2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Modding rovat

Retro játékgép egy régi billentyűzetben

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Raspberryn eddig is sok retro-gamer gép készült, de a Zero 2 W újabb lehetőségeket nyitott meg.

[ ÚJ TESZT ]


[+]

Már egy ideje motoszkált fejemben, hogy jó lenne itthonra valamilyen retro-gaming eszköz, mert egyrészt a saját első számítógépélményem egy Commodore 64-eshez köt, másrészt vágytam rá, hogy gyerekeimmel is játszhassak néhány jó kis klasszikus videojátékot. Saját C64-em sajnos már nincs meg, és az eredeti hardveren való játékról is viszonylag hamar lebeszéltem magam. Igaz, hogy ez a legautentikusabb, de ez is jár a legtöbb problémával. Eleinte egy C64 házba épített Raspberry Pi alapú emulátoron gondolkodtam, amihez meg is találtam a tökéletes szoftvert: a BMC64 köztes Linux-réteg nélkül futtatja a VICE-emulátort a Pi hardveren, ami igazán szép megoldás lett volna. De még a hibás C64-ek ára is az egekben van, így letettem erről a lehetőségről.


A játék, ami a kezdőlökést adta az építéshez
[+]

A lökést végül is a Rontó Ralph című film adta meg, amit mindenképp nézzetek meg, ha volt valaha is bármilyen közötök a játéktermi videojátékokhoz. Az ebben szereplő Fix it Felix Jr. nevű játék annyira megtetszett a gyerekeimnek, hogy ki szerették volna próbálni. Rövid keresés után kiderült, hogy létezik szinte pixelhű Megadrive/Genesis portja, így már csak olyan eszköz kellett, amin ezt el lehet futtatni. A szoftver természetesen nem lehetett más, mint a Rasberry Pi-re készített, Raspbian alapokon nyugvó Retropie, ami szinte minden létező retro hardvert képes emulálni.

A hardver kérdés

A Retropie futtatásához minimum Raspberry Pi 3-ast javasolnak, 2021 végén pedig megérkezett a Zero nevű legkisebb Pi verzióból a 2 W változat is, ami a gyakorlatban egy 3-as Pi teljesítményét hozza. Ez adta az ötletet egy billentyűzetbe épített géphez, ami egy kicsit mégis visszahozza a C64 és az összes többi hasonló konstrukció hangulatát. Nagyjából 25 éve hurcolok magammal egy különleges kis billentyűzetet, ami valaha egy Carry I nevű 286-os gépecskéhez tartozott. Az 1990-es évek elejéről származó szett egy valószerűtlenül kicsi gépet, egy 9 colos monitort, és egy hozzájuk passzoló billentyűzetet tartalmazott. Még akkor mentettem valami lomtalanításból, amikor retro hardverek gyűjtésével is foglalkoztam.


Ilyen volt valaha az apró 286-os: videó
[+]

A gép és a monitor már nincs meg, de a kicsi billentyűzet olyan jó tárgy volt, hogy soha sem volt szívem kidobni vagy elajándékozni. Most elérkezett az ő ideje, mert ahogy néztem, éppen volt benne annyi hely, ahol ha nem is kényelmesen, de elfér egy Pi Zero 2 W és a többi kellék.

USB-problémák

Mivel a Zero 2 W egyetlen USB porttal rendelkezik (a másik csak a tápellátásért felel), mindenképp szükség volt egy beépített USB-hubra, a billentyűzet csatlakoztatásához. A helyszűke miatt az Aliexpressről rendeltem ház és csatlakozók nélküli, forrasztható kivitelt. Erre kötöttem egy USB-PS2 billentyűzet adaptert, aminek PS2 kivezetését közvetlenül a billentyűzet paneljére forrasztottam, az eredeti vezeték helyére. Bár a billentyűzet AT csatlakozású volt, az AT és PS2 szerencsére elektronikusan kompatibilis egymással, így nem volt szükség még egy átalakítási lépésre.


Forrasztható, helytakarékos USB HUB.
[+]


Az USB-PS2 átalakító bekötése a billentyűzet eredeti vezetékének helyére
[+]

A belső HUB jó ötlet volt, de a billentyűzet 1990-es évekbeli elektronikája olyan nagy helyet foglalt, hogy nem tudtam plusz USB aljzatokat is beépíteni, amire viszont mindenképp szükség volt a játékvezérlők csatlakoztatásához. Így egy újabb, immár teljesen szabványos, tokozott HUB-ot kellett felhasználni, amit a billentyűzet aljára, kívülre erősítettem és fixen bekötöttem a belül található, forrasztható HUB-ba. A külső HUB lábként is szolgál, mert a billentyűzet egyik kihajtható lábát sajnos el kellett távolítanom, hogy elférjen belül minden.

Képernyő és tápcsatlakozás

Bár a Pi Zero 2 W rendelkezik analóg video kimenettel (van hozzá forrpont), ami szép és autentikus megoldás lenne, különösen egy CRT képernyőn, de audio kimenete nincs, így ez nem volt opció. Maradt a mini-HDMI, amihez vettem egy átalakítót rendes HDMI méretre. Ezt kissé meg kellett faragnom a műanyag részénél, hogy beférjen a helyére. A billentyűzet házán kivágtam neki a megfelelő nyílást és ragasztópisztollyal rögzítettem. A HDMI aljzat helyét úgy határoztam meg, hogy a Pi Zero 2 W megfelelő oldala kicsit kilóghasson az erre a célra kialakított nyíláson, hogy ne kelljen szétszedni a gépet, ha micro SD kártyát szeretnék cserélni benne.


A kész összeállítás. Balra a Pi, középen a billentyűzet eredeti hardvere, jobbra az USB-PS2 adapter és a beépített HUB
[+]

Jól jön ez a lehetőség, ha mondjuk, ha mégis a BMC64-et szeretném futtatni, vagy egy mezei Raspbiant. A billentyűzet hátára még egy tápcsatlakozó aljzat és egy power kapcsoló került. Belülre még egy bekapcsolást jelző LED-et építettem, amely az eredeti Scroll Lock helyén világít. A Scroll Lock funkcióra nem nagyon lesz szükség, azt hiszem.

Az építés

Természetesen az építés előtt ellenőriztem az egész rendszer együttes működőképességét. Adódott azért egy kis probléma, mert a tesztelési összeállításhoz egy régi PC-ből mentett hátlapi USB kivezetést használtam, aminek gyárilag fordítva voltak bekötve a vezetékei. Tehát a fekete volt a +5V, a piros a GND és a két adatvezeték is fel volt cserélve. Amíg erre rájöttem, sikeresen megöltem egy USB-PS2 keyboard átalakítót, így tiszta szerencse volt, kettőt rendeltem belőle az Aliexpressről.


[+]


[+]

A helyszűke miatt nem használhattam külön USB-OTG átalakítót a Pi és az USB HUB közé, de nem is lett volna értelme. A forrasztható Mini-B csatlakozón csak össze kellett kötni a két megfelelő lábat, így a Pi egyből kezelte a HUB-ot. Kis probléma adódott még a telepítésnél, mert a stabil Retropie build nem indult el a Zero 2 W-n, mert valami hardver id miatt nem ismerte fel támogatottként. Szerencsére a fejlesztők megoldották a dolgot, de a javítás a cikk írásakor még csak a weekly buildekben található meg, így aki hasonlóra készül, innen töltse a 2/3-as változathoz valót.

Az összeépítés után nem adódott már különösebb probléma. A Raspbian alapú Retropie gond nélkül felismerte a két, egymás után kötött HUB-ot, az USB-PS2 átalakítót és az utána lévő billentyűzetet. A WiFi adatok megadása után a Retropie-re SSH-n felmásoltam a kedvenceket, köztük persze a Fix it Felix Jr. nevűt, amiért már nagyon rágták a gyerekek a fülemet, és indulhatott a játék. Persze nem maradt ki a Super Mario Nintendora, vagy az Impossible Mission C64-re és még sok más sem. Az USB aljzatokhoz bármilyen elterjedt játékvezérlőt lehet csatlakoztatni, amelyekhez a Retropie precíz konfigurálási lehetőséget biztosít, de ha hagyományos gépként használjuk, akkor egér, pendrive is mehet oda.


[+]

Végszó

A módosítások természetesen visszafordíthatatlanul érintették a kis billentyűzetet, de úgy találtam, hogy mégis jobb ez így, hogy használom is valamire, mint hogy eredeti állapotában őrizgessem, ameddig valaki kidobja helyettem. A gombok természetesen mind tökéletesen működnek, a space és az enter pedig azzal az összetéveszthetetlen, kissé fémes csattanással nyomódik le, mint annak idején minden ilyen billentyűzeten. A gyerekekkel nagyon jókat játsszunk rajta, nekik érdekesség, nekem pedig remekül hozza a retro élményt.

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.