Wiisongás

Soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy konzolt veszek. Én? Simcity-n, Transport Tycoon-on, Civilization-ön, Age Of Empires-ön nőttem fel, mi a frászt kezdenék egy konzollal? Jó, oké, ott a FIFA, de annyira hozzászoktam már a billentyűzethez, hogy nem is bírok másképp játszani.

Erre a szerkesztőség kertiparty-ra Rudi hozott egy Wii-t, és onnantól végem volt.

Két nap múlva megvettem. Azóta minden este tenisz és box zajlik otthon, tolom felfelé a skillemet erősen, izzadásig ugrabugrálok a tévé előtt és közben folyamatosan vigyorgok és visongok.

Nem baj, majd Bocha ír cikkeket a Mobilarénára.

Szerdán volt a BL-döntő, átvittem Takihoz a gépet, hogy a meccs előtt még kicsit boxolgassunk. Taki elmúlt 30, a számítógépe arra van otthon, hogy online tőzsde és online póker fusson rajta, egy redvás játék sincs meg neki. Gondoltam, hogy ha nála bejön a történet, akkor legközelebb a nagyival teszek kísérletet.

Hát bejött. Próbált ugyan elhajolni remekül időzített jobbegyeneseim elől, de azért péppé vertem boxban, teniszben ellenben nem volt béna. Aztán megjött meccsnézésre Dobi is, ő tesiszakos tanár, van fogalma a teniszről, szép mozdulatokkal adogatott, pillanatok alatt leverte a Takit, velem viszont nem tudott kiállni, mert kezdődött a BL-döntő. (Hogy a Milan foci címszó alatt mit produkált, az nem tartozik a tárgyhoz, hogy két gólt lőttek két kapuralövésből az egész meccs alatt, az sok dolgot elárul a támadójátékhoz való hozzáállásukról: konkrétan nincs.)

Wii-függő lettem, talán még csak az újdonság varázsa, de pár hét múlva kiderül. Este viszont már projektor, 4 irányító, kertiparty: lesz ugribugri, azt boritékolom. Pár hónap és kijönnek Wii-re is olyan játékok, amikkel már lehet élvezetes multiplayert alkotni, mert hogy önmagam nem fogok odaülni elé túl gyakran, az tuti. Viszont ha az alap WiiSports szoftverhez hasonló partiprogramok kijönnek, akkor biztos hosszú távon is élvezetes kikapcsolódást kínál majd a Nintendo ötletes kis doboza.