Alapozás

Tudjátok, hogy miért tegeznek le az Ikeában akkor is, ha láthatóan már elmúltál 147 éves? Mert a svédeknél ez alap. Ott mindenki tegez mindenkit, lévén az 50-es években hoztak egy rendeletet, hogy a minisztériumok és hivatalok munkatársai az egyszerűség kedvéért inkább tegezzék egymást. Ez annyira bejött, hogy átterjedt az egész országra.

Ez volt az egyik kedvenc információnk Svédországról, mielőtt oda utaztunk volna.

Pont öt éve nem nyaraltam a szó klasszikus értelmében sehol. Ideje volt már egy hétre úgy elmenni messze, hogy nem foglalkozom semmivel, ami itthon van. Bocha kézben tudja tartani az oldalt, kicsit előre kell dolgozni, de simán megéri. És hogy miért pont Svédország? Oda volt a legolcsóbb a repülő, plusz mindketten utáljuk a tengerbenpancsizós, előre lefoglalt fakultatív programokkal telezsúfolt kirakatnyaralásokat. Mi tájat, várost, kultúrát, hangulatot és embereket akarunk látni, érezni, átérezni. Nem akarunk 60 fokban szikkadni, sétálós, mindentmegnézős, élményekben gazdag nyaralás kapcsol ki bennünket.

A repjegy gyorsan megvolt, Malmöbe kellett érkeznünk, s mivel tényleg akartunk látni sok-sok helyet, ezért egy Stockholm melletti reptérről intéztük a visszautat. Milyen praktikus - gondoltuk - de csak ezután szembesültünk azzal, hogy a szállásokat nem két fillérért mérik, pedig én naivan azt hittem, hogy ha Barcelonában bármikor találok olcsó hostelt, akkor az így lesz a svédeknél is.

Tévedtem.

Végül mégis szerencsénk volt. Malmöben ugyanis az egyik négycsillagos szálloda atomdurva kedvezményt ajánlgatott, amit ki is használtunk, olcsóbb volt, mint a város szélén valami hátizsákos szállás. Stockholm viszont problémának ígérkezett, de még időben kiderült, hogy a repcsi visszafelé egy 60-70 kilométerre levő kisvárosból távozik, a neve Nyköping (ejtsd: nicsőping). Itt is találtunk egy Ibis szállodát, bár azzal kicsit melléfogtunk, de erről majd később.

A Malmö melletti reptéren minden rendben volt. Kicsi, tiszta létesítmény, a városba tartó busz pont akkor indult, amikor ki volt írva, csak éppen nem volt olcsó. Egy svéd korona (nekem krajcár) 30 magyar pénzt ér, egy 100-as volt fejenként a trip. Ültünk a buszon vagy tizenöten, elég szellős volt a járat, s aztán kiderült, hogy ez is alap a svédeknél. Minden tömegközlekedési viszonylatot úgy terveznek meg, hogy sose legyen tele, a svédek nem szeretik a zsúfoltságot, hozzászoktak, hogy van bőven helyük, mert ugyan kábé annyian vannak, mint a magyarok, de négyszer nagyobb helyen. Vonatoztunk, buszoztunk, nem csak mindig volt helyünk, hanem majdnem mindig a legjobb helyre tudtunk ülni, mert annyira felül van tervezve a kapacitás. Lájkoltam, még ha ez azzal is járt, hogy fajlagosan sokkal drágább a jegy, mint itthon. A sokkal azt jelenti, hogy mondjuk egy hármas szorzó bejátszik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!