Hirdetés
Ma villant be ez a kis történet ahogy a buszon zötykölődtem hazafelé, gondoltam megosztom itt. Hangsúlyozni szeretném: Célom nincs vele, biztos is vagyok benne, hogy lesz aki számára ismerős is lesz, és/vagy nem lesz mondanivalója, de mint említettem, nincs szándékom bármilyen kérdésben is állást foglalni ezzel, ezt meghagyom az olvasónak.
A történet egy kis osztrák városban játszódik, röviddel a rendszerváltás után, nem messze a magyar határtól.
Egy üzletben két magyar áll egy kis tál mellett, amelybe cukrot töltöttek. Az egyik egy cukrot vesz a kezébe és jobban szemügyre veszi, mialatt a másik már a harmadik marékkal teszi a zsebébe a cukorkákat. Amint a harmadik marék cukor is sikeresen landolt a jóember zsebében, amaz odaszól neki:
-Te, Józsi!
-Mivan? - Kapta erre oda a fejét
-Ez mentolos, Te nem is szereted a mentolosat.
-Kit érdekel, haggyámá', ingyen van!!! - Mondta és megpróbált még pár darabot a zsebébe erőltetni. Nem sikerült, mert a zseb már tele volt, néhány szem kis is buggyant belőle és a földön kötött ki véletlenszerűen szétszóródva.
-Ennyi elég lesz - mondta ekkor egy pillantást még vetve a földön heverő cukrokra, és a következő ezredmásodpercben már meg is indult az ajtó irányába, a másik követte.
-viderzéén - lehetett hallani nemsokkal mielőtt az ajtó becsukódott utánuk.
vége
