Stockholm
Jó korán indultunk Stockholmba, sejtettük, hogy kevés lesz az idő. Ott számoltuk el magunkat, hogy a nevezetességek nem nyitnak ki 10-kor, délben esetleg... Úgyhogy eleinte csak sétáltunk a belváros régi részén, és csodáltuk a szervezettséget. Stockholm gránit szigetekre épült, úgy is hívják, hogy az észak Velencéje, ami marhaság, mert az olaszok utálják és küzdenek a tengerrel, csatornaszag van, szemét és mocsok, itt tökéletes a szimbiózis, minden ragyogóan tiszta. Alagutakkal, hidakkal vezetik el a forgalmat, elképesztően profi. A régi városrész tetején van a Királyi Palota, ahol minden nap negyed egykor van őrségváltás. Ami alapból annyi, hogy a csávó kiáll a kapuból (és szerintem villámgyorsan elmegy vécére), a másik csávó pedig beáll.
Na, ehhez a dologhoz van egy egy órás műsor, katonazenekarral, zászlókkal, meg amit akarsz. A zenekar délben indul valami közeli állomáshelyről, átmasíroznak a palotába. Ott valami előre kitalált koreográfia szerint mindenféle masírozások vannak fel-le, van egy tag, aki svédül és angolul tájékoztatja az addigra szép számban egybegyűlt tömeget, hogy mi a franc folyik itt, aztán még zenélnek, mászkálnak és elmennek. Elég unalmas dolog volt, amíg ki nem derült, hogy a katonazenekar nem csak ilyen indulókat tud nyomni, hanem populáris zenét is játszanak. Egész megdöbbentő volt, aztán itthon rákerestem a TeCsőn és ezek bizony játszanak ABBA-t is, ha már svédek, ugye.
Utána elindultunk az építészeti múzeumba, ami kimondottan érdekes volt. Svéd építészetről láttunk nagyon sok makettet, a hozzájuk írt történetek is izgalmasak voltak. Van például valahol északon egy város, amit mesterségesen hoztak létre, mivel nagy mennyiségű ércet találtak a földben. (De szép bauxit, honnan van?) Viszont marhára nem volt település a közelben, úgyhogy csináltak egyet, de okosan megtervezve, zsír újonnan, hogy legyen kedvük az embereknek (a bányászcsaládoknak) oda költözni. A városépítészeti és szociológia kísérletnek is beillő projekt abszolút sikeresnek volt mondható, most csak az a baj, hogy miután sokat bányászgattak, ezért az egész terület kissé megsüllyedt. Semmi probléma: fogják a komplett városkát és pár kilométerrel arréb helyezik. Így mennek ezek errefelé...
Aztán jött a svéd út egyik csúcspontja, a Vasa múzeum. Induláskor apám említette, hogy mindenképpen meg kell nézni, én meg nem értettem, hogy mi a tökömnek nézegessek vázákat, de kiderült, hogy kicsit másról van szó. A Vasa ugyanis egy hajó. Egy olyan hajó, amely mintegy 400 évvel ezelőtt épült Stockholmban, kifutott az öbölbe és gyakorlatilag azonnal el is süllyedt. 333 évet volt a víz alatt, amikor elkezdték kiemelni. Több évig tartott, míg feltérképezték, hogy mennyire van egyben (teljesen), kiásták a hordalékból, alátoltak emelőket és végre felszínre hozták. Nem csak a svédek, de az egész világ be volt szarva akkoriban, hogy ez milyen jelentős lelet. Utána évtizedekig(!) restaurálták, majd az ezredfordulón késznek nyilvánították és betolták egy öbölbe a saját lábán járó hajót (némi képzavarral), és köréépítettek egy múzeumot.
Belépsz, betérdelsz, besírsz. Egyből ott egy hatalmas csarnok, benne a hajó. Több mint 90%-ban eredeti, leginkább a kötélzetet kellett pótolni, minden más pont olyan, mint akkor. Félelmetes látvány, egészen kicsinek érzed magad. 110 krajcár a belépő, de megéri, nagyon megéri. A múzeum amúgy hat szintes, külön a mentésről, a hajóról, a restaurálásról, az akkori korról, illetve a hajó belsejének egy másik teremben való felépítéséből áll. Lenyűgöző. Nem tudom, hogy másokat mennyire érdekel, én marha kíváncsi voltam, hogy miért süllyedt el. Nos, azért, mert túl grandiózusra akarták építeni. Magas volt és keskeny, ráadásul fejnehéz. Egy sima hullám felborította és ennyi. Persze kiemeltek halott tengerészeket is, az egyik tagot megpróbálták rekonstruálni. Jó randa lett, de nem ez a lényeg, hanem hogy a csávó 160 alatti testmagassággal bírt, és ez nem volt akkoriban különös. Ennyit nőttünk globalice pár száz év alatt.
Addig-addig tököltünk a múzeumban, hogy a Skanzen félig bezárt. Ez elég nagy baj, mert Stockholmban van a világ legrégebbi szabadtéri múzeuma. Úgyhogy ezt ki kellett hagynunk, mint ahogyan a gránitba vájt metrót is, illetve a Nordiska múzeumot is, ami egyetlen dolgot jelent csupán: vissza kell jönni. Svédország számunkra elképesztő nagy élmény volt, amint lehet újra jövünk, mert még Göteborg is hiányzik, az ottani kultúra, a tisztaság, a természettel való szimbiózis, a nyugodt jólét mind-mind lenyűgöző volt számunkra.
Bog
vannak még képek, ha valakit izgat, akkor:
Malmö
Koppenhága
Norrköping
Nyköping
Stockholm
