6:30 - Kelés
Vekker kattogását ki nem állhatom. Telefonon a riasztás 15 perc után feladja. Győz a percről percre hangosabban feltörő "Fel kéne már kelni" belső hang.
Húzósabb napokon a "Csak a lábad dugd ki" bemelegítő hangot is beveti a tudatalatti.
7:00 - Öltözködés
Félórás csipavakarás és önbiztatás után, hogy "Még 5 perc belefér" előre meg nem fontolt mozdulattal egy pillanat alatt sikerül kiülni az ágy szélére, sokszor én is meglepődök milyen könnyen ment. Az idő realizálása után az igénytelenség fel nem fedezett bugyrait lepipáló ruhapárosok felkapkodása. Felemás zokni, gondolhatja az ember, áá. Felemás, balos kifordítva, jobbos szennyesből kaparva, mert hogy a kifordított belül szürke, kívül fekete, és azért illik egy szürkét keresni hozzá..
Sárga-fekete-zöld színpáros már-már mindennapinak mondható, meg sem lepődök rajta.
7:10 - Reggeli
Konyhába be, ablakot le, vagyis izé, hűtő ajtót ki, órára rá, 7:12, akrvaa, menni kell.
Ezúton köszönöm a tervezőknek, hogy a hűtő ajtaja magától becsukódik.
7:12 - Fogmosás
Bacik itt, bacik ott. Nagyrészt a hajnali 2-kor elköltött fenséges parizereskenyér vacsorának köszönhetően. Ha törik, ha szakad, kőkorszaki szájhigiéniával emberek közé menni veszélyes. Bukott a büntetés megúszása ha Ellenőr Ferencnek nyomokban parizert tartalmazó fogakkal kezded előadni a sztorid.
7:15 - Ez a busz hangja?!
Mikor érzi az ember, hogy ez necces lesz, közel a busz érkezésének általános időpontja. Sokszor képzeljük bele a sárga-kék csuklós csoda fékeinek hangját, egy-egy kamion hangjába, ahogy a kereszteződésben megáll. A busz megáll, 30 másodpercre a megállóban, hogy felvegye a kómás meg nem értett zseniket, majd elindul.
7:16 - Hogy a .. ott a buszom!
Kaputól a megállóig, 200 méter, 2 perc.
Kaputól az utca sarokig, ahol már látom, hogy ott áll-e a busz a megállóban, 50 méter, 30 másodperc.
Utca sarkától a megállóig, 150 méter, 1.5 perc, futva 30 mp.
Buszsofőr bácsi nem kedves, nem vár meg akárhogy is futok, sikerült gyorsan 30 mp alatt meglepnem magam egy 45 perces friss, reggeli sétával, hídon át.
8:00 - 16:00 - Szellemi sorvadás
Nem cifrázom, agyhalál átlagos beállásának ideje max 30 perc.
A mondatok többsége már a 2. szónál egybeolvadó blablaablaaa-ba folyik össze.
Ébren maradni szenvedés, küzdelem minden nyitott szemmel töltött perc, nem hogy dolgozni.
12:00 - 13:00 - Pekingi csirke, pirított tésztával, csípős káposztával, vizezett gépi kólával, barna hajú széplánnyal
Nyami.
15:50 - Jössz haza?
Telefon. Remény.
Kedves női hang: "Bocsi, de már hazajöttem."
Világvége. Depresszió.
16:00 - A Busz
Csuklós. Kék. Sárga. Repedésig tömve délelőttős műszakból hazafelé tartó, de "Egy fröccs még belefér." kaliberű emberekkel. A buszon. Fingszag, friss arcba öntött kommersz pálinka, büdösláb, palotai breakbeat zenén átvonyító kisgyerek.
3 megálló, +3 év a koromhoz. Megállónkénti friss levegő beszívása, majd imádkozás, hogy csak a következő megállóig bírjam ki. Végre. Az ott már a Héliker fénye, a 3. megálló, sikerült.
16:10 - Megkönnyebbülés
Ilyen 3 megálló után, a friss decemberi levegőn újjá születik az ember.
Már-már felélénkültem, a megszokott otthoni dolgokra gondolva. Meleg radiátor, internet, hangoszene.
16:15 - Ritka egy szar nap
Ház üres, kapu csukva, bejárati ajtó csukva. Általános procedúra, jobb kabátzseb zipzárja lehúz, belenyúl, hmm, taknyos zsepi, hmm még egy taknyos zsepi, rágó, hmm, valami nem stimmel. Bal zseb átkutat, semmi. Nadrág jobb, bal, jobb hátsó, bal hátsó, semmi. Több zsebről nem tudok és arról sem, hogy hol hagytam a kulcsom..
