Odaút és az első benyomások
Utunk - hiszen feleségem ezúttal is elkísért - ismét a „kínábajárós” taipei Songshan repülőtérről indult a reggeli órákban. Elsőnek Xiamenbe repültünk, ahonnan vonattal utaztunk tovább Chaozhou felé, ám az utat megelőző napokban feltűnt, hogy a repülési idő közel 2 óra, holott Taipei és Xiamen légvonalban kb. 350km-re fekszik egymástól. A gyanúsan lassan repülő repülőnek így az az egyszerű oka, hogy az egy irgalmatlan nagy kerülőt tesz déli irányba, így az út kb. 1000km-re nő.
A Taipei - Songshan és Xiamen közötti B7 511 járatszámú repülőjáratok jellemző útvonala.
Természetesen ez a kerülő is a tajvani és kínai felek felhőtlen viszonyának köszönhető, hiszen a szorosban egymást érik a Tajvan által kijelölt repüléstilalmi zónák, így a Kína felé közlekedő nemzetközi járatok csak bizonyos déli és északi pontok érintésével repülhetnek. Szóval így lesz közel 2 óra az út, de legalább kaptunk enni s inni is a gépen.
Az érkezés viszonylag simábban ment mint tavaly Chongqing esetén, a határőr jányka nem kérdezett rá minden egyes tajvani vízum és pecsét mibenlétére, úgyhogy relatíve gyorsan átjutottam az útlevélellenőrzésen, s percekkel később már a Északi pályaudvar felé tartó buszon ülve süvítettünk tova. A busz kb. fél óra alatt eljuttatott bennünket célunkhoz, majd jegyvásárlást követően a pályaudvar roppant csarnokában bóklászva próbáltuk megkeresni a peronunkhoz vezető beszállókaput. Tényleg nem tudok rá jobb szót, ugyanis a repterekhez hasonlóan itt is csak a jegyek és a személyazonosság 432-edszeri ellenőrzése után lehet megközelíteni a járművet, de azt is csak legkorábban 15 perccel az indulás előtt, úgyhogy az embernek esélye sincs idő előtt a peronon lófrálni, vagy egyáltalán utazási szándék nélkül bejutni az állomásra.
Xiamen Északi pályaudvar várótermének (csekély) részlete.
A vonatút eseménytelenül telt el, bár túlzás nélkül állíthatom, hogy telt házzal utaztunk, így sokan egyszerűen a folyosón, az előterekben tárolták csomagjukat, melyek az utastársak és a vonat személyzetének idegeit is próbára tették. Érkezésünkkor végül én is a fejem fölé tartott bőrönndel tudtam csak leszállni, ügyelve rá, hogy senkit ne verjek fejbe a kerekekkel. Gyorsan megfigyeltem, hogy Chongqinghoz hasonlóan itt is masszív láncdohányos mindenki, akik egy 2-3 perces megállás idejére is leszállnak elszívni egy fél doboz Kossuth cigit, de persze nem mernek túl messze menni és közvetlenül a kocsiajtóknál gyülekeznek, így időnként a vonatról való puszta leszállás is speciális praktikákat kívánt.
A kínai állami vasúttársaság egyik „Fuxing” járműve Chaoshan állomáson.
A Chaozhou-t és Shantou-t kiszolgáló Chaoshan állomáson aztán szó szerint a pusztában találtuk magunkat: A pontosan a két város között húzódó vasútvonaltól mind Chaozhou, mind Shantou kb. 20km-re fekszik, az utazók pedig legfeljebb buszokra vagy taxikra, a helyi Uber(ek) valamelyikére támaszkodhatnak. Ugyan ekkor még busszal jutottunk el a belvárosba, hamar úgy döntöttünk, hogy a jövőben inkább taxizunk, hiszen nemcsak a menetidő brutális, de az apró midibusz mindenre jó, csak sok utas és csomagjaik egyidejű elszállítására nem. Itt már hálálkodtunk, hogy viszonylag rutinosan kezeltük az AliPay-es taxihívó felületet, különben tekintélyes időt vesztegettünk volna el csupán az A-ból B-be való eljutásra, hiszen a szállodánkhoz is közel 1,5 óra alatt jutottunk csak el.
A hotelünk is teljesen rendben volt, csendes, füstmentes volt a szoba is, noha a szálloda bizonyos nyilvános részein és szobáiban lehetőség volt dohányozni. Ketten 4 éjszakáért összesen kb. 60 ezer forintot fizettünk.
Általában nem szoktam külön kiemelni a szoba vagy hotel funkcióit, szolgáltatásait, de itt kifejezetten érdekes volt az Alexához vagy a Google Asszisztenshez hasonló „Xiaodu”, melyet hanggal lehetett utasítani pl. a függönyök össze-/széthúzására, a TV, a világítás vezérlésére meg még valószínűleg egy csomó más olyan dologra is, melyet nem próbáltunk ki. Talán ez nem akkora durranás már, viszont az, hogy hangutasítással rendeltünk extra ivóvizet, melyet végül szintén egy robot szállított a szobánk ajtajáig, nagyon 21. századi hangulatú volt. Ez így egy egyszeri gag gyanánt elment, azonban ottlétünk napjai alatt Xiaodu inkább az egyik fiók mélyén pihent, nehogy a tajvani függetlenségről szóló szenvedélyes beszélgetéseink véletlenül a Párt fülébe jussanak.
Annak ellenére, hogy a taipei indulástól kezdve a chaozhou-i érkezésig gyakorlatilag fennakadás nélkül, jó ütemben haladtunk, e viszonylag közelinek számító végállomás elérésére is ráment közel a fél napunk. Késő délután, kora este így már csak a hotelhez közeli részeken bóklásztunk, melynek során hamar konstatáltam, hogy igen, számomra ez az igazi kínai környezet.
Bog is említette a videójában, hogy itt vannak például ezek a fillérekért kapható, többnyire elektromos kis robogók, melyek az elmúlt évek alatt gyakorlatilag átvették a gyaloglás szerepét a helyiek életében: Zebránál, járdán, bármely vízszintes felületen találkozhatunk velük, ám szerencsére végsebességük limitált, nehéz halálra gázolni vele bárkit. Kicsit zavart mondjuk, hogy a járdán sétálva ledudálnak, illetve nekem is figyelnem kellett, hogy mikor robban ki elém vagy mögém egy ilyen jótét lélek, ám sajnos én és feleségem még a kőkorszakban ragadtunk. Egyébként a város nagyon kellemesen bejárható gyalog is, a járdák szélesek, noha nagy részüket - a fentebb említett okokból kifolyólag - parkolónak használják.
Aztán itt van az, hogy gyakorlatilag az egész város egy nagy piac. Napszaktól függetlenül a város teljesen véletlenszerű pontjain találkozhatunk a legkülönfélébb portékát terítő, spontán csoportba verődött árusokkal, akiktől a zöldségektől és gyömölcsöktől kezdve a cukornádon át (középső kép) perifériás vénakanülig mindent kapni. A kajaárusoknál egyébként a legtöbbször nyugati gyomornak is abszolút bevehető fogásokat találni, ráadásul Google Lens és társai korában gyakorlatilag azonnal megismerhetjük az étlapok tartalmát is akkor is, ha nem éljük a kínai nyelvet.
Látogatásunkat így - mondhatni szokás szerint - az ételek és a városban található, viszonylag csekély számú turistalátványosság, az óváros, a nagyobb és híresebb hangzhou-i társa után csak Kis-Xihu-tónak keresztelt park, a Guangji-híd és néhány egyéb, menet közben felfedezett érdekesség köré szerveztük.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!