Egyre gyakrabban látok szemétszedőket a környékünkön. Többnyire idős emberek. Vastag ruhákba burkolózva kezükben egy zsákkal és egy nyárssal járják az utcákat és szedegetik össze a különböző hulladékokat.

Egyikőjük egy meglehetősen különleges figura, ugyanis miközben cammog és összebökdösi a szemetet, folyamatosan mormog az orra alá. Nem is olyan rég, mikor egy vekni kenyérrel a hónom alatt baktattam haza a közeli kis közértből, épp velem szembe jött, s hosszú fanyelű ''szuronyát'' dühösen döfködte bele az elszórt cigarettás dobozokba. Egy pillanatra hátra is hőköltem, s átfutott az agyamban, hogy talán egy kis kerülővel kitérhetnék a ''lővonalából'', már csak úgy a biztonság kedvéért.

A minap mikor újra láttam, már társa is volt. (Ezek szerint nem közveszélyes.) Rongyos csizmájában cuppogott a sárban, s próbálta a pocsolyákból kihalászni a reklámzacskókat. Közben persze végig dünnyögött az orra alatt:

''Nem baj, ha vizes, így nehezebb. Többet kapok érte.''

Majd nagy bőszen a hatalmas vászonzsákba rejtette kincsét.
Örülök, hogy a város alkalmaz nyugdíjasokat, esetleg hajléktalanokat, akik így legalább nem lopással, betöréssel vagy koldulással töltik a napot, hanem azon túl, hogy jövedelemhez jutnak, konstruktív munkával a város színvonalát is javítják.