Hirdetés

Kína haladóknak - Chaozhou és Shantou

Bevezető Napi szinten látom, hogy a kínai vízummentesség meghosszabbításával nemcsak a magyar, hanem más európai...

Bevezető

Napi szinten látom, hogy a kínai vízummentesség meghosszabbításával nemcsak a magyar, hanem más európai országok állampolgárai is látványosan gyakrabban veszik útjukat Kína felé, így az úticélok között Peking, Shanghai, Xian, a Gyöngy-folyó torkolatának nagyvárosai bukkannak fel legtöbbször. Ezúttal azonban semmi ilyesmiről nem lesz szó, nem lesz hi-tech csilivili városközpont, mindenféle futurisztikus csecsebecse (többnyire), világhíres világörökségi helyszínek, hiszen egy olyan részén jártunk az országnak, mely - bár alig 1,5 óra vonatútra van Kína technológiai központjától - még többnyire kimaradt a „kínai jellegű modernizáció” feltartóztathatatlan folyamából.


A Chaozhou-ban található Paifangjie részlete.

Egészen biztos vagyok benne, hogy tucatnyi ilyen város(ka) van még Kínában, azonban Chaozhou és kisebb részt Shantou minden igényünknek megfelelt: Nem voltak túl messze, valamennyire osztoztak a tajvani kultúrában és, ami a legfontosabb, egy olyan oldalát mutatták az országnak, mely összhangban volt Kína, a fejemben kialakult képével. Azzal a képpel, melyet a Párt (érthetően) országos szinten is át akar formálni és ebből kifolyólag inkább azt akarja, hogy a külföldi látogatóban is a „pekingi, shanghai stb. Kína”, semmint a „chaozhou-i Kína” képe maradjon meg.


A chaozhou-i óváros egyik házának bejárata. Ez az óváros egyébként kellemes csalódás volt, hiszen a legtöbb, hasonló funkciójú városrésszel ellentétben itt minden részletből sugárzott az eredetiség, érződött a hely patinája, a felkapott sétálóutcákat leszámítva alig volt nyoma bármilyen, frissen épített épületnek, replikának.

Természetesen nem valami nyomornegyedet kell elképzelni, ám e két város hangulata teljesen más, mondhatni üdítő volt a turisták által leginkább látogatott megalopoliszokhoz képest, így a letaglózó épületmonstrumok helyett a valahol a nigériai és vietnámi között elhelyezkedő közlekedési kultúra, ortájozás, a másik ember semmibe vevésének / lesz*rásának / eltaposásának „kultúrájába” elképesztően (és gyakran meglepően) jó ételek, vendégszeretet, sőt Kínában az eddig kevésbé tapasztalt készségesség, segítőkészség is vegyült, melynek nyomán egészen kellemes élményekkel gazdagodva zártam rövid, ötnapos látogatásomat.


Chaozhou belvárosának egyik modernebb szelete.

Előrebocsájtom viszont, hogy a látogatónak (pláne, ha külföldi) a kerek, pörgethető evőasztalokon túlmenő, mélyebb ismeretekre is szüksége van Kínával kapcsolatban ahhoz, hogy tényleg élvezni tudja az utat, felismerje és értékelje a kis részleteket, illetve - hacsak persze nem hetekre érkezik a városba egy időmilliomos formájában -, tudja mit, mikor és hol keressen.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!