A kezemben volt, egy kicsit, pár percre csak, de az ölemben tartottam azt a csodát, amire fáj a fogam amióta csak először olvastam róla. 11,1 colos Sony Vaio, alig több mint egy kiló. Persze vannak mások is, hasonlóak, mégis ő tetszik leginkább. Gyönyörű, szemeztem már vele kirakatokban, de a Mobilshown kihalászta az üvegbúrából a srác a kedvemért, és odaadta. Egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy fogom magam, felpattanok a tolókocsimból és elviharzok a géppel – töltőt, ilyesmit csak szerzek hozzá valahonnan. Aztán rájöttem, hogy ha fel tudnék pattanni és el tudnék viharozni, akkor nem lenne szempont az egy kiló körüli súly. (Akkor asszem csak szimplán tetszene.)
Így viszont szempont.
Valamilyen szinten divat és trend mostanában a minél kisebb minél könnyebb. Telefonban a moto teremtett tán kultuszt a borotvájával, a Samsung ment el a szélsőséges 6,9 mm-ig. A monitorok, a TV-k is laposak, fényképezőgépek szintúgy. (Azon gondolkodom, hogy a műszaki termékek mely csoportjára nem jellemző ez a lapító irányzat. Tán a hűtő az egyetlen, üdítő kivétel. Meg a mosógép, bár ez már nem biztos.)
Anyagtakarékosság, ergonómia, divat, valami kell a fejlesztőknek is… létszükséglet.
Na jó, nem létszükséglet, de nekem piszok fontos szempont.
A fényképezőgépem Casio, Exilim, ultrakompakt. 3 éve piszok drága volt, ugyanolyan paraméterű gép volt feleannyiért kb, dupla súllyal. Mégis ezt vettem meg, mert ez volt az első olyan gép, amit meg bírtam tartani fixen, remegés nélkül egy jó kép megkomponálásához szükséges ideig.
Nyáron, új telefon vásárlásakor viszonylag hosszasan ücsörögtem, egyik kezemben MotoV3x, másikban Samsung z540. Elsőre mindkettő könnyű, pár gramm a különbség, na de ha félórán belül tizedszer kell felemelni…? Samsung nyert, vékonyabb, elfér ülve farmer zsebben.
Laptop. Oké, mondjuk ez már önmagában a rendes asztali gép light verziója. Azt esélyem se lenne megmozdítani – ahogy az amúgy könnyű, szintén lapos monitorom sem. Mégsem tudom a valódi rendeltetése szerint használni. A mostani laptopom közel 3 kg, tudása hasonlít vaioéra, így nincs rá panasz. Kicsit könnyebbet kicsit drágábbért tán tudtam volna venni, de egy 2 kilós még mindig túl nehéz, odébb tolni tudom csak az asztalon, a felemelhetőség számomra valahol egy kiló táján kezdődik. Valahol vaio táján. Aki ugyebár fél millával drágább.
Szóval, ez egy darabig még csak az álom álom édes álom kategóriája.
És közben erősen bízom a fejlesztők szorgos munkájában, a még könnyebb anyagokban és az olcsóbb cuccokban. Mert nem csak divat és trend.