Páran emlékeznek még Herr Maksa poénjára, mely kb. így hangzott: ''hogy hívják az orosz világhálót? interNYET''. ez még régen volt, tán igaz se volt (fiatalabb olvasóim kedvéért, még a betárcsázós NET korszakában, mikor ha ISDNje volt valakinek, akkor az csúcssebességnek számított - amúgy '96/'97 körül)

Mivel ma már, ugyebár 2007-et írunk, meg úgy egyáltalán, meg egyébkét is, úgy gondoltam, ha már mindenki szélessávon ''repül'', akkor (mivel láttam egy akciós hirdetést (na, a magyar ember és az ''akció'' kapcsolata is megérne egy misét!)) rendeljünk Édes Jó Egyetlen Anyukámnak is NETet.
Igen, NETet, nagy betűvel, mégiscsak, nem?

Na, vissza a témára!

Az akció lényegében egy vodafon üzlet (lásd még pamutegy) kirakatában helyezkedett el, körülbelül így szóla: ''internet a vodafon és a zinvitel közös akciójába'''. Mivel már jóóóóó régóta csodafonos vagyok (Anyum is), gondoltam, mégiscsak egy helyről jöjjön az áldás, s akkor együtt tudnák vonni a számlámról.

Ahogy azt Móricka elképzelte, de nem szaladok a történet végére. Csakazé'se!

Múlt héten szombaton épp megint a kétrészes budai fogyasztás templomába evett a fene (az a pizzéria azért elég finom (na jó, a kajái!), főleg a négysajtos gnocchijuk!), gondoltam kifelé jövet rákérdezek már...
Gondolatot tett követet, s beléptem a piros márkaboltba. Cetliváltás, s már sorra is kerültem. Fiatal, sportos fickó kérdezi, miben segíthet. Mondom neki, engem ez az ádéesell érdekelne ám! Csak az a kérdés, Somogybabodon van-e?! (srác tájékozott volt, tudta, h valami szokott ott lenni ám! - és télleg: Pünkösdkor Európa legnagyobb terepjáró fesztiválját rendezik már vagy 20 éve). Eladónk rövid homlokráncolás után klattyog kicsit a gépen, s közli velem, h a zinvitel ADSL keresője bezony nem működik. De ott lóg a falon egy olyan izé telefon (a kagylón épp meg egy néni, amikor bementem is már nagyban tolta a sódert a mikrofonba), egyből ügyintézőhöz kapcsol, ők megmondják, és akkor lesz öröm-bódottá!
Ránéztem a készülékre, szemem követte a vezetéket a kagylóig, résnyi szemnyíláson keresztül alaposan szemügyre vettem a nénit, de nem úgy tűnt, mint aki most, azonnal abba akarja hagyni azt a beszélgetést ám!
Sebaj. Várok.
Vártam. 3 perc után feladtam, mondtam, majd otthonról felhívom az üszit, nem itt akarok megöregedni. Ezzel elbúcsúztam a dolgozóktol, s kiléptünk a bolt, majd a templom ajtaján.

Hazaérve egyből a 1270et hívtam, ahol igen hamar telefonvégre kaptam egy aranyos illetőt, aki rövid keresgélésután közölte velem - ELÉRHETŐ ám babodon! Kossuth ucca? perszeeeeeee. És télleg kzdett kilendülni a boldogság-o-méter mutatója a ''öröm-bódottá'' felé...

Hétfőn délután beléptem a Váci úton lévő Fogyasztás Templomába (ha emlékezetem nem csal, tán ő volt az első kies fővárosunkban), mivel munkahelyemtől átlóban, 3 percre található. Márkaüzlet megkeres, cetlit kér, vár. Vár. Egyre sűrűbben tekintek órámra, hisz a 45 perces kajaszünet igencsak a végéhez közeledik... Mivel a hívott sorszámok még messze vannak az enyémtől, úgy döntök visszamegyek hőn szeretett telefonomhoz és ezzel együtt a kedves (vagy nem) júzerekhez.

Eljövé vala kedd, újabb próba. Ugyanott (lehet itt követtem el a hibát, nem tudom). Mondom jusztis végigvárom a sorom. Ha a fene fenét eszik, akkor is. (utólag nézve: hiba volt)
Sokat vártam. De tényleg sokat. Már nem emlékszem, vagy másfél óra volt, vagy 90 perc.
DE: sorra kerültem. Újra férfihoz kerültem (ahelyett, h egy lengén öltözött hölgyemény ülne velem szemben - ennyi várás után mégiscsak járna egy kis kárpótlás, nem?!), akinek felvázolván, mit szeretnék, ''pillanat'' és eltűnt a raktárban. Na, ez a pillanat jó 15 percig tartott. Másfél óra után mi az nekem?!
Visszajött, elkezdett kérdezősködni, meg minden. Ránézett a zinvitel honlapjára, ott is a keresőre (mely akkor működött), s azt találta, elvileg lehetséges. De aztán: mégse. Hmmm. Na, akkor ő inkább felhívja az ő üszijüket. Megtette. kérdezte, van-e vezetékes telefonunk, vonalunk otthon? Mondom, vagy 7 éve null, nix, nada. Hűha, az nem jó.
Felvázolta, h csak akkor tudna zinvitel nekünk szolgáltatni, ha lenne telefonvonalunk (mert ugye ott az invi ''csak'' virtuális szolgáltató!), azt meg ugye ŐMagentaságától lehet kapni (japersze, dolgoztam egy magentának, nem biztos, h ilyenbe bele akarok menni). vegyünk vonalat, majd hordozzuk a zinvitelhe. Hát ja, annyit nem ér a NET (amely ekkor, sejtettem, h interNYET lesz).
De azért mondta (bíztatásképpen), h ha ilyen ütemben fejlődik a 3G, akkor a mobilinternet talán pár hónapon belül elérhető lesz nálunk is (Balaton partján van - tőlünk 12 Km, köbö). Hát... na ja, megköszöntem, eljöttem. Újabb 2 elvesztegetett óra az életemből.

Csütörtök lett. Utolsó kísérlet képpen feladtam elveim, bementem ugyanezen FT-a tépontyába. HÁTHA. úgyis mindenhol abba ütközök, h milyen olcsó, meg minden, meg ''mostvegyé, jóóccsó''. Biztos.
Bementem az üzletbe, cetli, vár, sorra kerül. mondom a bácsinak, mit akarok. Mondom ÁDÉESELL. Oda. Somogybabodra. Megnézi. NINCS. HE? Más lehetőség? Háhonne! A Nagy Magenta Szörnynek ne lenne? Feláll, három lépés oldalra el, visszasasszézik, kezében egy szórólappal, s közli, mobilinternet lenne, most még iksz sebességgel, na de év végére 3,6MB, jövőre meg meseszerű 7,2! Hahh, itt valami cslafintaság van, gondoltam magamban. Sorolja, h milyen jó ez, hisz idén csak 3k/hó, csak jövőre lesz 6k/hó!
Hmmm. megfontolandó. Magam felé fordítom a lapot, látom ez a Net2GB. Feltűnik az a szám. 2, mint KETTŐ. Gyanús. És megfordítom alapot, látom, h sejtésem beigazolódott - ez bizony azt jelenti, h az a szám a havi adatforgalmat jelenti - nem túl szívderítő...
Megköszöntem, kijöttem.

Sajnos így lett otthon interNYET.

mást nem tud Anyum tenni, mint vár, vár, vár. Az nagy szerencsém, h ő nem vonat. Mert, mint tudjuk: a ''Vonat nem vár!''.


így hát türelmesnek kell lenni, s reménykedni egyszer eljut oda is a VILÁGHÁLÓ....