Bevezető

A kínai telefonokról mindenkinek megvan a maga véleménye attól függően, hogy épp milyen készülékkel találkozott. Ha valaki a Vaterán kezdett bele az ismerkedésbe, akkor nagy eséllyel egy hamisítványba futott bele. Az ott árusított készülékek gyakran ígérnek 4 GB RAM-ot, erős processzort, kiváló felbontást, aminek a vége többnyire csalódás – no persze nem az eladó számára, ő jól jár. Azok, akik alaposan utánajártak, kikérték mások véleményét, elolvastak teszteket, általában örömmel használták, használják készülékeiket, nem ritkán már a sokadik mobilt megvásárolva.

Olyanok is akadnak, akik először a szolgáltatói kínálat legalján található „fapados”, vagy sajátmárkás kínai készülékekkel találkoztak először. Itt azért már remek ajánlatokkal is lehet találkozni, több ajánlott készülékről is olvashatunk a mobilarénás tesztek között. Végül pedig ott vannak azok is, akik egy OnePlus, Oppo, IUNI, Honor készülék révén találkoztak először kínai márkákkal, és az maradt meg bennük, hogy az Ázsia ezen országából származó készülékek teljesen egy szinten vannak a kontinens más országának termékeivel.

Az első kínai okostelefonom még Windows Mobile alapú volt 2005-ből, amivel nagyon meg voltam elégedve (az előző években még külön PDA-t és mobilt használtam), de már abban az évben a kezembe akadt egy olyan készülék is, aminek a nevére nem emlékszem, de arra igen, hogy sokat ígért a specifikáció, csak épp semmit sem lehetett normálisan használni. Azóta 10 év alatt hozzávetőlegesen kétszáz kínai telefon volt a kezemben (nem számolva az egyéb brandeket), és most azért kezd alábbhagyni ez az őrület, mert két hónapja egy újszülött veszi el az eszemet, nem hagyva időt és teret feleslegesnek tűnő dolgoknak.

Azért meg nem szűnt a hóbort, így továbbra is vagy fél tucat okostelefon pihen nálam, melyek közül a legolcsóbb és legalapabb készüléket szeretném kicsit górcső alá venni. Ez pedig nem más, mint egy Landvo L500s. Ha a név nem mond semmit, még nem jött el a világvége. A cég 2014-től készít (készíttet?) telefonokat, eddig 14 modell került a piacra, ennek nagy többsége a tavalyi évben, ami előrevetíti, hogy jövőre nem várható túl sok készülék.

Az eddigi paletta egyik tagja sem hagyott maradandó nyomokat a mobiltelefónia történelmében. A bemutatásra kerülő modell a társaság egyik leggyengébb tagja, ami persze az árcímkén is megmutatkozik, hiszen – már az elején lelőve a poént, elárulom, hogy – 20.000 Ft körüli áron beszerezhető készülékről van szó. A kérdés nem az, hogy olcsó, hanem hogy mit kapunk ezért a pénzért és megéri-e az árát. Nézzük.

Külső

Kezdjük a pakkal!

A doboz egyszerű hasáb, semmi különleges nincs a kivitelezésében. Szürke kameraikonszerű piktogramok borítják a külsőt, némi Landvo felirat társaságában, amiből egy kék oldalfalú doboz húzható elő. Ebben találjuk a telefont az akkumulátorral, alatta pedig egy töltőadapter, egy adatkábel, valamint egy headsetnek tűnő tárgy, egy átlátszó szilikon tok, némi dokumentáció, valamint a kijelzőn található védőfólia mellett egy tartalék darab pihen. Kifejezetten kellemes látvány ennyi mindent észlelni egy ilyen olcsó készülék esetén. Nézzük a telefont magát.

A készülék fekete és fehér színben létezik, nálam ez utóbbi variáns vendégeskedik. Első ránézésre nem a kétpálcás céllövöldés műanyag kacatok jutnak eszünkbe. Kézbe fogva meglepően súlyosnak hat a készülék, a maga 154 grammjával semmiképp sem a pehelysúlyú telefonok közé sorolandó. A fizikai mérete átlagosnak mondható, 142 mm magas, 71,4 mm széles, a vastagsága pedig 8,9 mm. Egy Samsung Galaxy Grand Prime-mal összevetve azt látjuk, hogy a súly is hasonló (156 g), valamint a fizikai méret is (144,8 x 72,1 x 8,6 mm). Így rátekintve a kínai készülékre, már nem is tűnik elrettentőnek – de túl vonzónak sem.

Az előlapon az 5” átmérőjű kijelző terpeszkedik a maga 480x854 pixeles felbontásával, ami 195 pixelt jelent egy négyzetinchnyi területen. Ez az érték bő két éve még a Galaxy Mega 5.8 értékét verte, de azt kell, hogy mondjam, hogy manapság már kevés. A technológia IPS, abból sem a legjobb minőségű, de ezt a magas fényerővel kompenzálja. A hasznos felület, azaz a kijelző az előlap 67%-át uralja. A keret 0,33 mm a két oldalon, felül a hangszóró, a 2 MP-es kamera és a szenzor, alul pedig a három androidos kezelőgomb található.

A készülék oldala fémesnek hat, de véleményem és adatlapok szerint ez inkább műanyag, bár elég jóra sikeredett. Alul egy mikrofon apró nyílása található, az átellenes oldalon pedig a microUSB és a jack csatlakozó várja a „behatolást”. A bal oldal síkját nem töri meg semmi, a jobb oldalon a bekapcsoló gomb és a hangerőszabályozó kétállású kapcsolója érhető el, melyek nem lötyögnek, nyomáspontjuk határozott.

A hátlap kellemes tapintású, alul a hangszórórács rejti el – kicsit talán túlságosan is – a hangszóró névre szégyent hozó hangkeltő egységet. Felette az ezüstszínű gyártónév töri az egyhangúságot. Fent középen a kamera csúcsosodik ki, mely alatt az egy LED-del rendelkező villanó várja a használatot. Ezt a világító alkalmatosságot fotózáshoz csak közeli képek esetén érdemes igénybe venni, viszont kulcskereséshez, sötétben hirtelen segédeszközként azért használható.

Ha a gombokat nem csak nézegetni akarjuk, hanem be is nyomjuk, akkor feléled a 480x854 pixeles 5” méretű kijelző. Ahogy már korábban is említettem, a megjelenítő eszköz nem a legrészletesebb felbontású, kifejezetten gyengének számít manapság a WVGA felbontás ekkora méretben. Papíron IPS technológiájú, de a betekintési szög elég hitvány, semmiképp sem éri el az alsóközép-középkategóriát.

Hardver, szoftver

A készülék „szíve” egy 1,4 GHz-en pörgő nyolcmagos MTK6592 processzor ARM Mali-450MP4 grafikus támogatással. Emellé 1 GB RAM-ot társítottak, hogy a megfelelő sebességet biztosítsa a felhasználók számára. A háttértár 8 GB, amiből 6 GB marad szabadon, melyet kettéosztottak, ami nem segít a megfelelő kihasználtságban. Mindez az Antutu nevű pontosztogatós játékban 28.000 feletti értékkel próbálja meg elkápráztatni azokat, akiknek ez a szám határozza meg a készülék használhatóságát.

Ez a hardver a hétköznapi használathoz elegendő, a lapozások, programok megnyitása rendben zajlik, folyamatosan történik. Messze nincs az a fajta sebességhiány, mint ami jellemzi akár a Lenovo A2010-et, akár a Samsung vagy Huawei hasonló áron megkapható alsókategóriás készülékeit.

A szoftverre tekintve egyébként csak egy árulkodó jelet találunk, ami arról tájékoztat minket, hogy nem egy stock Android van a készülékünkön, ez pedig a feloldáskor megjelenő kör, illetve az abba írt Landvo felirat. Ezen kívül a gyári 4.4.2 Android rendszert találjuk a készüléken, semmi extra körítéssel. Nem érdemes várni az újabb szoftverfrissítést, mivel nem valószínű, hogy bármi ilyen érkezzen a készülékre.

Kiegészítő szoftvereket nem érdemes keresni, semmi extrát nem kapunk. Ez kínai készülék esetében azonban még jót is jelent, hiszen így nem kell attól tartanunk, hogy a memória felét megtölti a kínai szoftverek garmadája.

Multimédia, adatkapcsolat, akkumulátor

A kamerákkal kezdem, hogy hamar túllépjünk a legrosszabbon. Gondoltam, hogy rakok be tesztképet, de azok elkészítése után rájöttem, hogy nincs értelme. A kamera röviden és tömören: pocsék. Arra persze használható, hogy egy QR kódot beolvassunk, vagy hogy egy szöveget lefényképezzünk, esetleg egy balesetnél nagyjából a helyzetet megörökítsük, de valódi fényképek készítésére nem érdemes használni.

Ugyanez igaz az előlapi kamerára is. Ha nincs más, akkor Skype-hívás esetén látni fog minket a másik fél, bár a kamera képe mellett ne bízzuk magunkat a túloldalon található sebészre, hogy ezen keresztül irányítson minket egy kullancs kiszedésénél.

Zenelejátszó van a készülékben, természetesen a gyári applikációt vehetjük igénybe. A hangminőség nem kiemelkedő, de még csak nem is átlagos. Megkérdeztem diákokat is, akik a nagy nevek alap készülékeivel integrálódnak a telefónia világába, ők nem találták rossznak. FM rádió is található a mobilban, mely a fülhallgató csatlakoztatásával kelthető életre.

Adatkapcsolat tekintetében ne várjunk túl sokat. Itt a HSDPA a csúcs, melyet akár mini, akár micro SIM kártyán tud biztosítani, emellett a szokásos Bluetooth és Wi-Fi bújik meg a ház alatt, valamint egy microSD foglalat, de NFC-t, infrát, 4G-t nem érdemes keresnünk sem a készülékben, mert úgyis csak csalódás várna ránk.

A Wi-Fi közepesen gyenge, de nem dobálja a jelet; volt már rosszabb készülék is a kezemben, de ez nem teszi erősebbé a vételt. Szenzorokból gyorsulásérzékelő és fényérzékelő, valamint közelségérzékelő található a készülékben, amivel néhány drágább készüléket is rendre utasít.

Az akkumulátor pozitív meglepetést okozott. 1800 mAh-s telep bújt meg a hátlap alatt, amivel némi telefonálással, SMS-sel, folyamatos 3G és Wi-Fi kapcsolattal, naptárral és kevés böngészéssel két-három napot elment. Persze ebben nem volt semmiféle játék, csupán célszerű használat. Azért nem árt megjegyezni, hogy a végén az akkukijelzés nem pontos, gyorsan zuhan az érték, nem lineáris.

Összegzés

Milyen készülék a Landvo L500s? Ha az itthon levő Meizu m1 Note, Innos D6000, IUNI U3 vagy TCL M3G-vel vetem össze, akkor azt mondom, hogy kicsi a kijelző felbontása, ráadásul a minősége is hagy kívánnivalót maga után. Bár nyolcmagos a processzor, ami elegendő teljesítményt ad, de komolyabb játékok már megdöccentik a hardvert.

A kamera inkább csak jelzésértékű, a szoftver már két éves. Ugyanakkor, ha nem a közép-és felsőkategóriához hasonlítjuk, hanem az alsókategóriát veszem konkurenciának, akkor azt mondom, hogy ez egy kellően erős processzorral szerelt, 1 GB RAM-os készülék, ami megfelelő minőségű összeszereléssel bír, nem recseg-ropog, minden alapvető feladatot ellát, az akkumulátora egész kellemes.

Mindehhez egy bőven megpakolt dobozt kapunk. Ha az ugyancsak kínai, de ismertebb és hazai garanciás Huawei készülékekhez hasonlítjuk, akkor ezen az áron bolti garanciával kaphatunk egy Y210-est, ami minden tekintetben sokkal gyengébb. Ugyancsak Huawei az Y600, de már 5” kijelzőmérettel és 25% felárral megkapható a MM-tól, ami még mindig gyengébb processzorban, RAM-ban, háttértárban egyaránt. Az igazi konkurenciát egy kínai készülék jelentheti itthonról, a DooGee X5, amely gyengébb processzorral, de jobb kijelzővel rendelkezik, viszont az is 5.000 Ft-tal drágább, ami többeknek már túl nagy különbséget jelent.

Összegezve azt kell mondjam, hogy a nevesebb gyártók alap készülékeit hardveresen és ár tekintetében egyszerre veri a telefon, az itthon kapható kínai készülékek nagy részét is befogja, az általánosan használt MTK6582-es processzornál pedig jobb „aggyal” bír, miközben azok legalább 50%-kal drágábbak. Az egyedüli kivétel a már említett X5, mely nemrég jelent meg, és kellemes áron kelleti magát. Hogy melyik éri meg inkább, egy Samsung Galaxy nagyon mini, egy Huawei Ascend pici-ipszilon vagy ez: mindenki döntse el magának. De ha valaki nem irtózik az első hallásra ismeretlen márkáktól, akkor érdemes számításba venni az ilyen és hasonló készülékeket egy vásárlás esetén.