Egy ideje kikívánkozik belőlem ez az írás, fogadjátok sok-sok szeretettel!

Mint páran már tudjátok, 11 hónapot külföldön töltöttem, kinn dolgoztam (azt, h milyen volt, meg minden, azt inkább hagyjuk!), annak minden pozitív és negatív vonzataival…

De ez most kicsit más.

Akik Németországban jártak már, biztos tapasztalták milyen kis „nemzeti eledel” (na jó, elterjedt étek) a DÖNER…
Én magam NRW-ben, Duisburgban éltem, azon belül is Marxloh-ban, ami, legnagyobb jóindulattal se nevezhető német városrésznek – cserébe sok török (főleg), ex-jugoszláv és pár más K-Európai államok lakói lakják (pár tucat magyar is), ez annyi jelent, h 20 méterenként (vagy még sokszor annyi sem) talál az emberfia egy dönerest – ami, meglepő módon különbözik egymástól ízben, elkészítésben (Németo.-n belül IS elég nagy a különbség döner és döner között!).

Az én kis kedvencem egy idősebb Hölgy „kajáldája” volt – egy csirkés cucc kemény 1€ 99 centért, ami nem kicsi adag – egy negyed „fladenbrot” (török kenyér, lepényforma, szezámmaggal meghintve), sok hús, paradicsom, saláta, káposzta, egy marinált paprika és a tetejére egy kis hasáb feta-jellegű török sajt…

A lényeg, h nagyon finom, laktató, egészséges volt (gondolom most is az ;]), gyakran jártam, jártunk oda – heti két alkalommal simán.
Egy idő után, ha nem egyedül voltam, kértünk egy adag hasábburgonyát (pommes) finom török fűszerkeverékkel, egy sört és egy üdítőt (ha ketten voltunk – ha többen, akkor a sör mennyisége emelkedett általában).
(csak a margó szélén jegyzem meg, h volt ott egy kisegítő kisasszony (családi vállalkozásnak tűnt, tehát a lánya lehetett szvsz), a környék legformásabb fenekével – étvágygerjesztő nem csak a kaja volt…)
A Néni egy idő után (asszem harmadik vagy negyedik alkalommal) már fejből vágta, h mit kérünk, SŐT: volt, h utcán előre köszönt, amikor éppen el voltam bambulva, és nem én köszöntem…

És a lényeg: Édesanyám kijött meglátogatni, hárman bementünk egy jó vacsira, 3 döner, egy adag sült krumpli, két sör (König Pilsener – köpi) és egy kóla – (coke) és az egész került kb. 12€-ba.
Odaléptem, letettem a pultra 15 ropogós összeu-s pénzt, rámosolyogtam (nem látta mennyit teszek oda, mert éppen valaki mást szolgált ki), megköszöntem és elkezdtünk szedelőzni, öltözni (október közepe volt).
Néni mielőtt elindultunk volna, odalépett és megköszönte, majd az asztalra tette a visszajárót…
Nagy szemeket eresztettem rá, és mondtam, h hagyja csak – nem hagyta magát, nem fogadta el…

Furcsa, de örömteli valamilyen szinten… ;)

Záróképpen, ahogy sógoréknál hallottam: „Döner macht schöner!” :DDD

És végezetül még egy kis kedvcsináló: Duisburg Hauptbahnhofjának dönerese - szemet gyönyörködtetően kikészítette alapanyagok... :DDD