Aki zeneileg is kiművelte magát, az tudja; az írásom címe bizony egy Tankcsapda szám első sora. A dal címét a válaszokban várom. A helyes megfejtést elsőként megíró nyereményét kifizetheti a soroksári Elektroworldben...
Egy élményemről írok, ami az előző írásomban is említett mosonmagyaróvári konzultációs berúgásaim során esett meg velem. Kicsit már a parajelenségek határát súrolta az eset, mindenesetre nagyon vicces volt - szerintem.
Történt kb. 8-10 évvel ezelőtt, hogy összejöttunk Mosonmagyaróváron páran - a keményebb mag - kicsit konzultálódni a levelőző évfolyam első, még nem betört évfolyamából:
Kereki.
Akkor 28 éves (többiek 20), világlátott fiatalember, aki már megitta kenyere javát. Világnézete stabil volt, koordinációja általában kevésbé, mivel nem vetette meg az italt. Napszaktól, eseménytől, időjárástól, kedélyállapottól nem függött nála, hogy fellelje a ''casus bibendi''-t. Igazi józan paraszti ésszel megáldott békési parasztgyerek volt. Kinézetre kb. olyan, mint a madárijesztő az Alíz Csodaországban című mesében. Csíptem.
Füles.
Aki lány. Orra, mint egy síugrósánc, haja, mint egy pulibunda. Csőrocker. Hangerőben gyenge, tettekben erős volt. Amolyan csendes őrült. Mindig magolt, aztán mi segítettünk neki felejteni. Volt is UV-csekkje bőven!
Kata(komba)
Aki kissé IQ-light volt és szintén lány. Méretre és mozgásra olyan volt, mint egy partra vetett bálna. Rendkívül jószándékú és szerencsétlen fajta, akinek semmi sem sikerül. Kitartóan próbálkozott ennek ellenére. Remélem, már elvégezte az egyetemet!
Bak úr
A dömsödi szívtipró. Haja bonygyor hullámokban hullott csapott vállaira. Arcéle markáns és regényes: sasorr, öklömnyi áll, penge ajkak - a csajok imádták egyészen derékig. Onnan lefelé - akár Farkwald nagyúr a Shrekben - sajnos rövid és görbe lábakat növesztett... Lovas nemzet vagyunk! Talán ezért is volt, hogy mindig a bárpultnál ülve fűzte a csajokat és soha nem táncolt. A dumája egészen jó volt.
Nos, így voltunk mi öten.
Azon a bizonyos estén elmentünk az Alagút nevű szórakozóhelyre egy zenés nőnapi táncmulatságba, hogy kulturáltan szórakozzunk. Másnap közgáz I. vizsga, tehát kicsit lazítani kellett. Előtte jól megszívtuk magunkat Soproni Ászokkal, hogy oldódjanak nem létező gátlásaink. Bak úr kb. egy óra múlva eltűnt egy lánnyal Isten tudja hová. Mi kitartottunk a buliban egészen a végéig. Volt vagy hajnali kettő, mikor hazafelé kezdtünk sodródni át a hídon, át az ipartelepen, át a városközponton egészen a Szentháromság szoborig. Itt jött az ötlet Kerekitől, hogy ''tájoljuk mán be magunkat!'', mert már olyan régóta jövünk, hogy szerinte eltévedtünk és különben is kezd már kijózanodni. Ez azért erős túlzás volt. Fel is másztunk mind a négyen a jó nagy szoborra. Énekeltünk. Ami a dallamból hiányzott pótoltuk hangerővel. Csak úgy rezegtek az ablakok. Nem tudom már hogyan, de én leesetem a szoborról. Sértődöttségemben vissza is indultam a Gazdász Hotelbe, ahol laktunk. A többieket ez nem zavarta, csak énekeltek tovább az Atya, a Fiú és a Szentlélek társaságában.
A Gazdász az egyetem kollégiumával egy épületben volt. A levelezősök a hotelben kaptak szállást olcsóért. A baj ott volt, hogy este 10 óra után a kapuk bezártak és csak 300 Ft kapupénzért voltak hajlandóak megnyílni. Én a pénzemet már befektettem az este során. A bejutáshoz más eszközöket kellet igénybe vennem.
Sündörögtem körbe-körbe a kerítés mentén, mikor kiszúrtam, hogy a kollégium egyik földszinti ablaka nyitva van, bent pedig világosság. Na, ez lesz az!
Bemásztam a kerítésen, oda az ablakhoz. Az ablak párkánya a talajszinttől kb. 40cm-re volt - nem probléma. Beugrottam rajta.
A szoba közepén egy asztal állt két székkel egymással szemben. Az egyiken egy nagyon elázott viking harcos formájú ürge ült iszonyatosan részeg állapotban. Előtte egy pohár, a másik szék előtti asztalrészen is egy pohár, középen 5 literes kannában kocsisbor.
''Ülj le mellém, valamit mondok...'' - énekelte Lukács a magnóból, pont mikor beestem. Ő rám emelte vizenyős tekintetét és a székre mutatott némán. Bazzeg, ez engem várt?
Leültem hát. Fő az udvariasság!
''...szomjas vagy látom, egy üveg bort kibontok, figyelj!'' - és a viking ekkor a kannához nyúlt, majd tölteni kezdett nekem a lőréből. El sem hittem. Ez annyira meg volt koreografálva!
Aztán ittunk. Sokat, sokáig. nem kérdezett semmit, én nem is válaszoltam rá. A mai napig nem tudom a nevét sem, mert egy szót nem beszélgettünk, csak a zene szólt. Mikor már reggel kimentem az ajtón, hogy a szobámba átkászálódjak át a fél koleszon, majd a szállón, akkor is csak intett egyet szó nélkül.
Na, ez volt az én misztikus élményem. Annyira jól jött ki, hogy szinte hihetetlennek tűnt számomra, mikor utólag visszagondoltam rá. Élmény volt.
(A többieket pedig a szoborról a rendőrség vitte be a Gazdászba, mivel egy kedves lakó rájuk küldte őket)