Nyköping
Malmö és Nyköping között a vonatot választottuk. Az X2000 nevű járat az ottani vasúti közlekedés csúcsa, jó sokba is került. De megint beszartunk a svéd mentalitáson, mert mi a "vegyük meg a jegyet jó előre" vezérelv mentén már egy nappal az indulás előtt beugrottunk a pályaudvarra. A jegypénztár ügyfélhívós, két perc alatt kerültünk sorra, a kasszában álló arc pedig tökéletes angolsággal elmagyarázta, hogy nem ad most nekünk el jegyet, mert ha holnap visszajövünk, akkor sokkal olcsóbb. Bónusz Zita U26, arra külön kedvezmény jár. És igaza volt, másnap majdnem féláron szereztünk jegyet, hely még volt bőven.
A vonat az nagyon ott van a szeren. Volt nálam GPS, ezért mértünk egy sebességet, 210 felett száguldott a szerelvény, kanyarban pedig bedől. Plusz három lepedőért egész úton lett volna WLAN, de ezt nem kértük, mert sorozatokat (24) néztünk az úton, mivel a konnektor is alap minden ülésnél, plusz a rádióhallgatás lehetősége is biztosított. Hangja nincs a vonatnak, a klotyó inkább fürdőszoba, pelenkázóval és makulátlan tisztasággal, a kalauz perfekt angol... de ezeken addigra már meg sem lepődtünk. Valamilyen okból a csatlakozást lekéstük 10 perccel, de a helyi Bzmot (haha) megvárt minket, igazából semmi extra, csak egy emeletes szerelvény rövidebb távokra, köszi.
Nyköping viszont tréfás hely. Azon kevés svéd városok egyike, ahol a buszállomás és a vasúti pályaudvar nem egymás mellett van. (Csak halkan mondom: általában nem ez a jellemző, ami nem kicsit praktikus amúgy.) Úgyhogy átkommandóztunk a buszokhoz (egy épp arra járó buszra szálltunk fel egy megállóra, de egyből másztunk is le róla, amikor a zónaárat, 23 krajcárt kellett volna befizetni, mire a sofőr mondta, hogy ugyan már, üljenek le, ergo ingyen mentünk egy megállót). A buszállomás aprócska, a szélén található supermarketben van jegyvásárlás is. Ott egy kislány öt percben elmondta, hogy a bérlet miért jó (meggyőzőtt), hogy melyik busz, mikor és honnan megy a hotelünk felé. És nem hazudott.
Mi viszont megszívtuk, mert azt hittük, hogy csak egy megállót kell menni, de kettőt kellett volna, úgyhogy jó negyedórát cuccoltunk gyalog, mire a létesítményhez értünk. Ez kint volt a város melletti autópálya szomszédságában. Minden nap gyalog 20 perc volt a városközpont, és ugyanennyi vissza, de végülis kibírható volt. Jaa, még egy dolog. A svéd közlekedési kultúrán beszartunk. A zebra szent. Ha te csak arrafelé kolbászolsz véletlenül, akkor is megáll mindenki, a svédek úgy mennek át az úton, hogy körbe sem néznek. Egy svéd Budapesten mintegy 3 percen belül meghalna.
Nyköping amúgy kedves kis városka, egy nagy attrakció van, a kulcsos sztori. Valamelyik uralkodó ugyanis a helyi kastélyba (inkább erőd), hívta meg kajálni rokonait és egyben ellenlábasait, de mikor megjöttek, akkor zaba helyett a tömlőcbe rakta őket, a kulcsot pedig a tengerbe dobta. Emiatt a kulcs a városka jelképe, mindenhol a kulccsal találkozol, évente egyszer pedig a nyköpingi játékok alkalmával el is játszák az eseményt a várban.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
