Kortalan Core i7 - Konfig, ami örök életű
Előzetesen azért vettem egy erősebb processzorhűtőt egy Xigmatek Balder személyében, felkészülvén a nagyobb fogyasztású procira.
Mint azt korábban említettem, a progi, amivel dolgozok, zabálja a memóriát, így egyértelműnek tűnt az 1366-os Bloomfield, de azért szemeztem a Sandy Bridge-el is. Az viszont késett és nem is nyújtotta azt, amire számítottam volna.
Mint később kiderült, nem is lőttem mellé. A háromcsatornás memóriavezérlő nekem hatalmas áldás és a proci szabadon állíthatósága is jól jött. Persze örültem volna egy megfizethető árú négymagos Gulftown-nak, de az nem volt.
Végül 2010 novemberében (már megint november!) cseréltem.
A proci egy i7 930 lett, ami már az új stepping (D0) és elvileg kisebb a fogyasztása, mint az eredeti C1-nek. 2.8Ghz, de gyakorlatilag folyamatosan turbo órajelen ment (2.93) terhelés alatt is.
Alaplapnak egy Gigabyte X58A-UD5 került a gépbe. Ez a cucc maga a katarzis. Minden rajta van, ami kellhet és az is ami nem. Meg szép is. Meg jó is. Meg minden.
Memóriából nagyon belecsaptam a levesbe, mert egy Mushkin Redline (Frostbite bordás) 1600 CL 6-8-6-24 1.65V 6GB kitet választottam.
VGA-t is cseréltem. Gigabyte HD 5850 OC lett. Gyári tuning, csöndes, hatékony hűtés. Mi kell még?
Hamár költekezés, kaptam magamtól egy új monitort is. Nem, mintha gond lett volna a 19-es EIZO-val, de a munkahelyemen egy 23”-os FHD monitort használtam és úgy voltam vele, hogy praktikus a szélesebb kép. Viszont pont a munkahelyi monitor miatt gondoltam, hogy nekem praktikusabb a 16:10-es képarány és a kisebb pixelméret sem lenne hátrány. Ráadásul nem akartam lejjebb adni a szintet, így megint EIZO lett: S 2243 W-H. 22”, 1920x1200, S-PVA panel, overdrive.
Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla, még az S 1910-hez képest is, pedig a háttérvilágítása nem tökéletes. Van egy kis halvány bevilágítás a sarkoknál. Na, nem éppen sok! Hogyha nincs az S-1910 előtte, akkor fel sem tűnt volna! A színek és az élesség viszont felülmúlta a várakozásaimat. A mai napig is, ha ránézek, vigyoroghatnékom támad!
Azóta nem sok minden történt. A RAID kötetet cseréltem le 1 TB-os RE3 vinyókra és meglepődtem, hogy mennyivel gyorsabbak, mint a 320-as RE2-k.
A tápot is leváltottam, mivel annak is elfogyott a garanciája. Eredetileg 550-es gold Seasonic volt a kiszemelt, de akkor éppen nem lehetett kapni és a Seasonic beles Corsair AX 650 olcsóbb is volt.
Valamint a ház hűtését cseréltem, amiről itt írtam bővebben.
A konfigról csak annyit, hogy a 3x2 GB memória (a háromcsatornás memóriavezérlővel) valóban jó döntés volt. Nincs olyan munka, ami akár csak "megröccentené" a gépet.
A proci elképesztő. Eleinte a 4 magból 2-t letiltottam, mert úgy éreztem, hogy ennyi erő fölösleges és így spóroltam valamennyit a villanyszámlán.
Azóta persze aktiváltam mind a 4 magot és némi alul feszeléssel tuningolva használom.
Persze azt is megnéztem, hogy mennyit bír a proci és az is eléggé barátságos, figyelembe véve a nem túl erős processzorhűtőt, amivel amúgy elégedett vagyok.
A jövő viszont eléggé bizonytalan. Az Intel olyan irányba megy, ami nekem nem szimpatikus. Az AMD APU-k nem rosszak és ha a jövőben képes a cég egy kicsit fejlődni procierő és memóriatámogatás terén (Ami az integrált GPU miatt is jól jönne nekik), akkor a választásom egyértelmű lenne.
Egyelőre viszont marad a Bloom, garancia ide, vagy oda!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
