Bevezetés

Az SSD-k árának mérsékelt zuhanása miatt szerintem sokan döntöttek úgy, hogy ideje a következő fokozatba kapcsolni. Ez asztali gépek esetében igen minimális módosítással megoldható, mindössze egy beépítő keret szükséges, és egy 3,5"-os HDD helyére máris beköltözhet az új kedvenc. De mi a helyzet egy laptop esetében? Ha szeretnénk az SSD nyújtotta sebességélményt magunkkal vinni hordozható gépünkbe zárva!

Ez a gondolat bennem is megfogalmazódott, de mindenképp szerettem volna megtartani a kényelmesen nagy HDD-met, és második eszközként beépíteni az SSD-t a laptopomba. Ha lenne a notimban mSATA, akkor arról nem írnék cikket, így sejthető, hogy ennél rafináltabb megoldást kellett találnom a problémára.

A mérete miatt nem lehet elrejteni a zsúfolt laptopok testében csak úgy egy plusz eszközt, így a legkézenfekvőbb megoldás, ha könnyes búcsút veszünk az optikai meghajtótól, és a helyére varázsoljuk be az SSD-t (pontosabban a HDD-t, de ennek miértjéről később még szót ejtek) Keresgéltem kishazánkban is, de nem találtam ilyen kész eszközt. Azóta változott a helyzet, de mikor a cikk tárgya elkészült, még csak ebay-ról lehetett ilyen holmit beszerezni, és elég borsos áron.

Ekkor kezdtem rajta gondolkodni, hogy mi is kellene ahhoz, hogy én ezt itthon magamnak össze tudjam rakni. Minél többet gondolkodtam, annál biztosabb voltam, hogy meg tudom csinálni.

Első lépésként szereztem egy rossz optikai meghajtót, ebből a fémburkolatot, és a hátsó miniSATA csatlakozót terveztem felhasználni. Mikor ez megvolt, már csak egy SATA és egy tápkábelre volt szükségem.

A megvalósítás

Az optikai megható burkolatára fúrtam pár lukat, amikkel a HDD-t rögzítettem a kerethez - szigorúan karton-alátétek felhasználásával - majd következett a hátsó miniSATA port rögzítése.
Itt egy kis gányolásra volt szükség, mert nem akartam egyedi nyákot, vagy hasonló bonyolult dolgokat készíteni a port rögzítéséhez, így a gyári elektronikáról leszedtem a csatlakozót, majd a nyákot lecsupaszítottam az alkatrészektől, színtelen körömlakkal tettem szigetelővé a felületét, és így rögzítettem rá vissza a miniSATA-t.
Erre a felfogatás pontossága miatt volt szükség, mert az eredeti nyákon ugye rajta voltak az eredeti furatok, amik a burkolathoz rögzítették.

Elegánsnak nem mondható mozdulatokkal letörtem pár darabot a nyákból, hogy ne legyen útban a HDD-nek vagy a kábeleknek.

Ezek után következett a nem könnyű forrasztás, mivel igen aprók ám a miniSATA lábai! Mikor a forrasztás elkészült, kimértem, lepróbáltam, majd egyik legjobb barátom, a melegragasztó-pisztoly segítségével fixáltam a kötést. Ezek után már csak a burkolat tetejének rácsavarozása maradt, és mehetett a dokkoló a helyére.

Mivel a gép eredeti DVD-írója teljesen jól szuperál, így az előlapját azon hagytam. Ha szükségem van rá, egy mozdulattal kicserélhető a friss alkotásommal.

Így most még elég bénán néz ki a szerkezetem, mivel kilátszik a HDD széle. Ennek megoldására egy rácsot terveztem, ami nem követi ugyan a notebook vonalvezetését, viszont a meleg levegő kényelmesen elhagyhatja a házat rajta keresztül, mivel a DVD slot szellőzésére nem fordítottak gondot a tervezők. Mondjuk eredetileg nem is volt szükség ilyesmire.

Hogy miért a HDD került végülis a rezgésektől védtelen, porosodó és hangszigeteletlen home-made slotba, ahova eredetileg az SSD-t terveztem?! Egyszerű: a BIOS miatt, ugyanis nem látja a DVD helyére kötött SATA eszközt. Egyáltalán. Emiatt sajna BOOTolni sem tud róla. A Win7 szerencsére már látja, de ha a HDD van az első porton, akkor a második portról nem BOOTol a rendszer. Ez nem akkora gond, azóta nem forró a touch-pad, mivel nem az alatt van a winyó. Cserébe hangosabb lett.

Tapasztalatok

Sebességcsökkenést vagy más problémát nem tapasztaltam, ami elvárt volt, mivel gyári SATA kábelt használtam, és rövid is. A gépem mintha megtáltosodott volna, és a temérdek adatom továbbra sem kényszerül külső HDD-dokkolóba, ami a másik választás lehetett volna.

A helyzet iróniája, hogy mikor készen lettem, akkor olvastam a PH hasábjain a DeLock remek kiegészítőjéről, ami pont azt valósítja meg, amit megcsináltam. Van eleje is, igaz nem szellőzik azon keresztül. Viszont nekem megmarad a jól végzett munka öröme (nagyon büszke voltam ám magamra, mikor elsőre jó lett a forrasztás! :D ) és a DeLock kiegészítő nem annyira vészes bolti ára is.

Konklúzió

A bonyolultnak tűnő dolgok sokszor nem is annyira bonyolultak. :D

Köszi, hogy elolvastad! Észrevételeket, hibákat jelezzétek!