Sosem fogom megérteni, hogy akit - elvileg - szeretünk, miért bántjuk meg szándékosan. Nem azokra a "kis apróságokra" gondolok, amikkel megsértünk barátokat, ismerősöket, hanem arra, amikor szánt szándékkal jól beolvasunk valakinek, mert épp nincs jobb dolgunk és baromi okosnak gondoljuk magunkat...

Most nagyon felrántottam magam, azt még elviselem, amikor engem bántanak, sőt, igen gyakran - inkább úgy fogalmazok, hogy szinte mindig - meg is bocsátok...engem könnyű kiengesztelni. Az, hogy " sajnálom", " ne haragudj " csodákra képes nálam.

De amikor azt az embert bántják, akit a legjobban szeretek, akinek mindent köszönhetek, aki egyedül felnevelt engem és mindig nagyon vigyázott rám és feltétel nélkül szeretett/ szeret, akkor nagyon-nagyon bepöccenek! És bízom benne, hogy minden normális, jóérzésű embertársam is.

Most konkrétan az anyukámról van szó és az ő kedves szüleiről. A mamám és a papám bizonyára nagyon rendes emberek, vannak jó pillanataik, de igen gyakran elfelejtik azt, hogy a lányuk már felnőtt nő és tud önállóan gondolkodni, érezni, nem kell neki megmondani, hogy mit csináljon. Van 4 diplomája, talán nem is annyira szerencsétlen és hülye, mint amilyennek ők gondolják!

Csak azt tudnám, mi veszi rá őket, hogy anyunak egyik pillanatról a másikra beolvassanak, hogy mit ért ő el az életben? Hogy milyen példát mutat nekem? Hogy miért kellett kétszer is elválnia? Hogy miért nincs elég pénze?

Ezek után következtem én (pedig ott sem voltam), hogy miért vagyok együtt " E " -vel, hogyha arra sem képes, hogy lejöjjön elém a vasútállomásra? Csak arra kell nekem, hogy lefeküdjek vele... ez nagyon gáz... Ráadásul nem is vagyunk együtt, szakított velem 5 év után...
De ők aztán tudják, hogy " miért vagyok vele". Jól kitalálták! Gratulálok! A végén még kiderül, hogy egy k.... vagyok...

És amikor egy nap után észrevették, hogy anyu sír... Na, mi a reakció? Hogy mi a baja? Fáj valamije?
Aztán rá lettek vezetve, hogy mi itt a probléma... A következő mondat: "Ezen nem kell megsértődni!"
Mi is lehet a probléma, amikor a szüleid közlik veled, hogy nem tartanak semmire sem, hogy szerintük nem értél el semmit az életben, hogy elrontottad az életed, hogy rosszul neveled a gyereked ... stb...stb...?
Nem, ezzel nincs semmi probléma, az emberi fejekben van a probléma!