Hirdetés

2019. április 19., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Instant állatságok

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Instant állatságok Nem mondanám, hogy egy elborult állatrajongó lennék, azt vallom, hogy...

[ ÚJ TESZT ]

Instant állatságok

Nem mondanám, hogy egy elborult állatrajongó lennék, azt vallom, hogy mindent kezeljünk a helyén. Macskát simán farba rúgom, ha bejön a lakásba.
Nem véletlenül kezdtem a macskával.
Tanyán nőttem fel, az állatokhoz való viszonyomat onnan hoztam. Volt tehenünk, bikánk, kecskénk, rengeteg pulyka, gyöngyös, kacsa, liba, nyúl, malac, ami egy tanyán megfordul. A haszonállatok mellett volt kutya is, macska is.
Az első kutyámat a vadászoktól kaptam, Lilla volt a neve, meglőtték véletlenül és utána már nem tudták munkára fogni. A tanyánkon épült és lábadozott, majd szerzett nekem sok örömet.
Kormi és Princz a két fekete tacskó, az egyiket lemérgezték a szomszéd cigányok, mert állandóan jelzett, ha jöttek át tyúkot lopni. Kormi az hülye volt, csak a farkát csóválta nekik, ennek köszönhette az életét.
Az első macskám neve Piros volt, nagy marha kandúr, ha kifeküdt a gangra napozni két gerendaközt simán betöltött, fene a száját. Ha párzási időszak volt, nem láttuk egy hétig.
A következő macskám Részeg volt, nem ivott, de úgy járt, a neve is az lett. Elcsapta egy autó és túlélte, megsérült az agya. Egy métert sem tudott menni egyenesen. A szénaboglyában bújtattam a balesete után, hordtam neki a tehenektől tejet és egyszer csak lábra állt. A mozgáskoordinációs problémák ellenére rendre megfogta az egeret. Nem csinálta bonyolultan, alkalmazkodott a megváltozott képességeihez, odaült a lyuk mellé és várt, ha kidugta a fejét rárabolt, ha elvétette, nem üldözte.
Később jött egy foxterrier, kóbor kutya volt, letáborozott a tanyánkon, bírta az életet. Néha két méter magasra is felugrott. Emlékezetes eset volt, amikor levittem fürdetni a megáradt kőrösre, bedobtam egy ágat, hogy hozd vissza, nem találta, de belekapaszkodott egy kidőlt fába, amit sodort a víz. Úgy kellett kérlelni, hogy jöjjön ki a vízből, mert abban a hitben élt, hogy Ő húzza a fát, nem a fa őt.
Anyám kapott ajándékba egy zsemleszínű, korcs kutyát, Eszünk lett a neve. Ha ebédeltünk, akkor a rántott csirke csontját ledobáltuk neki a földre és hálás, csillogó szemekkel ropogtatta el. Nem is akart anyám nevet adni neki, egyszer, ahogy ültünk a gangon az asztalnál, elkiabálta magát, hogy eszüüünkkk…!!!
A kutya előbújt a vackából és utána mindig erre jött elő. Tanyán élni azért jó, mert minden hétvégén sült hús, rántott hús van az asztalon. A telkünk egy kilométer hosszú volt és majdnem olyan széles, bizonyos pontokon a lucernás miatt nyitott. A végében akkora domb, mint a városligeti, széltében patak és akácerdő.
Mostoha apám mindig mondta, hogy mire körbe nézi megéhezik, szerette is a hasát, fene a czafrangját, nem vetette meg a jót. A kamrában rengeteg disznóság lógott és demizsonban házi bor.

Hosszú szünet, elköltöztem Budapestre, a fővárosban merőben más célból és módon tartanak állatokat. Nem rúgják farba, ha bemegy a lakásba, mert együtt élnek velük, egy légtérben, nem ritkán egy ágyban. Mikor albérletben laktam a Ria néninél, aki a második anyámként viseltetett irántam, vettem neki egy kis Labrador terriert, a Nérót.
Néró átlagos kutya éveket élt, rengeteget vittem sétálni a hegyekbe és rajongott értem, Ria néniért, Robiért és Rudiért, de mindenkiért, aki betért.

Hosszú szünet, elköltöztem a Ria nénitől. Megnősültem, házat vettünk Szigetszentmártonban és az egyetlen állat, ami kötődött hozzánk, az egy féllábú rigó volt. Iszonyat szemtelen és közvetlen volt. Ültem a teraszon és simán beidétlenkedett, majd kérdőn rám nézett. Mindent megevett, amit odadobtam neki. Megváltozott képességeihez alkalmazkodva elfogadta tőlem az élelmet. Direkt vettem neki madáreledelt.

Megint szünet, beköltöztünk újra Budapestre a Gizellába. Hát az valami rohadás, most mondjam azt, hogy igénytelenek? Nem elég, hogy bokáig ér és bűzlik az utca a kutyaszartól, de még puszilgatják is Őket. Hja, ezt muszáj elmesélnem, van egy piás öregasszony, a Döme néni. Senki nem tudja miért ez a neve, de nem is ez a lényeg.
Döme néninek van egy öreg kutyája a Friki, én csak hordónak becéztem, mert levegőt alig kapott, olyan kövér volt és centiseket lépett. Nahhh, ez a Friki hordó, míg a gazdája trécselt és tartotta pórázon, addig felfalta a valaki szarát, amit aznap éjjel odatermelt az egyik fa tövébe.
Mit van mit? Rájött a szükség, oszt elvégezte, Friki hordó meg ingerenciát érzett az emberi ürülékre és szépen benyalta, ahogy az ösztön diktálta neki.
Döme néni meg éppen szapult valakit sűrűn, hogy fene a grabanczát, a disznaja, nem fizeti se a közöst, se a többi számlát, csak iszik egész nap, dolgozni se.
Majd odahajolt s magához ölelte az elégedett bajszú Friki hordót, és azonnal eltolta magától, sűrű szitkokat szórva irányába, hogy mitől vagy te ilyen büdös? Mondtam volna neki, hogy hááá de kérem a kutya szart evett, nem is keveset, de a Döme néni engem valamiért nem bírt és ezt a tudtomra is adta, így csak magamban vihogtam, hogy azzal a puszival, amit a Friki szájára adott, Ő is belenyalt a trágyába.

Budapesten nem tartottunk állatot, a nejem nem tűr semmit a lakásban, ezt vallom én is, ha nincs meg a feltétele, akkor inkább ne.
Vagy sündörög szabadon az udvarban és ugat kedvére, vagy nélkülözzük a kutyát. Nem leszünk önzőek, hogy a magunk öröme miatt bezárjuk egy előszobába, és szárazeledellel tömjük, amíg gücsörtök nem lesznek rajta, és el kell altatni a fájdalom miatt.
Társasházban amúgy sem kifizetődő kutyát tartani, mondok egy példát. Volt a szomszéd házban egy kaukázusi juhász. Hajnalban vitték le sétálni a negyedikről és már a lépcsőházban fegyelmezni kellett hangosan, hogy Morgó!!!, Mooorgóóó!!! Lassan, ne ugasss!
Nem elég, hogy a kutya csaholt örömében, hogy végre lemehet az utcára szagokat érezni, mások kutyák pisijét, kakiját és emberi ürüléket szaglászni vígan, ahogy az ösztön diktálja, még a gazdája is kiabált vele, hogy ne csaholjon és azt is lassabban.
Nos, ennek az lett a vége, hogy Morgót megmérgezték, valaki a házból, aki hajnalban pihenni kívánt és nem egy éles női hangra ébredni, aki fegyelmezi a vinnyogó kutyát.
Nem kívánok állást foglalni, elég volt ábrázolni. Sosem az állat a felelős.

Hja [Gucska], a Gyurlacitól kaptuk ajándékba, kiterült volt egy méter is, annyira szép volt és játékos meg eleven, hogy szerintem ellopták, mert nyomtalanul felszívódott.

2007 augusztusában elköltöztünk Budapestről Bánkra. Bánk egy falu, kedves, aranyos, Nógrád megyében a legszebb hely, aki nem így gondolja, az velem találja magát szemben :)

A második nap bejött az udvarunkra két éhező és büdös kiscica. Lehettek vagy két hónaposak, ciki is volt, mert előtte már megegyeztünk a Gyurlacival, hogy kapunk tőle macsekot, de közben ide ette a fene ezt a két macskát és így lemondtuk a Gyurlaciét.
Gyerekek rajongtak érte, reggel, ahogy kiléptünk a teraszra már vártak, a szőnyegre kuporodva aludtak és belopták magukat a szívünkbe.
Ahol lakunk, az két kilométeres utca, víkend terület, hét közben nincs senki, péntektől vasárnapig van élet, után csend, télen meg senki. Az utca másik végében lakik a Garas Dezső, de olyan messze, hogy köszönni sem tudunk egymásnak.
A két cica sok örömet szerzett nekünk az első pár hónapban. Az egyik teljesen fekete és Noddy lett a neve, a másik foltos és sokat zabál, ezért elneveztem Degesznek.
Degesz az első olyan macska volt, aki nem félt a víztől. Fiamnak (Levente 11) van horgászengedélye és lejárunk a tóra halászni. Kis keszegeket, naphalat, sügért szoktunk fogni, direkt a macskáknak. Degesz egyszer olyan falánk volt és ideges, hogy miután a lábával nem tudta kivenni a vederből a halat, bedugta a fejét a víz alá és a fogával marta meg, majd kiemelte és jóízűen elfogyasztotta.
Csak egy gondolat erejéig, az állatok egymás iránt szolidárisak (vagy félreértettem), eddig az összes macska a fejét leharapta a halnak, azonnal és gyorsan, hogy ne szenvedjen.
Elmondtam a bánki lelkésznek is ezt, azt mondta, hogy szerinte azért, mert a hal legfinomabb része, azért.

Augusztustól januárig nem volt semmi gond, a telkünkre bejött rengeteg macska, nem túlzok, napi 20-25 néha több. Mert ugye a pesti, ha eljön három, vagy több napra, akkor hozza a macskát is, de a macska nem kutya, nem hallgat a parancsszóra, hogy gyere ide. Lófaszt megy oda, elindul kíváncsiskodni, azt sem tudja hol van, nem eszik ugyan szart, de miután magára hagyták, megtalálja az embert, aki én vagyok, mert én itt lakok. Megáll az ajtóban, mert érzi, hogy élünk, eszünk, lakunk, és jut neki is. Sorban állnak a bánki víkendes macskák a teraszon és várják a falatot.

Egészen addig, amíg meg nem jelent [Zvolenszki Pupák], a kideríthetetlen fajtájú, eredetű kutya. Januárban kirakták egy autóból és lelkesen futott utána, mert a gazdája ugye…
Egy-két nap elteltével azonban kétségbeesetten és riadtan kutatott élelem után. Szétszedte az utcára kirakott szemetes zsákokat, majd kikötött a házunk előtt, mert mi emberek vagyunk és élünk. Jut maradék. Félve fogadta el, evett bele, de ide szokott s végül a nagyobbik fiam, Levente csalta be a házunkhoz.
Nahhh, január óta nincs macskánk, vagy is egy darabig nem volt.
A kutya jelenléte automatikusan elüldözte a macskákat.
Egy ideig aggódtam Noddy és Degesz miatt, de naponta láttam őket, jöttek, jelentkeztek, ettek és a lábukat a nyakukba kapva inaltak ha Zvolenszki Pupák megjelent.

A tél magával hozta Hógolyót is. Hógolyó egy igen hülye macska, kirakom neki a csirkecsontot és megszaglássza, ott hagyja. A többi macska egymás elől, morogva falja fel, vagy a kutya vakkant rájuk és sietve, krákogva tömi magába, de Hógolyó ügyet sem vet rá. Képes éheztetni magát napokig, hozzá van szokva a jóhoz. Ani tanár néni cicája, csak Ani Vácon lakik, a macskája meg itt ragadt a hétvégi házában. Hógolyó hétvégenként a legdrágább macskakajákat kapja eledelül, mert Ani szereti kényeztetni, de hét közben nehezen fogja fel, hogy ha éhes vagy eszel, ha nem, akkor lehet arrébb sündörögni.
A harmadik nap után jut el a tudatáig, hogy én nem Ani vagyok, sőt farba is billentem, ha bemerészkedik a lakásba, mert érzi a rántott csirke illatát. Szeretem a vastag prézlit, lemajszolom a húsról, aztán ügyelve, hogy a csonton maradjon még hús és a porcogó, kirakom a teraszra, de a szám még zsíros, csak utána törlöm a konyharuhába.
Nejem mindig mondja, hogy menjek lemosakodni, ne a konyharuhába töröljem az arcom, nem lehet kimosni, fene a sündörgőmet.
Hógolyó kerülgeti, szaglássza, a többi macska meg kiéhezve, morogva nekiesik és felfalja.
A harmadik, negyedik nap után azonban Hógolyó megkegyelmez nekünk és bármit megeszik, amit elérakok.

Kis szünet, nem sok, csak egy hónap, talán kettő. Az utcánkból még kora tavasszal elköltözött egy házaspár, akihez tartozott vagy harminc macska. Ők itt éltek, emberek voltak és a macskák odaszoktak. Elhozták őket Pestről, nem hallgattak a vezényszóra, hogy gyere ide, nem falták az emberi ürüléket és a mai napig ott sündörögnek a ház körül.
Van köztük egy sárga, nincs farka, és a teste feléről hiányzik a szőr, mikor megláttam azt hittem beteg. A tulaj, később mondta, hogy véletlenül rácsukta a motorháztetőt, és az lecsapta a farkát, leégette a forró motor a szőrét.

Pici szünet és azt vettük észre, hogy Zvolenszki Pupák mellé szegődött Hógolyó.
Hógolyó kutya mellett nevelkedett és hozzá volt szokva, nem ijedt meg tőle, az Ő példáját követte Olajos, aki, ami Hógolyó fia, kandúr. Három alakalommal esett bele a fáradt olajba. Ezért olajos, a nejem dührohamot kap ha elmesélem neki, mert már több alaklommal halotta.
A nejem amúgy sem egy macskarajongó, szó szerint rühelli, ha valaki macskákról beszél órákon át a jelenlétében. Szerinte az az ember nem beszámítható, aki képes csicseregni hosszú ideig a házi kedvencéről. Egyszer sem láttam Őt, macskát, vagy kutyát megsimogatni, ösztönösen irtózik tőlük. A jelenlétüket elviseli, de hozzájuk érni nem tudna.

Aztán van a kedvencem, az a macska (maradvány), ami idősebb, mint én. Azért nem, aki, mert már csak váz. Csak röviden írom le a történetét, mert egy másik posztban megtettem részletesen. A [döglött macska], ami hasonlít egy alienre, kifőzve, kilakkozva.

Gyulán a várfürdőben van a lovarda, aminek a fűtését télen úgy oldják meg, hogy két üvegfal közé szorítják vákuummal a hőt. Előttünk 1937-ben jártak a lovarda tetejében, ezt egy jegyzőkönyvben olvastam, láttam. Én medenceőr voltam 1987-ben a gyulai várfürdőben, s kíváncsi alkatként felmerészkedtem az éppen felújításban lévő üvegtetőre.
Előttem utoljára 50 éve jártak a tetőn, azóta plomba, légüres tér és egy mumifikálódott macska tetem járt.
A macskát én találtam meg és a bal oldali díszzsebkendő helyére a szívem fölé helyeztem.
Az üvegtető féloldalas, lefelé lejtős, a párától csúszós, meg is csúsztam és páros lábbal ütöttem át az ablakkeretet.
Az üveg drótos volt, és a keretén nem fért át a derekam, az acél keret megfogott.
De a lehulló üvegszilánkok eltalálták a kalocsai tanácselnök fejét, aki amúgy is szenvedett az üldözéstől, pszichiátria való alkat volt.

Elővezettek a várfürdő igazgatósága elé, (bal zsebemben döglött macska) ott volt a vörösödő fejű, kalocsai tanácselnök is és felelősségre vont. Szerinte ez merénylet és Kalocsán laktanya is van, így érthető, én börtönbe, de azonnal és véglegesen. A fürdő igazgatója szerencsére észnél volt és kiengesztelte a kalocsai tanácselnököt, aki súlyos pánikrohamokkal küszködött.

A döglött macskát hazavittem, egy nagy leveses edényben kifőztem, majd lelakkoztam, hogy az utókornak. Napokban a Helga (tőle és Pézétől kaptam ajándékba a Nikon CP 5700-ast) kérdezte, hogy a gyermekeim mit szólnak hozzá?
Semmit, még nem tudatosult bennük, hogy lakik velünk egy döglött macska is, egyelőre az élő macskákért rajonganak.
Hja, egy érdekesség. Amikor sorállományú voltam, rengeteg szekrényt feltörtek és elvittek értékeket. Kivéve az enyémet, rettegtek a döglött macskától, amit a cuccaim között tartottam. A cigányok erősen babonásak, nem is hallgatták el előttem, hogy megver az Isten, hogy ilyet művelek.

Itt kell megjegyeznem, hogy mióta kertes házban lakunk, osztoznunk kell más élőlényekkel is. Néha baszom nagy pókokkal, franc se tudja, honnan kerülnek elő, de a vége halál.
Vannak két centis darazsak, nem méh és a csípése, mint lórúgás, gyerekkoromban volt benne részem. Nők lapjával ütöm le, félbe hajtva és gyorsan, nem bírom, ha szenved.
Van egy rigónk is, a kapunkon szokott reklamálni reggelente, hogy kevés a giliszta.
Próbáltam lefotózni, hogy legalább a megtűrésért cserébe kapjunk valamit, de szemtelen volt, nem állt meg a lencse előtt egy másodpercre sem. Erről jut eszembe, a macskák, az olajos pl. kiváló fotó alany, tud [modellt állni], nem beszélve a döglött macskáról, azt oda és úgy állítom, ahogy nekem tetszik. De Hógolyó az nagyon hülye, szerettem volna lefotózni természetes közegben, ahogy mozog, ahogy él, de mint ha tudná, hogy fotózom, [direkt félrenéz].

A madárcsicsergés az fantasztikus, hajnal négykor kezdik, ötkor már én sem bírom tovább, a nappal együtt kelek, mindegy, hogy mikor fekszem le, ahogy felsejlik a horizonton a fénye, én is pislákolok. 5h után már kapcsolom a számítógépet, és sűrűn hátranézek a néha horkantó nejemre, hogy mikor ébred végre. Te se aludjál!
Ez a „te se aludjál” az öcsém találmánya. Miután felébredt elkezdte lökdösni a nejét, hogy ébredjen fel és főzzön kávét. A génjeimben hordozom ezt a jó kis találmányt, mert tudok úgy verni billentyűzetet és fészkelődni a széken, hogy hamarosan érzem a forró kávégőzt a levegőben. Nem instant, szeretem a természetes dolgokat.

Szerintem a sztori macskával fog végződni, ahogy azzal kezdődött. Van egy film, a macska a kalap alatt. Nejem rühelli, mert felforgatják benne az egész kéglit, és egy másodperc alatt rendet raknak. A film elején van egy jelenet, amikor a két gyerek menekül a macska elől, és az mindig felbukkan mögöttük, hogy ugyan árulják el, ki elől bujdosunk?
A macska nem túl cicás, mesterségesen hat és olyan, mint ha gyártósoron készült volna.
Már egy évvel ezelőtt eszembe jutott, hogy filmre veszem az „instant macskát”.
Macskapor, most akciósan, választható színben és méretben. Bemész a bótba és leveszed a polcról, mint a tasakos levest. Hazamész, oda teszed a vizet forrni, lassú tűzön, dunsztolva, óvatosan kavargatva, a feketét néha csak késhegynyit hozzáadva. Az illata pont megfelelő, leemeled a fedőt, beleszagolsz és [kidugja a fejét egy macska]. Pont jó, méteres, dorombol, kipipálhatod az igényeidet, hogy mit tudjon. Pl. ne jöjjön be a lakásba, mert farba billentem, a fene a sündörgőjét.

Noddy egy éves, állapotos (volt) pár napja megszülettek a kiscicái. Először azt hittem valaki elásta a cicáit, mert ugyan futott enni hozzánk, de evés után kifeküdt az útra napozni, és akárhányszor lestem ki a hasát süttette, nem anyai teendőket látott el. Ma végre jött a tulaj, akinél kitelelt a macska Zvolenszki Pupák miatt, hogy a cicák nála vannak, nézzem meg. Az egyik Hógolyó vérvonala, kettő foltos, mint az Instant macska és egy fekete.
Még két hét és átköltöznek hozzánk, addig előkészítem a helyet nekik.
Ha kutya jelenlétében nőnek fel, akkor nem fognak tőle félni. Muszáj átköltözniük, mert mi emberek vagyunk, élünk és maradék.
A cicák nálunk [biztonságban] vannak.
Mások csak hétvégén vannak kint, és hiába vezényelnek.

Hja, ezt muszáj elmesélnem. Olajos kedvenc időtöltése, ha betemetik [földdel]. Látszik a szemén, hogy élvezi, és hatalmasakat dorombol hozzá. Miután a fiam betakarta vastagon földdel és ott hagyta, a macska még egy fél óráig marad az iszappakolás alatt és kéjeleg, fene a sündörgőjét. Olajos csak egy dologra ideges, ha oldalt fekszik, és a hasát vakargatják, véletlenül vettem észre, meg is karmolt. Lelki indíttatása lehet a dolognak.

Hja, panaszkodni is szeretnék, méghozzá Zvolenszki Pupákra. Nyolc éves kutya lehet, őszülő halántékkal, fürge lábbal. Nem hallgat a vezényszóra, hiába mondom neki, gyere ide. Nem jön, sőt sandán hátrapillant és fut tovább.
Ezzel csak egy a gond, ha összekap a pesti embör kutyájával.
Napokban jött valaki a házunk elé és a kezét lóbálva ordított, hogy miért nem kötik meg, miért nem zárják be? Nekiment a kutyulimnak.
Mondtam neki, hogy majd ha lesz kutyám meg fogom kötni. Ez a kutya csak itt alszik, itt eszik, de nem a miénk, kidobták egy autóból, és nem hallgat ránk.
Ha gondja van, keresse meg a gazdáját, aki így elbánt vele.
Na faszt se lehetett volna a szájába tömni, úgy elhallgatott a nő, aztán tovább állt.

A nagyobbik fiam szokta mondogatni, hogy Pupákot mindenképpen tartsuk meg, mert aranyos. A nagyobbik fiam 11 éves, nincs tisztában a törvényekkel, ösztönösen rajong a kutyáért. Mondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó felvállalni Pupákot, mert nem ismer el gazdájának. Ahhoz, hogy halgasson rám, először a szart ki kell verni belőle, és utána elismer falkavezérnek.
De ha nekiállnék ütlegelni, valaki meglát és feljelent állatkínzásért.
Nehéz vele, mert makacs, önfejű, még azt sem engedi meg, hogy a kullancsot kiszedjem belőle, támadásnak veszi. Többször megharapott, vagy csak vicsorgott rám, nem érzi, hogy jót akarok neki, hiába tőlem kapja az élelmet, bizalmatlan. Öreg kutya már és nem is fog változni. Ne adjatok tanácsot :D

A mókusokat majdnem elfelejtettem, megáll az ablakpárkányon és stíröl befelé érdeklődően, hogy mi a hézag? Csodával határos módon tudják túlélni a macskákat, és szinte viccet űznek a kandúrok próbálkozásaiból és kivárják az utolsó pillanatot, csak utána ugranak el a készülődő karmok elől.

A nejem nem Columbo felesége, nem szeretném magam úgy beállítani, mint a filmbéli hős, akinek a feleségét sosem látni, csak megemlíti. A nejem valós személy, élő, ható :D
www.fuvolatanoda.hu
Szóval napokban mondja, hogy a budapesti emberek nem tudják mit hagynak ki.
Ami körbevesz bennünket pótolhatatlan, varázslatos, meseszép és lenyűgöző.
Már mondtam, hogy Bánk Nógrád megye legszebb települése.
Bánk úgy kezdődik, hogy bejössz a faluba és azt érzed, hogy hazaérkeztél, nem kell tovább menni, nem kell sündörögni, emberek laknak, akik porból vétettek.

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.