Ideológiai kisülés
Hogyan keletkezik a villám?
• Amikor a két ellentétes töltésű áramlat találkozik, egy nagy vezetőképességű csatornát nyitnak az elektronok számára, amelyek ezen keresztül leugrálnak a földre. Ez a villámlás.
• A sebesen áramló elektronok fényjelenséget vonzanak, és akkora hőt termelnek, hogy a levegőt felmelegítve maga körül, dörejt hallunk.
Jó ez így?
Ideológiai kisülés történt a mi falunkban. A lakosság telepítette az egymás szemében alkalmazást (by iwiw), ha kíváncsi vagy rá, hogy mi a véleményük rólad, nos, arra inkább ne legyél kíváncsi.
Kis csoportosulás a tóparton, dolgoztunk valamin, cigi szünet. Elkezdtek diskurálni, csak férfiak voltak. Szóba jött a pénz, hogy ki mennyi pénzzel mászkál, mennyit hord magánál. Rám került a sor, utolsó voltam, s ingattam a fejem, hogy nálam soha nincs pénz.
Hogy, hogy? Néztek rám értetlenkedve, s elkerekedett szemmel.
Úgy, hogy nincs, nekem nincs szükségem pénzre.
De, ha történik valami?
Akkor sem, mert velem nem történik semmi. Csak annyi van nálam, hogy tankoljak, én naponta kapok pénzt, sok helyre kell kiszállnom, sok kis apró munka, sok kis aprópénz.
De ne már guga, akármi történhet, betegség, baleset, vagy az autóddal, olyankor mit csinálsz?
Nem tudom, nem szoktam rajta gondolkozni, nem arra van berendezkedve az életem, hogy bármi is történhet. Én nem félek, nem aggódom.
Egyszerre többen is elkezdtek győzködni, hogy így nem lehet élni, fel kell készülni minden lehetőségre. Ha lerobban az autód, vagy hirtelen kórházba kerülsz, akkor mi lesz?
Nem tudom, velem ilyen nem szokott történni. Az autóm nem szokott lerobbanni, és nem szoktam kórházba kerülni.
Egyre idegesebben győzködtek, hogy te tiszta hülye vagy, családos emberként így gondolkodni elég nagy felelőtlenség. Mert, ha éppen úton vagy, és a nejed hív, hogy gyógyszer kell a gyereknek, akkor miből veszed meg?
Ilyenre még nem került sor, nem vagyunk egy betegeskedő család, de nyilván megoldanám. 43 éves vagyok, és igen, van két gyerekem. Olyannyira rosszul csak nem csinálhattam eddig.
Én csak sört szoktam venni, a többi méltatlan hozzám. Van egy darab nadrágom meg egy otthoni mackó, amiben dolgozom. De, ha meleg van, akkor gatyában flangálok. Egy darab cipőm van, nincs másik, csak a széttaposott otthoni, amivel a kertben bogarászok, vagy kirándulni megyek a hegyekbe. Nem szoktam borotválkozni, a nejem kopaszra nyír, utána végig tolom az arcomon, így arcszesz sem kell, meg egyébként semmi. Tényleg nincs szükségem semmire. Étterembe nem járunk, utazni egyébként sem szeretünk, ha egy jót akarunk enni, akkor ott a bogrács.
Fúú guga, de ostoba vagy! Mi az, hogy nincs szükséged semmire? Soha nem veszel magadnak semmit? De, sört. Veszek egy rekesz sört, aztán jóccaka. Mert, mire gondolsz, mit kéne vennem?
Mit tudom én, kajákat, újságot, vagy ruhát, vagy műszaki cikkeket. Ne mondd már, hogy soha nem vettél még semmit!
De, utoljára 20 éves koromban, a szoba hifimet, jó komoly cuccok voltak, egyedileg épített hangfalak, meg bakelit lemezeket, azóta semmit. Hja, de, pár évvel ezelőtt a szólógitárt. De mikor Pestről költöztünk el, akkor eladtam. Elég egy zenész a családban, így is megy a ricsaj a szomszédokkal, mert prüszkölnek, amikor a nejem fuvolázik.
Újságot, kajákat, ruhákat nem. Mondtam, hogy méltatlan lenne hozzám. Egész nap az internet előtt ülök, ezer oldalt átnyálazok, szerintem nálam jobban nincs képben senki, hogy mi történik a világban, meg hazai pályán. Ruhát sem veszek, teljes mértékben a nejemre bízom. Mikor megy nadrágot, vagy bármit venni magának, akkor mindig kérdezi, hogy mit vegyen. Szoktam neki mondani, hogy már van egy nadrágom, majd, ha tönkremegy szólok. Azon felül meg 2-3 póló, 10-10db gatya és zokni kell. Minden karácsonyra pulóvert kapok anyósoméktól, úgy hogy az nem kell. Télikabátom van egy Nike, amit egy haveromtól kaptam 5 éve, de sohasem hordom.
Hogy, hogy nem hordasz télikabátot?
Egész nap zárt helyen dolgozom, hol itt, hol ott, mindenhol fűtenek, ha helyet változtatok, akkor azt a fűtött autóval teszem, utána meg hazamegyek. A télikabát csak útban volna. Állandóan levenni, felvenni, fogast keresni, meg pazarolni az időt rá, hogy leseperjem róla a havat, meg elnézést kérni, hogy bevittem, s hosszú percek mennek el vele, mire alkalmas helyet keresnek neki. Ha végeztem, akkor ugyanez vissza, várjon, amíg hozom a kabátját, stb.
Hát te aztán nem semmi gyerek vagy, nem szoktál megéhezni nap közben, vagy megkívánni egy üdítőt, vagy fagyit?
Na, ez is jó kérdés, én reggel korán kelek, néha hajnal négykor. Megyek a műhelybe, megkávézom, iszok egy napra elegendő vizet, utána elvégzem kisebb, nagyobb dolgaimat és aznapra rendben vagyok, majd útra kelek. Alap, hogy sehol nem fogadok el semmit, egyrészt csak megy vele az idő, amíg lefőzik, vagy értelmetlen kérdések halmazán rágjuk át magunkat, hogy hány cukorral, meg nem baj, ha hideg az üdítő? Vagy nem kér inkább ásványvizet?
Na hagyjuk, nincs időm társalogni. Ha valahova kihívnak szervizelni, akkor azért megyek ki, hogy a hibát elhárítsam. Ha mindenhol belemennék, ebbe az illedelmesen elfogadom játékba, akkor minimum két ügyféllel lenne kevesebb naponta, mert annyi időbe kerülne.
A fagylalttól meg megy a hasam.
Az egyik kenyérbajszos nagy okosan megcsillantotta, hogy ha neked nem kell pénz semmire, akkor nem mindegy hány ügyfélhez mész ki?
Egyáltalán nem. Természetesen nálunk is van olyan, hogy bevásárlás. De én abban nem veszek részt. Hallgatni, hogy miért azt a tejet vettem és miért ott, mert a másik boltban 50 Forinttal olcsóbb, erre nem érek rá, a nejem kiválóan be tud vásárolni. Ő szépen beosztja a pénzt csekkekre, hogy minden be legyen fizetve időben. Én csak sört szoktam venni, arról gondoskodom, mert azt meg ő nem tud venni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
