Megjöttek a csomagok
Valami nyolc csomagot vártam nagy izgalommal, az elsők a rendeléstől kicsit több mint két héttel kezdtek befutni, szeptember 14-én, nagyjából három hétre a rendelésektől befutott minden lényeges komponens, ami szerintem nem vészes idő. Kérdeztem a hazai boltosokat, mondták, hogy ami nincs raktáron az nekik is eltarthat négy hétig. Nekiálltam hát először is a forrasztásnak. Évek óta nem csináltam ilyet, főleg nem olyan kábelekkel, mint amilyen az RC autókon van. Gondoltam, hogy valami jó vastag lesz, hiszen a motor akár többszáz wattot is felvehet a szabályzó 100 amperes löketet tud az akku 7,4 voltos feszültségén. Arra viszont nem számítottam, hogy úgy 3 mm átmérőjű. Csillió hajszáldrótból álló valamit kapok.
Hirdetés
Néhány youtube forrasztási videó megtekintése és egy bemelegítő pákán ujjmegégetés után készen álltam a forrasztásra. „Harmadik kezem” nem volt, erre egy gumival összefogott nyelű kombinált fogót használtam – tökéletes volt. Alapvető dilemma volt, hogy milyen végződéseket használjak az akkuknál. Végül még a rendelési fázisban 4 mm-es banándugókra voksoltam, egyelőre nem bántam meg ezt a döntést. Igen, figyelni kell a polaritásra, de pl. az első készlet akkum Tamya csatlakozói már most kezdenek szétesni, ezek a banánok meg elég strapabírónak tűnnek. Ráadásul forrasztani is baromi egyszerű őket, a későbbiekben már csak egyszer égettem meg magam a pákával. Hogy esetleg a régi akkukat is használni tudjam, készítettem hozzájuk banán-tamya átalakítót. Aztán a motor is kapott csatlakozókat a szabályzó felé, hogy könnyen le szét lehessen kapcsolni őket, ha valamit szerelni kell. Időközben a töltőm egyik gyári banándugója is megadta magát, mert túl vastag volt és túlzottan erőltetni kellett, hogy a helyére menjen. Újonnan szerzett tudásommal fabrikáltam hozzá csatlakozót, a tamya átalakítóval meg a régi akkujaimat is tölthetem vele.
Balra Tamya, jobbra általam készített banándugós csatlakozó
Míg a két új 4000 mAh-s akku töltődött, beszereltem az új motort, behézagoltam a fogaskerekeket, befejeztem a hátramaradt forrasztásokat, és minden készen állt az első próbához. A motor – pontosabban a szabályzó – érdekessége, RC-sek számára magától értendő tulajdonsága a programozhatóság. Meg lehet adni, milyen lendülettel gyorsítson, lassítson, hogyan kezelje az akkukat, miegymás. Elsőre óvatos beállítást alkalmaztam. Sajnos, videózni egyelőre még nem tudok, szóban kell leírnom, mi lett. Már otthon látszott, hogy ez a motor más tészta, mint a gyári volt. Kinn aszfalton tényleg azt kaptam, amire számítottam elméletben, kb. kétszeres végsebességet, iszonyat gyorsulást és nyomatékot. Úgy pörgött a tiszta aszfalton, mint korábban a poroson. A füvön, amin azelőtt csak poroszkált szántott, mint a vadállat, én meg vigyorogtam mint a vadalma.
Elég volt 15 perc ahhoz, hogy kiderüljön, itt a pilóta a szűk keresztmetszet. Sikerült elkapni egy kisebb fát a jobb első kerékkel, eltört az alsó lengőkar és elszállt a féltengely. A karosszériát levéve az is kiderült, hogy valami nagyokos nem tette vissza rendesen a felső vázat, így annak két csavarja elveszett. Került a helyükre számítógépházas, a féltengelyt nagy szerencsémre megtaláltam, így csak alsó lengőkart kellett keríteni. Két lehetőség állt előttem. Az első, hogy rendelek fémet Kínából, 4000 forintért és várok 2-4 hetet, vagy veszek a helyi boltban 2000-ért műanyagot. Megléptem mind a kettőt, biztos, ami biztos. A boltból pár napon belül nálam volt a cuccos, és mivel két darab van a készletben, tartalék is maradt.
Lengőkarokról fotó később.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
