Visszatapsolva: Monotron Delay
A Monotron sikerére alapozva a Korg 2011-ben három új, teljesen analóg hangszert mutatott be: a Monotribe-ot, ami egy drágább árfekvésű ritmus szerkesztővel (step sequencer), és sok egyéb funkcióval kiegészített Monotron, valamint a Monotron két közvetlen utódját, a Monotron Delay-t és a Monotron Duo-t. Utóbbi engem – szép színe ellenére – valamiért nem tudott megfogni, a Delay kapcsán viszont azonnal éreztem, hogy kell nekem. Hogy mi is az a delay? Nagyon egyszerű: veszünk egy hangot, és aztán azt különböző időközönként, csökkenő hangerőkkel megismételjük, olyan ez mint egy visszhang.
Általánosságban
A Delay – ahogyan a Duo is – már valódi tömeggyártott játékszer. Az előd sejtelmes papírdoboza helyett ez már ordenáré műanyag csomagolásban érkezik, mindenféle csicsás felirattal.
A doboz akkora, hogy akár mindhárom Monotron elférne rajta
Szerencsére a doboz az éleknél nincs összesajtolva, így egyszerűen kibontható a hangszer, illetve örvendetes módon az eszközzel szállított elemekről továbbra sem feledkeztek meg. A hangszer külleme nem változott: az előlapon öt poti, egy kapcsoló és egy hangszóró található, a hátlapon pedig egy 3,5 milliméteres Jack kimenet, és egy ugyanilyen méretű bemenet található, valamint van még itt egy potméter, ami az elődben is megtalálható, ám ott nincs jelentősége, ellenben jelen esetben van: a hátlapon elérhető, csavarhúzó segítségével tekerhető potival az LFO burkológörbéjének alakját állíthatjuk, de erről majd később. A magas alapzaj itt is adott, ráadásul kettőről is beszélhetünk: az egyik a Monotrontól már megszokott alapzaj, a másik pedig a delay áramkör zaja. Ez utóbbira szerencsére hatást gyakorol az eszköz beépített szűrője, így jobb híján legalább művészi eszközünkként tudjuk használni. Polifónia és sztereó hangzás továbbra sincsen. Nézzük hát, hogy mihez férünk hozzá az előlapról.
A VCO potméterét elhagyták
Az eredeti Monotronnal ellentétben a Delay-en nincsen külön potméter a VCO-nak, hanem az egészében a billentyűzetről használható. Ez 7-8 oktáv, ami az előd teljes hangterjedeleméhez képest összesen egy oktávval jelent kevesebbet.
Több hullámforma az LFO-n
Az LFO a Monotronnal szemben fixen a VCO-t, azaz a hangmagasságot módosítja. A kapcsoló továbbra is három állású, és az LFO alapvető hullámformáját állítja. Az első egy háromszög burkológörbe; ezt gyakorlatilag egy egyenlő szárú háromszög formájában kell elképzelni, a második pedig egy szabályos négyszögjel: a VCO 50%-ot tölt az egyik állapotban, aztán átmenet nélkül 50%-ot a másodikban. Nagyon hasznos funkció, hogy az LFO burkológörbéjét a hátlapba épített potméterrel módosítani tudjuk.
Három- és négyszögjel
A háromszögből fűrészfogat készíthetünk, ráadásul rögtön két félét: vagy rövid felfutásút, hosszú lefutással vagy fordítva. Természetesen ez is analóg módon működik, azaz a potméter tekerésével a szabályos háromszög folyamatosan alakul át derékszögűvé. A szabályos 50-50%-os négyszögjelet pedig átalakíthatjuk, hogy a VCO csak nagyon rövid időket töltsön az egyik vagy a másik állapotban.
Más tekintetben a Monotronról már ismert két vezérlőt kapjuk: egy átlátszó, megvilágított potit az LFO sebességéhez és egy másikat a burkológörbe mélységének állításához. A sebesség nagyságrendileg megegyezik az előd értékeivel (1/14 Hz~350 Hz), fontos különbség viszont, hogy itt az LFO-t nem triggereli a gombnyomás, hanem az állandóan fut körbe.
A szűrő kevesebbet tud
Bár a hangszín állításáért továbbra is ugyan az a VCF áramkör felel, a „peak” poti sajnos eltűnt. A helyét egy fix ellenállás képében egy állandó rezonancia érték vette át, ami nem is túl magas, nem is túl alacsony. A szűrő továbbra is masterként szűr minden hangot gombokkal, delay-jel, bemenettel együtt.
A delay effekt
Az öt potméter közül az utolsó kettőt szentelték a delay effekt paraméterezésére. Ezek közül az első alatt a Time felirat díszeleg és a visszhangok között eltelt időt állítja, a második pedig Feedback alias alatt ezeknek hangerejét. Mindkét tulajdonság igen bő keretek között állítható, a Time potmétere képes egy nagyobbacska pince hangulatától egészen az egy másodperces visszhangokig menni, a Feedback pedig a nulla másodperces elnémulástól a soha el nem halkuláson át egészen az erősítésig (gerjedésig) állítható. Igaz viszont sajnos, hogy a jel ilyenkor egy idő után annyira degradálódik, hogy már csak alig hasonlít az eredetire. Írtam már a magas zajszintről, ami kéretlen-kelletlen jelen van, viszont ha már így alakult, szabadulni meg úgysem tudunk tőle, egész szép fehérzaj-effektek kerekíthetőek ki belőle.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
