Láttál már belülről számítógépet?
re: guga, vége a nyári szünidőnek, ideje hadra fogni az agysejtjeimet.
Régi sztorikból csemegézek, abból már nem lesz sértődés, nem húzza meg a pajeszom senki, amiért magára ismert, vagy rosszabb esetben a számítógépére.
Sosem szerettem azokat az informatikusokat, akik lehülyézték az ügyfelüket, vagy az olyan rendszergazdákat, akik ócsárolták a munkatársaikat a hátuk mögött, hogy még egy levelezőt is képtelenek önállóan használni.
Egyrészt mert ebből élünk, vagy ezért alkalmaznak minket, hogy mi értsünk hozzá, az ügyfél pedig megfizeti a szakértelmünket. A cégek meg azért alkalmaznak rendszergazdákat, hogy biztosítsa a folyamatos munkamenetet. Kivéve Jahno-t :DDD Neki szabad szidni mindenkit, mert annyi ember napi munkája függ tőle, hogy szívrohama esetén leállna fél Budapest. Muszáj kiadnia magából a feszültséget.
Szóval nem szívlelem az állandóan panaszkodó, sipogó, súsárló, mindenért másokat hibáztató, elkényelmesedett informatikusokat. Ilyenekből csak egyet tudok elviselni, de az is film (It crowd).
Más területen sem jó az, ha zsörtölődős valaki. Pl. a gonosz pénztáros, mindenért cicceg, lelkiismeret furdalásod van, amiért betértél oda vásárolni. Vagy a szúrós szemű benzinkutas, meg sem mozdul, előre kikalkulálja, hogy Suzukival vagy, ott a feleséged, két gyereked, na akkor ezek sem tankolnak többet, mint 2000 Ft, jattot sem adnak. S lőn, viszont én úgy is kimagyaráznám azzal, hogy csak annyi kell bele, hogy elérjük a következő kutat, ami olcsóbb.
De egyrészt nem kérdez semmit, másrészt jobban szeretem, ha békén hagy, úgy sem engedném, hogy helyettem tankoljon. Segítsen ügyetlenkedő nőknek, meg kétbalkezes fasziknak.
Jaj, ne haragudjon
Ha felhívnak egy problémával, sokszor elég lenne lediktálni a címet, mert az esetek 99%-ban nem az a probléma, amire gyanakszanak. Félrevezetésre alkalmas csak, ahogy leírják a tüneteket.
„tessék elképzelni, hogy állandóan ragad a gép, meg cakkozik, hallott már ilyenről?”
Lelki szemeim előtt megjelenik egy számítógép, ahogy ül mellette az ügyfél, idegesen jár a lába, türelmetlenül, hogy nem jött a várt mail, kicsit hozzáér a lába a gépházhoz és odaragad, s csak megfeszített munkával tudja lefejteni onnan a lábát. Néha nem is sikerül, olyankor a számítógép észleli, hogy célba ért, nem elégszik meg, hanem elindul szlalomozva, gazdáját maga után húzva.
Hogy tudnék én ezen a helyzeten segíteni? Csak egy csavarhúzóm van, még a végén én is odaragadok, s engem is elkezd cikk-cakkban vonszolni, aztán hívhatom Jahno-t, aki atyaian elküld a búsba, egy ezért mondom mindig kezdetűvel...
Na de nézzük, mit takar egy ragadós gép valójában? Lehet táp probléma, cseréljen tápot, lehet memória probléma, cseréljen memóriát, de előbb tápot. Lehet a nagyi nagyon lassúra állította az egér mutató sebességét, cseréljen tápot, utána nagyit.
De konkrétan ide kábel probléma volt. Új számítógépet vásároltak, s a boltban sok apró részletre nem figyeltek oda. Pl. 80gb-os winchestert nem kötünk az alaplapra 40 eres kábellel, még akkor sem, ha Maxtor, pedig az megérdemelné. Főleg nem úgy, hogy master a dvd író, és slave a hdd.
De, ha már nagyon így akarjuk, mert szeretnénk hazalopni az alaplaphoz a gyártó által csomagolt 80 eres ide kábelt, legyünk alaposak, s a bios-ban nézzük át az ide portokhoz rendelt dma módokat, s utána még kapcsoljuk is be azt a számítógépet, hogy időben észrevegyük, ha ragad, s ne úgy adjuk át a szerencsétlen ügyfélnek, aki napokig próbálkozik szabadulni a számítógép öleléséből, ami végigvonszolta cikk-cakkban a városon.
Kicseréltem az ide kábelt, beállítottam a dma értékeket, s lőn a gép nem ragad, szinte szárnyal.
Ügyfél elégedett, nagyon hálás, a végén megkérdezi mivel tartozom, s közben a kezét tördeli szégyenében, jaj ne haragudjon, hogy idefárasztottam ilyen aprósággal. Félve attól, hogy baromi magas összeget fogok kiszámlázni ezért az öt perces mutatványért.
Dehogy haragszom hölgyem, örülök, hogy segíthettem, remélem a közeljövőben ilyen okból kifolyólag nem kell találkoznunk.
Megnyerő külsejű fiatalember vagyok, udvarias mosollyal, előttem minden pénztárca szélesre nyílik, a finom házi süteményeket sem tudom visszautasítani, s megsimogatom a házi kedvenceket is mentemben, kivéve, ha akkora batár jószág, hogy ledönt a lábamról.
Üdv! Olvastalak a hwsw-n, te is hívő vagy? Az jó, mert én is.
Akkor inkább nálad vennék gépet, ha nem bánod, építenék egy vadállatot, légyszi küldj egy árajánlatot!
Nagyjából ilyesmire gondoltam: Diamond Viper V770 32mb, 32-64 edo ram, 4-6gb hdd, van olyan, hogy 180MHz proci, mert hallottam róla, vagy melyik a legnagyobb? Milyen alaplapjaid vannak?
Melyik a legjobb alaplap? Érdemes bele két cd írót rakni, gyorsabb lesz? Mit javasolsz?
Akár te is összeállíthatnál egy ütős kis konfigot, ha lehet ne lépjük át a 150.000-es határt.
Monitorom van. Esetleg rakhatsz hozzá valami különleges billentyűzetet. Meg, ha van szép egered, ami jól mutat.
Hát igen, vettem már én is könyvet a színe miatt, aztán kiderült, hogy igen jó könyv (William Wharton: Madárka).
Egy időben elég megterhelő volt mailokra, főleg árajánlatkérő mailokra válaszolni, mert vagy felesleges volt, nem nálam vásárolt, vagy ha igen, akkor meg én döntöttem el, hogy mit szeretne vásárolni, az ésszerűségi elvek alapján.
Elég sok megkeresést kaptam, szívem szerint megrostáltam volna őket, hogy kinek, minek válaszolok, mert némelyik mailt olvasva eleve tudtam, hogy gáz az illető, távolságtartó, én vagyok a 30. üzlet, amelyiknek írt árajánlatért.
De nem tehettem meg, hogy nem válaszolok, nekem sem esik jól, ha írok hivatalba, vagy egy weboldal üzemeltetőjének, s utána néma csönd. Bosszantó.
Írhat akármekkora ökörséget, kérdezhet égbekiáltó baromságot, lazán fogom fel, az van úgy is, amit én mondok.
Jelen esetben is összeállítottam egy árajánlatot, pont az a korszak volt, hogy már hibrid alaplapok voltak (at/atx) s így belekalkuláltam egy csinos Acorp atx házba a gépet, 233MHz MMX processzorral.
De nem is ez a lényeg, legyen szó telefonos hívásról, mailról, egyből lecsupaszítom a helyzetet érthetőre. Ha tanácstalan, akkor azért, ha határozott, akkor meg azért.
Mire szeretné használni a számítógépet?
Ez a legfontosabb kérdés (még ma is).
Mert ha doksikat szerkeszteni, levelezni, akkor elég az alap, de nagyon jó minőségű.
Ha gyereknek játékra, az zűrös, mert a csúcs konfig hetek alatt elértéktelenedik.
Ha számításba veszem, hogy sosem szabad megvenni a legnagyobb vga kártyát, inkább várni kell rá 6 hónapot, s megkapja majd fél áron. Akkor meg belebetegszik a külyke, hogy az osztálytársának sokkal nagyobb vga kártyája van, miért nem azt vettük?
A felelősséget minden esetben vállalni kell.
Akkor is magabiztosnak kell tűnnöm, ha azt sem tudom melyik bolygón vagyok.
Volt ilyen.
Kimentem lakásra hálókártyát beépíteni a számítógépbe. Akkoriban nem voltak lan portok integrálva az alaplapra. Beraktam a kártyát és utána már nem kapcsolt be a számítógép, néztek rám nagy s elkerekedett szemekkel. Izzadtam vagy egy órát, szó szerint törölgettem a homlokom a záporozó kérdések tüzében, de mindvégig állítottam, hogy ura vagyok a helyzetnek, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt róla mi történt. Darabjaira szedtem, beindítottam, felpörög, se kép.
Életemben először jártam ott, lyukas volt a zoknim, azt sem tudtam hova rejtsem a lábamat. Volt nekik egy pici tacskójuk, állandóan odajött szaglászni, meg a nedves orrát hozzáértetni a kezemhez, majd alattomosan a combomhoz is.
Nem kínáltak azok semmivel, se házi sütemény, se kér egy kávét.
Feszülten várakoztak, vádlóan néztek, mereven, mint a betonfal, úgy tornyosultak fölöttem.
Ha kényelmetlen helyzetben ültem, akkor sem mozdultak, szerették volna megnehezíteni a helyzetemet.
Egyszer csak beindult, de hálókártya nélkül, sikerült a lelkére beszélnem.
Összeraktam a gépet, vissza mindent a helyére, bekapcsoltam, boot, a win95 indítása.
Oszt viszonhall, mondtam nekik, hogy valószínűleg gyárilag hibás a hálókártya, amit hoztam. Nem kérdezték mivel tartoznak, mivel nem kértem volna egy fillért sem, ez előttük is tiszta volt.
Mentemben még megpaskoltam a tacsit, jó neked kutya, nem ismered a világ terheit.
Vettem egy nagy levegőt, jól esett eljönni onnan.
Otthon még megnéztem a hálókártyát, nem volt annak baja, vígan neteztem róla.
a madárlátta számítógép
Napokban kérdeztem a nejemet, hogy tudja e, mi az a madárlátta?
Aszongya igen, hogy látta a madár.
:confused:
Hát igen, a nejem egyszerűen közelít meg mindent, van neki egy kedvenc találós kérdése is:
Hogy hívják a kiskanalat?
Hmmm..., nagy hallgatás, nem tudom.
Hát kiskanál.
Ne haragudj, de ezt nem értem...
Hát, hogy nem lehet ezt érteni? Van mokkás kanál, evő kanál, merő kanál, és van a kiskanál. Ami nem kiskanál, azt nem úgy hívod. Csak a kiskanalat hívod kiskanálnak.
A madárlátta azt jelenti, hogy régen a paraszt ember hajnalban elment kapálni, már majdnem azt írtam, hogy kanálni. Becsomagolta magának a liter savanyú bort és az étket. Jobbára kenyeret, szalonnát, hagymát. Ha megszólalt a harang, akkor lecsüccs a föld végibe és kiterítette az abroszát. A földeket általában az út mentén fák szegélyezik, s a fákon madarak. Ha egy madár éhes, teljesen természetes, hogy vágyakozó pillantásokat vet a kenyérre, lehulló morzsákra. S a paraszt ember a maradékot gondosan visszacsomagolja az abroszába, mert akkoriban még megbecsültek minden falatot, nem voltak tele a kukák érintetlen kenyérrel. Hazavitte, s a gyerekek megkérdezték, hogy apa mit hoztál? Madárlátta kenyeret fiam, s mivel nagyon éhesek voltak, hamar befalták, széles vigyorral az arcukon.
Szóval igaza van a feleségemnek, mert látta a madár.
Behozzák a műhelyembe a számítógépet, hozzám a megnyerő külsejűhöz, akinek mindig kedves mosoly bujkál az orcáján, s bizalomgerjesztő, pénztárca nyitogató a styl.
Kivéve Jahno-t, neki én fizetek, pedig elég smirdli, nem megnyerő a külseje, mint gugának, nem bujkál mosoly az arcán, nem bizalomgerjesztő, mint a guga, s állandóan azzal csesztet, hogy én mindig mondom...
Na mindegy, ettől még behozzák hozzám azt a számítógépet. Aszongya be se kapcsol.
Nézek rá hitetlenkedve, mert már bootol is, indul a win95, gyönyörű a logó, én is.
De azért belenézek, hol itt a probléma, nincs ennek semmi baja.
Viszonhall, jön két óriás túrórúdival, gyerkőcöknek nagy a kalcium felvétele.
Nem addig a.
Ahogy hazamegy, már jön is a telefon, hogy megint nem kapcsol be a számítógép.
Visszajön iziben, bosszankodva, s az előző jelenetet ismét lejátszódik. Szépen bootol, nincs pofám újabb túrórudit kérni tőle. Kicsit kétkedve, de elindul. Én meg kikapcsolom a telefonom és elmegyek sörözni haverral.
Reggel még be sem kapcsolom a mobilt, már csörög.
Kerestem tegnap este is, de nem tudtam elérni, ma meg hívtam többször is (reggel 6h tájékán).
Megint nem kapcsol be...
Lelki szemeim előtt megjelenik a méltatlankodó arca, kicsit vádló, pénztárcáról szó sincs.
Hát, hozza be.
Indul az, nincs neki semmi baja, nézze, a háttérképen a maga kutyája?
Hja, Simike a neve.
Én ezt nem értem, otthon semmit sem csinál, be sem kapcsol.
A lámpák sem villannak fel?
Nem.
Áram van?
Persze, reggel főztem kávét, meg vécében is égett a villany.
Úgy értem a konnektorban, ahol a gép van, ott van áram?
Miért ne lenne?
Azért én kipróbálnám máshol is.
Vigye haza és költöztesse át monitorostul egy másik aljzathoz.
Elköszönt, rövid 10 perces autó út.
Majd csörr, tudtam, hogy ő lesz az, azt is éreztem, hogy megoldódott.
Hálló, képzelje, nem fogja elhinni, szétszedtem a konnektort és el volt égve a vezeték, nem érintkezett, jaj annyira örülök, ne haragudjon, hogy terheltem magát ezzel az egésszel.
Nincs semmi probléma, örülök hogy sikerült, használja egészséggel.
Hjaj, várjon, mivel tartozom?
Semmi, legközelebb ha erre jár két óriás túrórudi.
Erre járt, ahol a madár se járt.
Transzvész tata!
Én mindig mondom, hogy ne figyeljünk arra, mit akar tőlünk a számítógép, nem azért tartjuk, hogy megmondja milyen nap van, hanem enter. Az van, amit én akarok, tőlem a számítógép ne akarjon semmit.
Főleg idősebb emberek hajlamosak arra, hogy mindent, amit a számítógép üzen, figyelmeztet, kiír, felhívja a figyelmet, azt rémülten, hosszasan olvassák.
Próbálják értelmezni, megjegyzem (általában) sikertelenül.
Mindig mondom, hogy kezeljük lazán a helyzetet, nem kell pánikolni, mert a digitális aláírás nem található.
A Microsoft digitális aláírás biztosítja, hogy a szoftver tesztelve van Windows operációs rendszerben, valamint, hogy nem lett módosítva a tesztelés óta.
A telepíteni kívánt szoftver nem tartalmaz Microsoft digitális aláírást, tehát nincs biztosíték arra, hogy a szoftver megfelelően fog működni Windows rendszerben.
A programcsomag neve
Ha böngészni szeretne a Microsoft által digitálisan aláírt szoftverek között, keresse fel a Windows Update webhelyet (http://windowsupdate.microsoft.com).
Folytatja a telepítést?
Igen, nem, elutasítja, még gondolkodik rajta, azt sem tudom melyik bolygón vagyok.
Utóbbi.
Majd jön a telefon a megnyerő külsőm, s a pénztárca nyitogató stílusom dacára, hogy guga úr, amit vettem számítógépet rossz.
Meséljen kend!
Aztán betűzi, de már a második szó után leintem, hogy hagyja papa, az nem úgy van.
Hogy, hogy, ez neki hivatalos szöveg, nem tágít, hisz a számítógép írta ki.
Megbízható forrásból tudja, ott van előtte, most Ő mit csináljon, kinek higgyen?
Bácsika, nyugodjon meg, hagyja figyelmen kívül, és telepítsen, amit csak akar, nem lesz a számítógépnek semmi baja. Ha csak kattintgat, attól nem megy tönkre a számítógép fizikailag, relax. Bármit helyre tudok hozni, ami szoftveres hiba (bácsi semmit nem ért, csak azt, hogy nyugodjon meg). Ha nem ugrál a gépen páros lábbal, nem történik semmi rendkívüli.
De hát...
Nem!
Deeee...
Nem, nyugalom.
Hjó, akkor hallgatok magára...
De ha még is...
Nem.
Másnap előzékenyen letiltom nála a windows üzeneteket, meg mindent, amin gondolkodni kell, amúgy is csak térképeket böngészik az öreg, mert katona volt, érdekli a stratégia.
Eltelt közben egy év, s már felbátorodott, megtalálta a vezérlő pultot, kicserélte a default háttérképet egy katonaisra, kaptam tőle mailt is, hogy minden rendben, ezt a levelet Ő írta, legyek szíves visszajelezni, ha megkaptam.
Visszajeleztem, Ő ismét, hogy köszöni, nagyon jó dolog az internet.
Én mindig mondom (by Jahno), hogy nem kell odafigyelni a számítógépre, ne akarjon semmit, úgy sem tud írni semmi értelmeset, állandóan pánikot kelt.
Nincs itt semmi baj.
Mezőgazdasági furulyaszó
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hol nem volt.
Sehonnai zenészcsávó, aszongya kéne neki egy gép midizni.
Elsőre egy kutya ugrott be, ahogy pitizik, de ahhoz minek számítógép?
Ilyen sürge gyerek volt, pörgött, tüsténkedett, de mindjárt láttam, hogy egy forintja sincs a projektre, csak elismerést szeretne bevasalni részemről, hogy Ő (Ű) mekkora arc, mert hogy elmondása szerint lakodalmas zenész.
Holnapra lehetne, mert sok a munkája, elfoglalt, nem ér rá. Nem baj, ha drága, csak reggelre meglegyen.
Ez még javában a Pentium egyes korszak, Acorp atx ház, szép zöld gombbal, Vargáné táppal.
Mondom neki lecsücsi, ha már itt vagy, sármom szóba sem jöhet, nincs lehengerlés, pénztárca nyitogatás, viszont sietős.
Összedobtam neki egy elméleti gépet, aszongya árban menjünk lejjebb, ennyire jó nem kell. Megcéloztam a 70%-át, de még mindig sok, aszongya neki elég egy gumicsizmás, csak midizni kell.
Legyen a fele, de arra is húzta a szemöldökét, ráncolta a homlokát, húzta a száját.
Megálltam, s mondtam ne cicózzuk egymást, mondjad mennyi pénzből rakjak össze gépet? Aszongya nem túl sok pénze van, most vált, albérletben van, csak midizni kell.
Mi az a midizés, hagyjál már, összeget mondj!
30?
Abból kijön az alaplap, cpu, ram, max. használt S3 vga.
Szerintem neked lopott számítógép kell gyorsban, gondolom midizni az is jó nem?
Felcsillant a szeme, van olyanod?
Engem nem érdekel, ha pótkocsiról esett le, érted?
Persze, mi sem természetesebb ennél.
Megadtam neki egy haverom telefonszámát, állandóan drogozik, és az inkálnál kidobóember, sosincs képben, de legalább elég smirdli módon társalog telefonon keresztül. A srácot elküldte a francba, és megfenyegette, hogy ha megtudja ki az, akkor kitapossa a belét.
Lehet jobban járt volna Jahno-val.
Pár nap múlva beállított hozzám a srác, hogy nincs senki ismerőse, nem tud kihez fordulni, segítenék e neki eladni a szintetizátorát, mert nincsen pénze.
Feladtam neki egy hirdetést az aproneten az ő adataival, s megígértem, ha valaki mailban jelentkezik, akkor felhívom.
Mielőtt elment még megpumpolt egy ezresre, nincs mit ennie, meló sincs, pedig lagziban szarásig enné magát, mondta sajnálkozva.
Végül eladta a szintit nélkülem, valahogy melója is lett, mert hat hónap elteltével pénzzel a kezében állított be, hogy most aztán rakjak neki össze egy vadállatot, pénz nem számít.
Újabb hónapok elteltével úgy állított be, mint az ázott veréb, adjam el a gépét, mert súlyos gondokkal küszködik.
Azt tanácsoltam neki, hogy hagyja itt a számítógépét, és egyben felejtse is el, hogy van neki. Keressen a problémájára más megoldást, mint ha a számítógép, mint lehetőség nem létezne.
Hápogott egy sor dehátot, de napokkal később újra megjelent felderült arccal, hozott egy szatyor sört, és sűrűn hálálkodott, hogy guga te milyen okos vagy, majdnem eladta a jó gépét.
A vadállat.
Ez a nagyobb gépem van, mint másnak betegség engem sem került el.
Már javában a PIII. derekán jártunk, de még nem volt képben a tualatin. Egy zalai cég tulaja járt fel rendszeresen Budapestre számítógép alkatrészekért, mellette porba fingó voltam, de azért kezet fogott velem, hogy szia guga.
Tőlem olyan alkatrészeket vitt, amit már újonnan nem tudott beszerezni.
Egyszer aztán látva a transit belsejét elcsábultam, mondtam neki nem kell kápé, adj alkatrészeket.
Urristünn, dual PIII. alaplap, 2db 1000MHz, 2db 512sd, MX400.
Alig hittem el, atya ég, ezt most berakom az aláírásomba, mindenki lehidal, guga igaz ez? El fognak képedni, lemerevednek, ilyen konfig nem is nagyon van a pórnép kezében.
Eufória.
A szokásosnál is gondosabban építettem át a gépemet, tiszta spiritiszta. Ezoterikus gondolatok cikáztak a fejemben, van Isten, guga révbe értél, befutottál, bazmeg öregem, ilyen gépe senkinek sincs a fórumon, fúúú.
Akkurátus mozdulatokkal telepítettem újra a win98-at, ami semmit sem tudott kezdeni a 2db processzorral. Akkor csak a Linux egyes változatai, és talán a win2000 kezelte a dual procit.
Este aztán kéjesen bevasaltam az elismeréseket, hízott a májam.
Utána megnéztem a leveleimet, zenét hallgattam, fórumoztam, s lenyomtam egy Revoltot a fiammal.
Másnap ugyanez, harmadnap is.
Negyednap már a kutyát sem érdekelte, hogy guga beinvesztált egy vadállatba.
Ötödnap már engem is hidegen hagyott.
Hatodik nap újra nihil, és csalódottság lett rajtam úrrá.
Hiába van nagyobb gépem, ugyanazt csinálom rajta, nincs kihasználva.
Én nem használok grafikai, vagy tervező programokat, teljesen feleslegesen dobtam ki egy csomó pénzt az ablakon.
Lehiggadtam, s hűvös fejjel eladtam az alaplapot, csak a vga kártyát tartottam meg, akkor 32.000 Ft-ba került.
A srác, aki érte jött, hozott egy Abit BP6-os alaplapot, 2*533MHz Celeronnal, 2*256 sd rammal, mert az a lap csak a 256-os, két oldalas modulokat kezelte.
A srác teljesen odáig volt, áradozott, hogy tyű. Úgy ment el, hogy a föld felett járt, teljes extazis, eufória.
Én csak legyintettem, minden csoda 3 napig.
