Ma a feleségemmel és a két kisebb gyermekemmel véradás után elmentünk egy bevásárlóközpontba. Miután jól kiköltekeztünk, leültünk ebédelni, ami nem volt valami egyszerű, mert négyen háromféle helyről hozott ételt ettünk, többszöri sorbanállással.
Már akkor, mikor még vártam a gyros-okra feltűnt két férfi és két fiatal lány. A fiúk arca borostás, fekete felgyűrt ujju bőrdzsekiben voltak, tar fejjel, látható súlytöbblettel, fekete napszemüveggel (most, a borús, ködös, esős időben :) )... Az idősebb férfi negyven és ötven között volt, a másik negyvenen innen. Aranynak látszó vastag lánccal a nyakban... A lányok élénk színű, szinte nyárias ruhában, láthatóan a huszaséveik elején lehettek, festett, élénk hajszínükkel, kiegészítőikkel érdekes benyomást keltettek a férfiak mellett...
Evés közben oda-oda néztem még rájuk, mert nem messze telepedtek le tőlünk. A férfiak darabosan, a lányok lazán viselkedtek, mintha valami gengszter filmből léptek volna ki rap zenére....
Nem mertem sokat nézni őket, bár nagyon érdekesek voltak, mert úgy éreztem, hogy nem tudnám épen kimagyarázni magam...
Majd minden figyelmemet a bárányhúsra koncentráltam, és arra lettem nem sokkal később figyelmes, hogy mind a két férfi ott áll az asztalunknál, és előrehajolnak... emelik fel a kezüket... és megsimogatják a rájuk mosolygó 8 hónapos kislányomat. arcukon a kemény vonásokat gyerekes mosoly váltotta fel és teljesen belefeledkezve a lányom szemébe "kutyuli-mutyulizni" kezdtek.... Megfogdosták a kezecskéit, és láthatóan nagyon meghatotta őket a lányom mosolya...
Majd sietve továbbáltak, de még mielőtt eltűntek volna ránkmosolyogtak egy utolsót...
Nagyon örültem annak, ami történt. Két perccel korábban még vadembereknek gondoltam őket, és most ennek nyoma sincs... Kedves, barátságos emberek mosolyogtak vissza a lányomra...
Van még mit tanulnom :)
