2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Változás

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Az a helyzet, hogy be kell mennem. Nincs kibúvó. Muszáj. Jó lenne megint a tegnapi sörözést választani a...

[ ÚJ TESZT ]

Az a helyzet, hogy be kell mennem. Nincs kibúvó. Muszáj. Jó lenne megint a tegnapi sörözést választani a haverokkal, de nincs rá lehetőség. Majd utána. Beérek, megkapom a tesztet, de hogyan is tudnám megcsinálni, nem tanultam rá semmit. Ez frankón egyes. Kész.
Elindulok, az eső csöpörög, de nem izgatom fel magam rajta, pedig utálom. A higgadtság úgy látszik meg is hozza gyümölcsét, mert pár perc múlva eláll. A buszmegállóba érek, negyed óra múlva jön is az a sz*r. Tíz perce léptem ki a suliból, és bár nem esik, a decemberi széltől mégis átfagytam. Szibériából jöhet ez az undormány, amit sajnálom, hogy nem tudok szalonképesebben definiálni a hideg és a csapadék iránti ellenszenvem miatt. Nekem nem itt kéne élnem.
Felszállok. Jah, persze megmutogatom neked a bérletem te hatalommániás paraszt. Elmúlt a vizsgastressz, megnyugodtam, leülök. Jaj ne..... a fülhallgatóm. Otthon hagytam. Szinte a magányom szinonimája. Ha egyedül vagyok, mindig nálam van, zene nélkül nem bírom ki. Enyhe pszichopatizmussal kezdek kotorászni a táskámban, az emberek valamiféle vadállatnak néznek, akinek kb. a Visa kártyája veszhetett el, ha ilyen intenzitással keres. Áhh, reménytelen. Nincs nálam. Nincs mit tenni, keserűen bámulok ki az ablakon és közben azon csodálkozok, miért nem férek el rendesen a buszon. Ilyenkor nem szoktak sokan lenni. Ja persze, az ünnepek. Mindenki rohangál, mint a mérgezett egér, a reklámok már november óta nyomják tele a birka emberek fejét jobbnál fantasztikusabb ajánlatokkal, beindult a nagyüzemi agymosás. Vagyis inkább rákapcsolt. Loholnak, ezt kell venni, azt kell venni, közben meg fogalmuk sincs erről az egészről, azt sem tudják, miért csinálják, nekem meg maradnak az elsuhanó, ízléstelen karácsonyi díszletek. Nem tetszenek. Csicsás, túlzó és mű szinte mindegyik. Idén nem találták el.
Na megjöttem, buszról le, másik buszmegállóba át. A túloldalon persze rögtön a kezembe nyom egy szórólapot valami szcientológus arc. De hiszen este van. Még szinte el sem vettem a lapocskát, már össze is gyűrtem. Meg sem lepődik, ugyanúgy vigyorog tovább és szórólapozik. A környezetszennyezés mesterfoka. A kurva anyját az ilyennek. Megint felhúzom magam, és még mindig nincs zeném... Rágyújtok. Ezüst Benson&Hedges, jóféle. Mindenhol plakátok. A leárazott csirkecomb és "ajándékozz mobilt karácsonyra" reklámok forgatagában próbálom kitisztítani gondolataimat. Nehéz.
- Szia! - csendül egy ismerős hang.
- Szia. Hát te?
- Elmentünk anyuékkal vásárolni.
- Király.
Nem tudom mit mondjak neki, hisz rég nem láttam. Megölelném, de viszolygok is tőle. A csalódás rothadt bűze kering a levegőben és én inkább nem szólok, hisz egyszer csúnyán átvert. Minek jött ide egyáltalán?
- Te merre? - kérdezi.
- Hazafelé.
- Hol voltál?
Hehh, mintha érdekelne - fintorgok magamban.
- Suliban.
- Jaaa, a nagy egyetemista. Ilyenkor volt órád?
- Igen, ilyenkor.
- Hol Szilveszterezel?
- Fogalmam sincs. - hazudom. - És te?
- Val'szeg a barátommal.
- Az jó.
- Miért vagy ilyen mogorva?
Szerinted miért? Húzz már el innen a picsába, elég kárt csináltál. - gondolom magamban. Képmutatás, de nem fogok vele erről vitatkozni most, úgyhogy csak ennyit mondok:
- Nem tudom, álmos vagyok.
Megváltozott. Képek villannak be arról, milyennek ismertem. Asztal, gyertyafény, kávé. Didergés buszra várva, hozzám simul és azt mondja szeret. Ma már más.
- Itt a buszom, én megyek! Puszi, boldog karácsonyt!
- Szia.
Szerelem és undor furcsa keverékét érzem a számban. Nem morfondírozok rajta sokat, hisz régen történt.
Itt a buszom. Az ajtók kellemes szusszanással csukódnak, elindulunk. Lényegesen több hely van, mint a másikon, szinte üres. Azon töprengek, vajon egy nap majd én is találkozok valakivel, aki rám sem ismer? Meg fogok e változni valaha gyökeresen? Mire végére érnék eszmefuttatásomnak, meg is érkezek.
Leszállok, megint esik. Lassan baktatok hazafelé, mikor egy ismerős és kedves morajlás csapja meg a fülemet. A sarkon kedvenc Leonomat látom bekanyarodni. Még esőben is gyönyörű citromsárga fényezése kilométernyiről is észrevehető. Mire mellém ér, a halk zaj mély mormogásba csap át, turbó sivalkodik, majd a lefújószelep sziszegése is beszáll a játékba. Szépen megkomponált mű. Már-már zeneszám. Legalább ennyi kárpótol az otthon felejtett headsetért.

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.