Hogy mi is az a Linkin Park? Kik ezek a srácok, és mit csinálnak? Elmesélem. Bár, ha jobban belegondolok abba, hogy mit is készülök elmesélni, rájövök hogy nem is rólunk szeretnék beszélni, hanem inkább magamról, és a társaimról, barátaimról. Azért a tárgy alanyát is jellemezném egy kicsit, de csak hogy szó ne érje a házat.
A zenekar a nu metál/rapcore kategóriában képviselteti magát. 1996-ban alakult meg, először Xero néven, de nevüket az idők folyamán sokszor megváltoztattak, míg végül megállapodtak a Linkin Park-nál.
Alapító tagok: Mike Shinoda, Brad Delson és Rob Bourdon.
Hozzájuk csatlakoztak később: Joe Hahn, Dave "Phoenix" Farrell és Mark Wakefield.
Mark Wakefield, az akkori énekes kilépett a zenekarból, annak kezdetleges sikertelenségére hivatkozva, és az Ő helyét vette át Chester Bennington.
Első albumuk a Hybrid Theory, ami 2000-ben jelent meg, meghozta a zenekarnak a várva várt sikert. Ezt követte 2002-ben a Reanimation, amin a Hybrid Theory számainak remixelt változata tálalható meg. 2003-ban a Meteora látott napvilágot, míg végül pár év szünet után, és egyéb mellékprojekteket követően 2007-ben megjelent a Minutes to Midnight című alkotás.
A képek egy-egy ismertebb számot takarnak az adott albumokról. Katt.
Röviden ennyit írnék a zenekarról. Ha bárkit is bővebben érdekel a dolog, akkor a linken információk tárházát találja:[link]
Hogy miért is ragadtam billentyűzetet, amikor az állítólagos kedvenc zenekaromról csak ennyit írok, egy olyan cikkben, ami elvileg róluk szól? Azért hogy leírjam, hogy nekem mit is jelent a Linkin Park. Nem a zene, hanem a fogalom.
Általános iskolában megismerkedtem három évfolyamtársammal. Becenevükön fogom ezentúl említeni őket. Pyro, Scotty, Spyke. Én meg akkor kaptam eme egyszerű, de hozzám tökéletesen illő nevet... Hasek. Hamar kiderült, hogy ha más nem is, de egy közös tulajdonságunk biztosan van. Mind a négyünk kedvelt zenekara a Linkin Park. Hát akkor, ha már így alakult hallgassuk is, míg el nem kopik a CD-nk! Így is tettük, és el is kopott. Számtalan alkalommal összeverődtünk, vagy bicajjal a parkban, vagy nálunk a kosárpalánk alatt, és ha megtehettük, hallgattuk az említett zenét. Akkor nem beszéltünk róla így, mint ahogy Én most írok, nem firtattuk az értelmét. Még a szövegét sem értettük a zenének, sőt a mai napig sem tudom miről énekelnek! Nem ez volt a lényeg. Nem is a dallam, nem is a név, és nem a hangerő. Más, szinte megmagyarázhatatlan kötelék volt ez köztünk, és ez a kötelék a mai napig él, mit nekünk 1000 km? Úgy gondolom, hogy ez volt a mi titkos forradalmunk az aljas, mocskos világ ellen, ami körül vesz minket. Nem beszéltünk egyszer sem erről, hiszen szavak nélkül is tudtuk, hogy Mi így köpjük szemen a mocskot.
Eltelt azóta sok idő, és rengeteg dolog történt. Sok haver jött, és sok is ment. Mi négyen viszont még mindig itt vagyunk, és tudjuk még most is, hogy itt is maradunk. Középsuliban szétváltak útjaink, és mindannyiunkra ráragadt valami új, amit a többiek még nem láttak, vagy legalábbis rajtunk biztos nem. Pyro vérbeli rapper lett, Spyke egy DJ, Scotty inkább Technos, jómagam pedig a rock felé kacsintgatok. Azonban, ennek ellenére még mindig megmaradt a közös hang, a Linkin Park. Nem a zene, hanem a fogalom. Soha nem voltam akkora fanatikus, hogy ezzel, vagy bármi mással ébredjek, majd feküdjek is. Ilyet csak a lányokkal csináltam, de az más téma. A Linkin Park sem tartozott ebbe a kategóriába, és ezért sem beszélek úgy róla, mint zenéről, hanem úgy, mint fogalomról. Ez jelképezte köztünk, négyünk között a köteléket.
A világ nem hazudtolta meg magát, a mai napig sem. Ugyanúgy aljas, és ugyanúgy mocskos. Spyke Angliában tengeti életét, próbál boldogulni, valamint Scotty is már fél lábbal kint él. Pyro idehaza próbálja ki szárnyait, s Én sem teszem ezt másképpen. Mindenki kilépett már a maga nagybetűs felnőttségébe, de mégis ki hitte volna, hogy egy ilyen kötelék, ami ránézésre csak pár taknyos hülyesége, ilyen messzire is elér, és kacagva kitart? Ugyanúgy él a kapcsolat, és ugyanúgy ez a mi kis forradalmunk az aljas világgal szemben, amelyben élünk... Felmerül hát a kérdés, hogy mégis mi tart életben, ha ilyen negatívan állok hozzá a világhoz? Hát a Linkin Park... Nem a zene. A fogalom...
vissza mennyél'...
