Hátsó ventilátor és tápegység aljzat
A Számítógépház-tervezés történetében szerintem az egyik legfurcsább állomás kétségkívül a processzor elé belógatott tápegység kitalálása volt. Sejtésem szerint a méretek csökkentése céljából történhetett ez a "remek" döntés, a gépek úgysem termeltek olyan jelentős hőt, felesleges volt a hűtéssel komolyabban foglalkozni.
Igen ám, de mi van akkor, ha a nagyszerű innovációval ellátott ház évekkel később egy lelkes modder keze ügyébe kerül, akinek feltett szándéka, hogy korszerűnek mondott gépét betelepíti ebbe a házba? Ráadásul örülne neki, ha hardver nem sülne meg, mint a karácsonyi pulyka? Muszáj szembe néznie azzal a ténnyel, hogy a ház hátulján egy ventilátor beépítésének szándékával össze-egyeztethetetlen nyílás van.
Hirdetés
Azt a megoldást találtam ki, hogy a ventilátornak szükséges nyílást kivágom a vázból, majd a szabadon maradt helyeket fémmel, vagy műanyag lemezzel kiegészítem, így egy szabályos ventilátor nyílást kapva.
A képek beszéljenek helyettem:
Miután a műanyag elemet beépítettem, áttértem a tápegység hátsó kivezetésére.
Mint azt korábban már bemutattam, a tápot az előlap mögé építettem be. Meg kellett hát oldanom a tápvezeték kulturált elrejtését/elvezetését.
Ehhez szükségem volt egy meghalt tápegység anya csatlakozójára, valamint egy használaton kívüli vezetékre.
A vezetéket méretre szabtam, egyben megszabadítottam a villás dugótól, majd a bontott aljzatot ráforrasztottam a vezeték végére. Ezzel a megoldással a házon belül el tudtam vezetni a kábelt. Az aljzat számára egy nyílást kellett vágnom a vázba.
Miután ezzel is elkészültem, következhetett a hátlap rendbetétele. Ez alatt azt értem, hogy a régi bővítő helyek nyílásait, melyek a tápegység alatt voltak, el akartam tüntetni, valamint a ventilátor nyílása környékén is voltak rések, melyeket nem akartam többet látni. Ehhez autós hibajavítót használtam.
A bővítőhelyek lemezeit kitörtem, majd a belső oldalra beragasztottam egy egy milliméteres acéllemez-darabot, amivel megfelelően szilárd felületet biztosítottam a glettelés számára.
Az első réteg glettanyag felvitelével elkezdődött a fárasztó és unalmas körforgás: glettelés-száradás-csiszolás, amit a hibák ismételt kijavítása követett.
A végeredmény egész jó lett:
Ennyi fért ebbe a részbe, remélem ez a munkám is elnyeri tetszéseteket. Hamarosan jön a folytatás!
Üdv!
Engineer086 aka Nagyizom
