Bevezetés, kívülről
Lassan fél éve, hogy nem írtam bejegyzést. A hosszú hétvégére készülődve azon gondolkoztam, hogy mivel lehetne elütni az időt a szeles hideg időben. Koncert, találkozás barátokkal, jó könyv és egy kis számítógépezés. Az utolsó csak hobbiként jöhet szóba, különben piros lapot kapok. Először a 600-as barátnőt akartam beizzítani, de nem találtam sehol a CF konverterhez a 2,5"-3,5" kábelt . Végül eszembe jutott, hogy jó pár bejegyzésem van félig kész és az egyiket be is fejezhetném. Szóval fogadjátok szeretettel a nagy kék alsó szériás szerkezetét.
A PS/1 szériával az IBM az új alsó kategóriás "home PC" szériáját akarta megújítani 1990-ben a PS/2 kudarca után. Az első széria 286-os processzorra és az ipari szabvány ISA buszra épült. Az alsó kategória természetesen az IBM nézőpontjából volt igaz, ugyanis azt elfoglalták a dzsunka jobbra modellek, így az ára miatt inkább a középkategóriába tartozott. Persze az is igaz, hogy az összeszerelési minősége , a kompatibilitása és a stabilitása is oda sorolta.
A konkrét példány egy 2133-as, azaz 1992-93 között gyártott gép, amihez egérrel és monitorral jutottam hozzá. Itt most csak magát a gépet mutatom be, aminek több oka is van. Az első, hogy a képek lassan egy évesek és nincsenek meg a teljes felszerelésről készültek, a monitor meg nem akartam ismét cipelni. Ami kép mégis képernyőről készült, az értékelhetetlen egy mai LCD-hez viszonyítva és homályos, olvashatatlan fényképekkel nem akarlak titeket boldogítani. A legtöbb kép kattintással nagyítható, de a helykorlát miatt vágnom kellett a képekből.
Kívülről
A doboz egyszerű, letisztult és szerintem még mindig elegáns. Érdekes, hogy mostanára a fekvő házak mennyire kivesztek, de a CRT korában nagyon praktikus volt, hogy a monitort rá lehetett rakni a gépre.
A gépen első ránézésre csak a bekapcsoló gomb, a logó, egy Intel Inside matrica és két led látható. Akkoriban nem létezett még az USB csatlakozó, sőt a hangkártya sem volt általános. Az adatokat akkor is mozgatni kellett és erre kellett valami megoldás.
Az előlapot nyomogatva rögtön kiderül a turpisság. A felső részt lenyitva máris előkerül a 3,5"-os és 5,25"-es meghajtó is. Az alap felszereltséghez csak a kisebbik tartozott, de szerencsémre már mind a kettő be volt szerelve. Fantasztikus 1,44 (3.5) és 1,2 (5.25) MB kapacitással kecsegtettek a HD-s lemezek, amik ráadásul sérülékenyek is voltak. De a 90-es évek elején nem volt jobb megoldás. Esetleg lehetett szalagos meghajtóval vagy videómagnóra mentéssel próbálkozni, de ezek ritkák voltak, mint a fehér holló. Mivel elöl nincs több csatlakozó, ezért máshol kell keresnünk őket.
A hátlapon balról jobbra haladva szépen feliratozva a következő csatlakozókat találjuk:
- Táp bemenet és monitor felé kimenet
- Billentyűzet
- Egér
- Két soros port
- Párhuzamos (nyomtató) port
- VGA kimenet
Egy hangkártyát is láthattok, amin van joystick port is, de erről a következő oldalon olvashattok többet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
