Hirdetés

2019. április 23., kedd

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Kellemetlen

  • (f)
  • (p)
Írta: |

A helyszín vidéki kis-közepes város, a végvárrendszer délnyugati főkapitánysága, ha úgy jobban tetszik.

[ ÚJ TESZT ]

A helyszín vidéki kis-közepes város, a végvárrendszer délnyugati főkapitánysága, ha úgy jobban tetszik. Az időpont kb. egy-másfél órával dél előtt. Éjjel esett egy kis eső, és most a Nap éppen azt próbálgatja, hogy az jobb-e, ha kisüt, vagy az, ha inkább a vékony felhők mögül dereng elő. (Azóta sem döntötte el.)

A forgalom gyenge, a levegő friss, az utcák szinte kihaltnak tűnnek. Éppen azon gondolkodom, hogy sosem látom ilyennek a várost, nekem csak munkába menő, meg az onnan hazafelé tartó csúcsforgalom jut. Meg persze azon, hogy akinek lejár a jogsija, járhat gyalog, de legalább leléphet egy kicsit a munkából, és láthatja a hétfő délelőtti nyugalmat. (És csak azért sem húztam fel magam a Magasságos Okmányirodán, mosolyogtam az ügyintéző hölgyekre, udvarias voltam, minden papírom megvolt, mindenről volt fénymásolatom is, egy pillanatig el is töprengtek rajta, hogy talán nem csak a jogsimat hosszabbítják meg, hanem kiállítanak egy csökkent értelmi képességet igazoló okmányt is, de aztán úgy gondolták, hogy minek annyit írni, ha nem muszáj.)

Megállok a lámpás zebra előtt, és bambulok az égre. Írhatnám azt is, hogy kihasználom az alkalmat és rágyújtok, meg tény, hogy sokkal szebben hangzana az, hogy "galléromat felhajtván hátat fordítottam a szélnek, és öreg Zippóm lángját a cigaretta végéhez érintettem", de sajnos az a helyzet, hogy átlagosan csak szökőévente dohányzom, akkor is inkább szivart égetek, és azt sem az utcán, inkább valami süppedős ülőalkalmatosságban, esetleg egy kis konyak kíséretében.

Ezért is piszkálta a csőrömet, hogy az enyhe szellő nem a szokásos oxigénadagomat, hanem újabb és újabb cigarettafüstpamacsokat hord az orrom alá. Mellettem két kölyök, ketten együtt talán annyi idősek, mint én egyedül, pedig én is még ellátogathatok nem vénnek való vidékekre... Ők is a zöldre várnak. A felszerelésük a szokásos: térdig letolt oldalzsebes bő nadrág, csuklyás felső, valami viharvert, nonfiguratív elemekkel díszített tökfödő és lowrideresített bmx. A szájukból ernyedten lóg a cigaretta, eszembe jut tanult kollégám mondása, miszerint "az ilyen magas, vékony úriemberek azért cigarettáznak, mert nem tudják annyira összeszorítani a szájukat, hogy egy emberes szivart meg tudjanak tartani benne." Hát, ebben lehet valami. Elég modellalkatúak a srácok. Vagy ha úgy tetszik, kínai tornászlány-alkatúak.

Az egyik srác (nyilván ő a főnök, nem lehet nem észrevenni az alá- és fölérendeltségi viszonyt) komolyan magyaráz a másiknak, aki áhítattal hallgatja. Nem egészen értem, hogy miről, a beszéd közben is szájban tartott cigaretta erősen torzítja a kimenő jelet. De aztán a főnök kiveszi a cigit, hogy leverje róla a hamut.

"- Meg aztán olyan is van, hogy mindenféle zsaruk állítanak meg, aztán igazoltatnak, meg kérdezgetik, hogy milyen iskolába jársz, mér' nem vagy ott, meg ilyenek...
- Tényleg?
- Hát telefonálgatnak, hogy tényleg igazat mondtál-e, ellenőrzik, hasonló szarságok...
- És?
- Hát semmi. Semmit se tudnak csinálni.
- Ja, akkor f*sza.
- Ja, ja. De azér', tudod, kellemetlen."

Zöld. Rálépnek a pedálokra, és a gyalogosok között elviharzanak.

Én is elindulok, és arra gondolok, hogy pajtás, bizony rátapintottál a lényegre: ez bizony kellemetlen.

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.