Olympic
RMS Olympic
A hajó:
Az Olympic építése 1908-től 1910-ig tartott, a másik két testvére előtt lett kész. Thomas Andrews hajóépítész volt tervezésének felügyelője és a hajó konstruktőre, ez a hajó élte meg a legtöbb időt, átvészelte az I világháborút is, mint csapatszállító hajó. A három hajó nagyon hasonló volt, de mégsem voltak teljesen egyformák, nemi konstrukciós eltérés volt köztük, az egyik legnagyobb különbség volt, hogy a Titanic katasztrófája után, az Olympic acél lemezei kaptak még egy sor szegecset és így egy szegecssor helyett, már kettő fogta össze a hajó lemezeit.
Baleset:
Hirdetés
A hajó 1911. szeptember 20-án az ötödik útján összeütközött az HMS Hawke hadihajóval és az oldala meg is sérült, ám nem süllyedt el az, hogy túlélt egy ilyen ütközést csak még jobban megerősítette azt, hogy az Olympic osztályú óceánjárók mind elsüllyeszthetetlenek. A hajó kapitánya az az Edward John Smith volt, aki a Titanic kapitánya is volt azon a végzetes úton, 1912-ben a Titanic elsüllyedésekor. Az Olympic akor fogta a hajó rádiójeleit de túl messze volt, hogy a segítségére siessen. 1912. április 15-én az Olympic New Yorknál erősítette meg a hírt, hogy a Titanic valóban elsüllyedt. A hajó járatait a katasztrófa után néhány hónappal leállították és hat hónapra visszavitték a Harland&Wolff hajógyárba, egy széleskörű átépítésre és felújításra. Ezután az Olympic a maga 46 359 brt-val lett a legnagyobb brit hajó.
I. világháború alatt:
Több mentőcsónakot és magasabb vízzáró rekeszfalakat kapott. 1913 tavaszán kezdte meg ismét a szolgálatát. 1914-ben az Olympic ismét az érdeklődés középpontjába került, mivel megmentette a brit Audacious csatahajó legénységét, mikor az aknára futott Írország partjainál és elsüllyedt. A háború korai szakaszában a hajó folytathatta a transzatlanti karrierjét, de ahogy a harcok súlyosbodtak már jelentős megkötésekkel. Végül 1914 őszén leállították az Olympic járatait, ugyanis a haditengerészet igényt tartott rá mint katonai csapatszállítóra és ezalatt alatt tarkára festették a hajót, ezzel megtévesztve az álcázó berendezéseket.
Egy év alatt közel 119 000 katonát szállított el, és eközben három torpedótámadást is túlélt. 1919-ben kicsit átépítették, és ismét működött, de már elavult hajóként. 1934-ben nekiütközött egy világítótoronynak használt hajónak, és 11 emberből 7-en meg is haltak. Ebben az évben egyesült a két nagyvállalat is, a Cunard Line és a White Star Line, melynek következtében a régebbi hajókat leselejtezték, erre a sorsra jutott az egykor fényűző Olympic is, 1935-ben szétszerelték, a belső berendezéseket, bútorokat átszállították egy angol szállodába, ahol ma is eredeti állapotukban találhatóak meg, a hajótestet átszállították a skóciában található Inverkeithing városába, ahol a Thomas Ward bontó szétvágta. Ezzel ért véget az Olympic és a Luxushajózás korszaka.
Videó:
Adatok:
Hajótípus: Óceánjáró
Üzemeltető: White Star Line
Hajóosztály: Olympic-osztály
Építő: Harland and Wolff (Befalst, Észak-írország)
Ára: 7 500 000 amerikai dollár akkori árfolyamon
Megrendelés: 1908. július 29.
Építés kezdete 1908. december 16.
Vízre bocsátás 1910. október 20.
Szolgálatba állítás 1911
Általános jellemzők
Vízkiszorítás: 52 067 t
Hossz: 269,04 m
Szélesség: 28,22 m
Árbocmagasság: 56 m
Magasság: 53,34 m /a gerinctől a kémények tetejéig/ térfogati súly = 45 324 brt 1911-ban, majd 1913-ban 46 359, 1920 után pedig 46 439 brt.
Merülés: 10,54 m
Teljesítmény: 50 000 LE
Sebesség Utazósebesség: 21 csomó (38,9 km/h)
Maximális sebesség: 23 csomó (42,6 km/h)
Legénység: 890 fő
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
