pazarlóan?

Vegyük a LEGES-LEGSZEMBETŰNŐBB példát, ami szerintem mindenkit érint (kétlem, h lenne ember 3 év alatt, akit nem!):

A vécépapírnak miért csak egy oldalát használjuk?! Hisz az kétoldalas! Így az egyik oldala kárba vész! Spóroljunk, s fejlesszük ki az egyoldalas klotyópapírt!!