Nem tudom, hogy miért, de elkezdtem írni egy regényt. Csak úgy. Mert hátha menni fog. El is készült hat fejezet, és most nem tudom, hogy hogyan tovább. No, nem a sztori rekedt meg, mert azt elég könnyű csűrni-csavarni, így belemászva a cselekménybe már értem, hogy mondjuk a 24 szerzői miképp tudnak újabb és újabb fordulatot bevinni a sorozatba. Nem nagy ügy, fogunk egy korábban jelentéktelen mellékszereplőt, kicsit piszkáljuk, amíg nem csinál valami bődületes baromságot, aztán megint van két-három rész, amíg meg lehet oldani, ez ilyen baromi egyszerű.
A gond inkább az, hogy nem tudom, hogy jó vagyok-e egy regényre. Bochanak persze átküldtem már és Zita is elolvasta, de ők elfogultak. Azt sem tudom, hogy ha továbbírom, akkor van-e értelme. Ki fogom-e tudni adni? Megveszi-e valaki? Egyáltalán: milyen dolog az, hogy egy mobilos újságíró bűnügyi regényt ír?
Azon is gondolkodtam, hogy kiteszem az első pár fejezetet ide, a logoutra. Olvassátok el és utána mondjátok meg, hogy érdekelne-e benneteket a könyv. Egyáltalán: érdekel bárkit is egy könyv manapság, amikor mindenki netezik?
...szerintem tedd ki és megnyugodhatsz, hogy jól megmondjuk a véleményünket, ha rossz... nem leszünk elfogultak ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
...de ha jó, azt is megmondjuk
Bár töredékek alapján a drámai ívről és egyéb dramaturgiai eszközökről - amik nagyban meghatározzák egy mű minőségét - nem lehet sokat mondani, az apróbb volumenű írói eszközök használatéról már képet lehet alkotni.
Bog oldala
